Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-11-19 / 47. szám

rus miként gondolkozik, s miként fogja föl ama nagy horderejű kérdéseket. Minthogy pedig katholikus gyűlésről csak kath. forrás után értesülhetünk: a kalocsai értekezletről szóló alább következő tudósitásunkat a „Magyar állam"-ból voltunk kénytelenek átvenni. Innen magyarázható az a kenetes hang, mely az egész czikken átvonul, s mely protestáns lap hasábjain nem veszi ugyan jól ki magát, de azért kérjük az olvasót, ne botránkozzék meg rajta. Nem mi vagyunk az okai, hogy a katfc.' gyüléstermekbe protestáns referensnek — még ha ilyennel rendelkeznénk is — nincsen bejárása. Az értekezletet ő excellentiája ájtatos imával, s latin beszéddel kezdte meg,melyben örömét fejezi ki afölött,hogy főmegyéje képviselőit,gondjainak osztályosait, pásztori munkája társait együtt szemlélheti; továbbá köszönetét nyilvánitá azon készségűkért, melylyel messsze vidékekről, ezen az anyaszentegyház javát, a hivek szükségeit s á'lásunk tisztességét s jogos előnyeit érdeklő értekezletre vonakodás nélkül összejöttek. Mult évben a zsinati teendők akadályoztok — mondá körülbelül — abban, hogy önöket Összehívjam és üdvözöljem, s igy 1869 óta csak most részesülhetek újra ezen szerencsében. Azóta fontos események adták elő magukat., melyek az egyház ügyét és a hivek javát közelebb vagy távolabbról érdeklik. Ilyen volt p. o. azon nagy háború, melyben egy kath. nemes nemzet a protestantismust pártoló más hatalom által földre sújtatott, megaláztatott, mi által a kathol. és nem kathol. államkormányok közti hatalom-arány megváltozott. — De ez csak távolról érdekel minket, a mennyiben hol egy tag érintetik, mindeü tag érzi azt, s igy ez esemény a magyarországi kath. egyház érdekeire nézve is előbb-utóbb befolyással lehet. Vannak minket ennél közelebbről érdeklő események is. Ilyen azon jogtalan hatalmaskodás, melyet az olasz királyság már egy évtized előtt tettleg megkezdett s a mult évben végrehajtott, a pápa világi birodalmát magához ragadván. Fájlaltam ezen eseményt s fájlalták velem önök is, annál inkább, mivel tudjuk, hogy az egyház feje, világi uralmát elvesztvén s tettleg egy más fejedelem világi hatalma alá kerülvén, azon szabadságában és függetlenségében megingattatott, mely magasztos tisztének kellő betöltésére szükséges. Ezeket érintve, áttérek jelen értekezletünk legfontosabb tárgyára. Az utolsó vatikáni zsinatnak egyik főtárgyát, mint tudjuk, a pápa csalatkozhatlanságának kérdése képezte. E kérdés a zsinat falai közt ugyan törvényes, azokon kivül pedig sok törvénytelen ellenkezéssel találkozott, sőt különösen Németországban némely, az egyház egységét és a hivek üdvét veszélyeztető eljárások s a kormányoknak az egyház ügyeibe való helytelen beavatkozás ürügyéül felhasználtatott. Továbbá az 1868-ki vallási és iskolai törvények már-már megkezdik hozni Ízetlen, sőt keserű gyümölcseiket, melyek a nemzet műveltségének és javának kellő fejlődésére üdvtelen befolyást gyakorolnak. Az autón; gyűlés ugyan megkezdette működését s elkészített munkálatát jóváhagyás végett ő felségéhez, mint legfőbb kegyúrhoz, fel is terjesztette, az üdvös eredmény azonban még a jövő titka. Vannak továbbá főmegyénk terén a mindennapi életnek is jelenségei, melyek részint örvendetesen érintvén bennünket, megfontolást érdemelnek s tanakodásunk tárgyait képezik. Hogy azonban tanácskozásaink jól folyjanak le, szükségem van kedves munkatársaim közreműködésére, kiket ennélfogva szeretettel fölkérek, hogy hasonló szeretettől lelkesítve, őszintén nyilvánítsák ki, amit gondolnak, éreznek, fájlalnak, óhajtanak, miszerint megértve mindazt, a mi helyesnek bizonyul, elfogadjam, ami pedig kevésbbé olyan, birálat alá vegyük, földerítsük s ekkép közösen előmozdítsuk a közüdvöt, midőn nézeteiket figyelembe véve, főpapi tisztemnél fogva határozni fogok. Megkezdjük tehát értekezletünket az Atya, Fiu és Szentlélek nevében, a B. Szűz és sz. István első apóst, királyunk közbenjárásának oltalma alatt. Ezek után áttérvén ő excája a tárgyalások megkezdésére, ériuté, miként nem azért jöttünk össze, hogy művészi beszédekkel gyönyörködtessük egymást, hanem hogy fontos ügyek körül érzelmeinket nyilvánítsuk. 1. Az első főtárgyként a vaticáni zsinat tetteit és határozatait s a magy. püspöki karnak azokhoz való viszonyait terjedelmesen előadá ő excja, hittani tekintetben megvilágosítván a magy. püspöki karnak mind a zsinat tartama alatt, mind azután követett eljárását s a hosszabb előadás végén különösen kiemelvén azt, hogy miután — mint köztudomásu dolog — a vaticáni zsinat tanait és határozatait a világnak egész püspöki kara alig tudott kivétellel, elfogadta, s igy a Krisztustól ugy mint ő az atyától volt küldve, küldött Péter apostoli tanitó közeg, azaz a tanitó egyház vjllja és hirdeti, minden katholikusnak bármilyen volt is egyéni és tudományos meggyőződése, kötelessége azokat elfogadni, személyes nézeteit az egyház ítéletének alávetve. Ily értelemben, kijelenté az érsek, ő is benyújtotta ezránti nyilatkozatát a római sz. széknél s a vaticáni zsinat tanait és határozatait, mint kath. tanokat, taníttatni és elfogadtatni renddé, melyek általánosan ismervék, s épen azért különösen kihirdetésre nem szorulnak. E beszéd után m. Nehiba János püspök ur fölkelt, s az értekezlet tagjai által képviselt egész főmegyei papság nevében kijelenté, hogy e tant elfogadjuk s azt hitágazat gyanánt tanítani fogjuk. 2. Elővevé ő exja ezután ama nyilatkozatok és ohajok tárgyalását, mely kegyes feszóütása után az egyes kerületekből beterjesztettek. Ezek közt első volt a kir. tetszvény ügye, melyre nézve az egész értekezleti papság az esperesi kerületekből is bejött önkényti nyilatkozatok értelmében kijelentette, hogy elvben csatlakozik mindazokhoz, mik az egyház szabadsága és függetlensége érdekében a kir. placetumra nézve részint a püsp. karnak az ország prímása által köztudomásúlag beadott tiltakozásában, részint a főpapok, papi küldöttek s világi urak által a kath. congressus folvamában elmondattak 94*