Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-11-19 / 47. szám

elrendelte, liogy a kerületi főnökök a nekik nyomtatásban megküldött példányokat „az értelmes polgármestereknek, tanítóknak és egyéb, a népre befolyásos egyéneknek" kézbesítsék s ezeket utasítsák, miszerint a kultuszminister válaczát a nép között, minél nagyobb körben terjesszék. * Kölnből írják, hogy az ottaui ó-katholikus egylet utolsó üléseiből a német birodalmi gyűléshez egy kérvény lőn indítva, mely a jezsuitádnak kiűzetését indítványozza. Ezzel egyidejűleg a „Köln. Volkszeitung" teljes terjedelmében közli azon nyilatkozatot, melyet Köln és Posen érsekei, valamint Boroszló, Limburg, Paderborn, Trier es Münster püspökei a jezsuiták védelmére a müncheni kath. kougressus és a darmstadti prot. gyűlés ellen közrebocsátottak s melyben a püspökök azt igyekeznek hallatlan vakmerőséggel bebizonyítani, „hogy a jezsuiták az államuak, valamint az egyháznak tekintélyével szemben loyalis és hü magatartás által mindkét tekintetben jogos igényt tarthatuak dicsérő elismerésre, (!) az ellenük emelt pauas?,okat és vádakat pedig semmikép sem éidemlék meg," * Berlinben az országgyűlési centrumpárt egy törvény-javaslatot szándékszik benyújtani, mely szerint politikai kérdéseknek a templomi szószéken való feszegetésére büntetés szabatik. Berlinből irják a „Sz. E."-nak : Az ultramontán párt az országgyűlés jelen ülésszakában feltűnően csendesen viseli magát, érzeui látszik, miszerint a tavaszi idényben nem épen ügyesen müködék, eljárása által pedig oly rendszabályokat idézett elÖ, melyekre a porosz, valamint a bajor kormány állami függetlenségük í'öntartása érdekében kényszerülve valának. A kath. osztálynak megszűntetése a porosz vallásügyi minisztériumban, nemkülönben Lutz miniszter programmja oly súlyos csapások az ultramontánokra nézve, miszerint óvakodnak a kormánynak okot adni megkezdett utjának folytatására. Jelen főtörekvésük oda irányul, miszerint a polgári házasságról szóló törvényjavaslatot megbuktassák. Valószínűleg erre vonatkozók Ketteler püspöknek Bismarck herceggel tartott értekezlete is. Bismarck már megszűnt az ultramontánokban támaszt keresni s valószínűleg maga is örvend a pápai nuntius behelyezéséről szóló tervnek a király általi visszautasítása fölött. Mióta a „Nordbund" Németbirodalommá lőn, s mióta a csalatkozhatlanság dogmává emeltetett, az ultramontánok mivel sem szolgálhatnak többé a hercegnek, kikben ő maga ép oly veszélyes ellenségeket lát, mint a socialistákban. Természetesen minden körültekintő politika óvakodni fog, nehogy az ultramontánokat egyenesen sértse s igy bonyadalmakra adjon alkalmat, de igenis törekedni fog, az állam főfelügyeleti jogát tagadó egyháznak az állammali érintkezési pontjait kevesbitni, a mennyiben különösen a bonyodalmakra vezető ügyeket a törvényhozás maga fogja rendezni. A legfontosabb tér, az iskola tere egészen el van vonva az állam illetőségétől, ellenben Lasker javaslata által a házassági jog hozatnék a törvényhozás körébe. Azonkívül az államalkotmány 5. c. 16., mely az egyleti ügyeket a kormány s törvényhozás felügyelete alá helyezi, foganatosítása által igeu figyelemre méltó körülmény áll elő. Ugyaucsak feszült kíváncsisággal várhatni, miként fogják a jezsuiták elveiket bevallani, midőn minden testület kényszerülend alapszabályait benyújtani. A házassági törvényjavaslatot illetőleg Bismarck herceg annak elfogadására alig ha fog pressiót gyakorolni, ha hogy az ellen bajor részről erélyes tiltakozás érvényesülne. De ez nem várható : noha Lutz miniszter ur, nehogy a mérsékelt „patrioták"-at magától eltaszítsa, az állam-jogkör ez iránybani tágítása mellett nem szavazott is, mégis aligha buzgólkodnék az ellen, ha a porosz felsőházban kieszközölhető volna. KÜLÖNFÉLÉK. * Liszkay József, győri ref. lelkész urat súlyos csapás érte neje szül Tóth Eszter f. nov. hó 10-én történt halálában. Az ég adjon neki, valamint gyermekeinek vigaszt s a megboldogultnak csendes nyugalmat! * A főrendiház nov. 13- ki ülésén br. Nyári Gyula a következő interpellációt intézé a közoktatási ministerhez: „Miért tűretik, hogy a népíanitók állásukkal s az 1868. évi 38-ik törvénycikk szellemével összeíérhetlen szolgálatokkal terheltetnek ? Névszerint, miért engedtetik meg, hogy a gömörmegyei almágyi és feledi néptanítók állása, a harangozol szolgálattal kapcsolatban maradjon, s hogy a tornamegyei barkai kántortanító egyidejűleg po3takezelő is legyen." Ez interpellációra a minister bizonyára azt fogja válaszolni, hogy ő megteszi vagy már meg is tette a kellő lépéseket az illető viszszaélés megszüntetésére. Mi azoy.ban bátrak vagyunk megjegyezni, hogy igaz ugyan, miszerint az interpelláló által fölemlített concret eset törvényellenes visszaélés, a melyet a minister, ha egyszer figyelmeztetik reá, nem tűrhet; de azért az e nemű visszaéléseket kár mindaddig a ház elé hurcolni, mig ugyanazon közeg, mely az emiitett szigorú törvénycikket létesité, egy másikat is nem alkot, mely a tanitók nyomorult fizetését fölemeli. 40—50 forintnyi fizetés mellett, ne csudáljuk, ha a tanitó más hivatalt is vállal — hiszen élnie kell, s tanitói fizetéséből még a csizmadia kontóját sem fizethetné ki. Nem akaruLk ezzel a törvény ellen izgatni, nem akarjuk a törvénysértést oltalmunk alá venni; célunk csupán az, hogy rámutassunk az ellentétre, mely a különben korszerű 38-ik törv.-cikk és a néptanítók fizetése közt fönforog. Hogy ez ellentét visszaélést von maga után, azt mindenki előre láthatta, s hogy e vissza-