Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-12-24 / 52. szám

ták volna fel az ügyet és erkölcsi támogatással, sőt pénzbeli áldozattal ne munkálkodnának azon eszközök és módok előállításán, melyek a kitűzött cél felé vezethetnek. De másrészről tagadhatlan az is, hogy a magyarországi protestansegyletnek vaunak ellenségei is. Sokan, mivel a sors nem hozta őket oly helyzetbe, hogy tapasztalhatták volna a vallásosság s ezzel együtt a vallás erkölcsi befolyásának hanyatlását, vagy ha igen, mint csekély jelentőségű tárgy felett, nem tartották érdemesnek az elmélkedést, — jogositva érzik magukat megtámadni és elitélni a mozgalmat. Ellenségeknek nevezem az ilyeneket, mert a közönyösség kétélű fegyverével harcolnak oly szent cél elérése ellen, mely a protestantismus három százados jelszava, de mely a mostoha idők, s a rosz hatású körülmények befolyása miatt nem valósulhatott. Az ilyenek nem akarják semmi áron belátni, hogy szükségesek volnának oly intézkedések, melyek tisztázzák a vallásos eszméket, hogy a kor kívánalmaihoz idomuljanak, s visszaszerezzék régi befolyásukat az erkölcsiségre, s a családi és társadalmi élet mindazon tényezőire, melyektől a népek jóléte, boldogsága függ. Vagy ha beláthatják és magukban elismerik is ennek szükségességét, a régi rendszerhez és megcsökönyösödött gondolataikhoz hiven, más irányban igyekeznek nehézséget támasztani. A kétkedő szerepét kezdik játszani s nem hisznek a sikeres müködhetésben s ennek áldásos eredményében. Nem az ügyet magát, s az eszközöket bírálgatják, hanem a személyeket, kik az ügy élén állnak, a mozgalmat megindították, s irányát vezetik. Azt hiszem, teljesen fölösleges ezen eljárás hátrányos oldalait fejtegetnem. A magyarországi protestansegyletnek, — tekintetbe véve azokat, kik zászlója alá csatlakoztak, és azokat, kik gúnyos mosolylyal kisérik, — legelső teendője az, hogy működését oly intézkedésekkel kezdje meg, melyek az elvtársak bizalmának és várakozásának megfelelnek, az ellenségeket pedig komoly ügyszeretetről, tiszta szándékról s kellő tapintatról győzik meg. Ha azok, kik örömmel üdvözölték a magyarországi protest ansegyletet, látni fogják, hogy legelső lépese életrevalóságnak adja jelét, s működése horderejének teljes tudatával birván egyenesen a dolog mélyére hatol, s ugy- rakja le a vallás erkölcsi befolyásának visszaszerzési s ezzel együtt a társadalom-átalakítási nagy munkának alapköveit, hogy a későbbi nemzedékek arra teljes biztonsággal építhetnek : Lemes buzgalommal fognak tetterőre ébredni, mi a megkezdett mii sikeréhez kétségkívül nagy befolyással leend. Azok pedig, kiknek eddig gúnyos mosoly vonult el ajkain, ha nem némulnak is el azonnal, — hisz a viharnak is vannak utóhangjai, — lassanként meg fognak szűnni támadásaikkal a tények bizonyságával szemben. S míg egyfelől kételkedéseikkel 6 ebből folyó támadásaikkal azon kedves szolgálatot tevék az ügynek, hogy a nézetek, eszközök és módok tisztázására befolytak: más felől hallgatásuk az ügy diadala s a siker biztos reménye lesa I A magyarországi protestansegylet ezen feladatának teljes tudatával kezdette meg működését. Mutatja ezt az 1871. november 14-ki választmányi ülése, melyben két igen helyes intézkedést tett. Elhatározta egy lap kiadását, mely a társadalmi élet minden ágát, különösen vallás-erkölcsi oldalát célozza felkarolni s olcsósága (egész évre 2 frt) által hivatva van, hogy mindeu rendű és rangú ember olvasmánya legyen. Szükségtelen kimutatnom a hézagot, melyet ezen lap be fog tölteni. Helyesen jegyezte meg a „Prot. egyh és isk. lapok" 47-ik számában Varga László ur, hogy az egyik főteendő a népirodalom megalapítása, melynek horderejét láthatui a sz. István, sz. László és sz. Mária társulatok működéseiből. A megindítandó lap úttörője lesz a népirodalomnak; mint a felvilágosítás és erkölcsnemesités hatalmas tényezőjét örömmel üdvözli mindenki. Másik helyes intézkedése az emiitett választmányi gyűlésnek a pályakérdések kitűzése. Ha ismerjük a bajt, melyen segíteni akarunk, ismernünk kell annak okait is, hogy sikeresen segíthessünk rajta. Ezen okok pedig a legközelebbi évtizedek történelmében, az egyes események jó vagy rosz hatásában keresendők. Alapos tanulmány és megvitatás tárgyává kell tehát kitűzni a közelmúlt történelmét, hogy a teendők biztosan és sikeresen megkezdethessenek. ,.A magyar protestáns egyház történetének a szatmári békétől a türelmi rendelet kiadásaig terjedő szakasza megirása" szintén igen érdekes egyháztörténelmi szempontból, de már a választást nem tarthatom oly szerencsésnek. Igaz ugyan, hogy e szakasz egyháztörténelmünkben legkevésbé van feldolgozva s kívánatos dolog, hogy az elnyomás, megsemmisítés veszélyével fenyegető és hősi küzdelemmel teljes korszak kimerítően s mindeu részletében feldolgoztassák; az is igaz, hogy a mai társadalmi életünkre kártékonyau ható több kórjelenségnek s a vallás erkölcsi befolyása hanyatlásának gyökérszá'ai részben e korszakban gyökereznek: de mindazáltal, feldolgoztatását, tekintettel az egylet sürgős teendőire, nem tartom elsőrendű teendőnek. Helyesebb lett volna a türelmi rendelettől 1848-ig terjedő szakasz megírását tűzni ki, mivel ez sokkal közelebbi, szükségkép közvetlenebbül érdeklő s mintegy összefüggő láncolatot képezett volna a második pályakérdéssel. Azonban a kitűzött kérdés is a do&g lényegéhez tartozik, s hiszem, hogy a kedvező eredmény nem fog elmaradni. Az első lépés tehát megtörtént, a többi ebből önkénytelenül foly. Mig a pályamunkák elkészülnek, s kellő megvilágításba lesznek helyezve azon tényezők, melyek mai állapotunkat előidézték, s ezáltal mintegy kijelöltetnek a teendők: az egylet rendelkezésére áll egy lap, melyben az erkölcsnemesitő olvasmányokon kivül, tüzetes megvitatás alá kell venni azon eszközöket és módokat, melyek az egyletet nemes célja valósítására vezethetik. Az eszközök és módok ezen megvitatása fontos és közvetlen érdeklő. Kettős cél lesz elérve ezáltal. Egyfelől azok, kik ellenséges magatartást foglalnak