Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-12-24 / 52. szám

mindenrej m'.nt egy varázsütésre álltak elő egymásután a reformált egyházközségek, igy állottak elő azon ragyogó tudományos intézetek, akadémiák, melyek nem sokára a kor műveltségének lőnek éltető forrásaivá. Csak szegény hazánkban 24 sajtót teremtett a reformátió három első tizede; 19 iskolát nyitott meg azon vallásos lelkesedés, mely szegény hazánknak nemcsak valláserkölcsi, de politikai s társadalmi életviszonyait is újjá vala alakítandó, ha lobogó tüzei, az ármány és erőszak által ki nem oltatnak. Pedig a protestáns egyház mindig csak kért és soha nem követelt; kért pedig épen annyit, mennyivel magasztos céljit elérhette, mely mindig azonos volt a népek anyagi és szellemi jólétének, a haladás és közműveltség ügyének érdekeivel ; kért tehát annyit, mennyivel a tudományos szellem igényeit, a kor követelményeit, és e képen saját s a hivek legbensőbb szükségeit kielégíthesse. Kért és megadatott, zürgetett és megnyittatott. Yolt pénz mindenre; mert volt vallásos lelkesedés. Lesz pénz ma is mindenre, csak legyen vallásos, fenkölt szellem, a mi egykor a krisztiánismus ós protestantismus eszméinek oly gyors elterjedését okozta. Krisztus valódi egyházának nincs szüksége földi javadalmak s kincstárak holt tőkéire ; de igen is kell, és szükséges, hogy a hivek vallásos lelkesedése jöjjön gyámolitására az egyháznak, valahányszor az a hala dás, közmiveltség és boldogság érdekében hatalmas szavát felemeli. Igy lesz a protestantismus lótele, a szellem örökké termékenyítő ereje által, minden időre biztosítva. Igy lesz a protestáns egyház szegénysége gazdagsággá. És mi meg vagyunk győződve a felől, ho»y a protestáns egyház, csak akkor le3z igazán szegény, akkor fog elenyészni és elveszni: midőn hivei megszültek vallásosak, kegyesek, buzgók és adakozók lenni; megszűntek, isten dicsősegére, egyházi és iskolai iigyeik előmozdítására, szegényeik gyámolitására adakozni. íme tehát, valamint a keresztyénségnek, ugy a refor^átiónak, mint a krisztiánismus történelmi tovább fejlődésének, az a 1 k o t á s küzdelmes napjaiban, aszeretet és alamizsnálkodás műveinek gyakorlása kőlcsönzé azon erőt és hatalmat, mely a szellem és igazság elvégrei diadalának világtényében dicsőitó meg magát. — Az alkotás küzdelmes, vérviharos napjait végre a békés fejlődés időszaka váltotta fel. A magyar protestantismus is, éietelvéhez híven, a haladás és szellemfejlődés ösvényére lépett, m;

dőn a „magyarországi protestáns egyletének legközelebb léteit adott. Ez egylet megalakulása, a keresztyénségben erőkké élő és fejlődő isteni elemnek természetes kifolyása. Kell, hogy a haladás minden őszinte barátja örömmel üdvözölje ennek létrejöttét, és a protesíintiamus kebelében élő istenországi esz ne magasabb éietmozzanatának nézze azt, melynek üdvös eredményei, hi az ügy é3 eszme lelkesen felkaroltadk, ki nem maradhatnak. Ez egylet megalakulása legyen a mi valódi karácsonyi örömünk. Idvezitőnk örökké élő és működő szelleme diadalra fogja vezérelni őszinte törekvéseit -ket Mutassa meg külföldi hitrokonainak a magyar protestantismus is, életrevalóságát; irja be nevét a dicsőség könyvébe, a szeretet és humanismus müveinek gyakorlása, áldozatkészség, alamizsnálkodás által. Áldani fogja az utókor a lelkes alapítókat, és mindazokat, kis a magyar protestantismus újjászületésének munkájába tényleg befolyjak. És most nyájas olvasó, isten veled, legyen ünneplésed vidám és boldogító! Pereszlé nyi János, mocsai reform, lelkész. Egy hang a „magyarországi protestansegylet6

érdekében. A magyarországi protestansegylet megalakulása országszerte elismeréssel és helyesléssel találkozott azok részéről, kiknek helyzetüknél vagy állásuknál fogva alkalmuk volt tapasztalni, hogy hazánkban, kivétel nélkül, a társadalom minden osztályában mennyire hanyatlott a vallásosság az utóbbi évtizedek alatt, és mennyire ütötte fel fejét helyette a közönyösség, a jólétnek, előhaladásnak, és a társadalmi rend békéjének eme szilárd akadálya. Ez elismerés és helyeslés igazolja a magyarországi protestansegylet szükségességét. Mert ha tudjuk, hogy baj van a vallásos életben, ha tapasztaljuk, hogy épen ennek következtében társadalmi életünkön oly féreg rágódik, mely lassanként és észrevétlenül minden nemesebb érzelmet elfojt, s az erkölcsiség sirját megássa: mindenkinek erkölcsi kötelessége saját körében, tehetsége szerint közreműködni, hogy a veszélyessé válható baj orvoáoltassék. Ha pedig oly mozgalom keletkezik, mely egyesült erővel, tervszerinti munka keresztül vitelével óhajt a társadalom égető szükségén segíteni: kötelessége mindazoknak csatlakozni a nagy munkához, kik annak szükségességétől át vannak hatva, s igy ez által igazolni a mozgalom keletkezését. És ezt nem mulasztotta el megtenni az ország értelmes lakosságának azon része, mely a mindinkább elmérgesedő baj tudatával birt; alig van oly vidék, hol komoly ügyszeretettel ne karol-103*