Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-11-26 / 48. szám

világboldogító eszméit diadalra jutni segitse. Ily magasztos cél, ily irány, ily törekvés nem lehet egy értelmű a rombolással s nihilisiicus tendentiákkal. Á reform-egylet eszméjének kezdeményezőit tehát, körülbelől csak azok vádolhatják romboló, nihilisticus tendentíáfikal. a kik a vallás-erkölcsi éle^ fenséges céljai iránt vagy semmi, vagy igen csekély érdeklődéssel viseltetnek, éá aképen gondulkodnak, hogy a vtülás egyszer megállapított tanrendszerét többé változtatni nem lehet; hiszik, nem hiszik e tantételeket, az mindegy; járnak e a templomba, vagy nem járnak, sz is mindegy; épül-e az isten országa, vagy pusztul, az is mindegy ; a vallás a kor műveltségének zászlóvivője e, vagy tulszárnyaltatva már régen az idő felébredt szelleme által, hátul kullog avult köntösében, kicsúfolt, meglyukgatott lobogójával, ez is mindegy. No már az ilyen emberek azután, nera csuda, ha az uj irányban megindult mozgalom felett pálcát törnek s pereát-orditásaikkal akarják a szárnyaikra kelt eszméket hátra tolni, a szabad gondolatok fájának minden uj hajtásait letördelni. Yannak a régi rendszer emberei között is elegen' kik talán csak azért nem állanak a7 uj irány lobogója alá, hogy a haladó eszmék bajnokait a tulhajtásoktó! lehetőleg visszatartóztassák ; a haladás folyamát rendes mederben vezéreljék. Tisztelet korunk ezen titkos Nikodómusainak; de bátrak vagyunk őket arra figyelmeztetni, hogy a conservativismusnak is megvannak a maga határai, melyeken tul lépve, épen ő válik azzá, a minek tagadása kivánt lenni: a rombolás szervévé, a forradalmak katlanaivá. Boldogok, a kiknem láttak és mégis hisznek, jnondá idvezitőnk, legnagyobb, legmagasztosabb reformátora a világnak; a kor szelleme először mindig szelíden inti ébredésre a népeket, és csak akkor lép fel romboló vihar képében, akkor nyul be véres kezekkel az események kerekei közé, midőn szelíden intő szavai pusztában hangzottak el. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az oríhodoxiának élhetetlenségei adtak részben léteit a magyarországi protestáns egyletnek is, és azon tapasztalás, hogy a vallásos tudat ezen formája nem lehet többé hü kifejezője a keresztyénség élő tartalmának. Igenis, jó ideje immáron annuk, hogy az elavult tantételek erdejének andalító árnyékában, a tétlenségnek mélységes álmát alussza az egyház, az ébredésnek legkisebb életjele nélkül. Int az idő lelke, a század szelleme, hogy valahára ébredezzenek az egyház már-már zátonyra jutott élethajójának vezérférfiai, azon tiszta, magasztos lelkek, kik keblökben, a materialisticus kor dacára is, az élő istennek, cs a vallásnak oltárait elpusztulni nem engedék. Bátran hirdetjük tehát az orthodoxia ellenében, az uj theologiai irányzat jogo • sultságát, mert ez romboló viharként nem letiporni akarja a hitélet meglankadott virágait; hanem inkább meg akarja tisztítani a vallás oltárát a közönyösség porától, a vakhit ós hitetlenség kovászátol, a képmutatás cifra rongyaitól. Ismerünk mi az orthodoxia vértezett lovagjai között nem egyet, kik magok sem hiszik a magokat túlélt egyházi tantételeket, sőt egész az atheismus határáig képes elmenni jámbor hitetlenségök ; beszéltünk olyannal is, ki nég csak annyira sem ment a kegyelemben, hogy az emberi szellem halhatatlanságát elhigyje, s tul a siron csak az általános lót, nihilismus vastag ködoszlopait látja borongani. Ily tüneményekkel szemben nagyon jogosultnak tartjuk az uj irányzatot, mely doctrináit az evangyéliomból, az emberi józan okosság és érzület világából meritve, hadat izen minden vak hitnek, minden babonának ; járulni óhajt, bár csak homokszemmel is, azon nagyszerű épület befejezéséhez, melynek alapját Krisztus urunk vetette meg. Az uj irány dögmája, hitelvéi ezek : egy isten; egy idvezitő az ember Jézus Krisztus; a szellem hatalma ; a lélek halhatatlansága; szabad hit; szabad tudomány ; szabad lelkiismeret; jog, igazság, szabadság, testvériség, szeretet. Krisztus ós az evangyéliom ennél többet nem tanit, és a mi nézetünk szerint azok a boldogok, azok a valódi keresztyének, kik ezen elveket keblökben hordozzák és a földön megvalósítani állhatatosan igyekeznek. És mi ugy vagyunk meggyőződve, hogy a felvilágosult nép, nem a holt orthodoxia hirdetőit, hanem az evangyéliom azon szabad szellemű bajnokait szokta megajándékozni mindenkoron bizodalmával, kik ezen evangyéliomi elveket, ezen valódi krisztusi eszméket realisálni ismerték legszentebb hivatásuknak. Ne aggódjanak íehát az orthodoxia emberei; az uj irányzat hivei, mindaddig kedvességben fognak állani az ur népe előtt, mig a szeretet evangyéliom a, a Krisztus Bzelleme leend a hívő lelkek világának vezércsillaga. A betű keresztyénségét, a szellem keresztyénségének kell felváltani. Ez a megváltás és az idvesség Ne feledjék el orthodox álláspontu egyházi férfiaink azon jó tanuságul szolgálható történelmi tényt» hogy II. Vi lmos Frig y e s ne k 1788. kiadót