Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-11-12 / 46. szám

1814 0 LA Üti Y Az angol iskolakérdés. A „Birmingham National Eduction League" közelébb tartá gyűlését Birminghamban. E társulat feladata eddig az volt, hogy a népet az ország nevelési szükségleteivel megismertesse s a nevelészet körül részvétre buzdítsa, valamint az is, hogy az alapelveknek, amelyek szerint az oktatásügy nemzeties rendszere bölcseség, haszon és biztonsággal fölépíthető, törvényes formát szerezzen. Mostantól fogva azonban a szövetség törekvése arra fog főleg irányulni, hogy a parlamentalkotta törvény hiányait kimutassa, s hogy módot találjon, a mely által e törvény a jog követelményeivel s a nép méltányos óhajaival összhangba hozassék. A törvény már több mint egy éve, hogy gyakorlatilag érvényben van; de a keresztülvitelébe ütköző akadályok, a felette támadt civódások és az oktatásügyi departement-ok lanyha működése következtében azóta még egyetlen egy iskola sem állíttatott föl. Az ország negyven- vagy ötvenezer egyházi kerületében fölállított iskolai bizottmány egy részt számra nézve kevés, másrészt nagyobbára a városokban van szervezve. Ez az egyik hiba. A másik pedig az, hogy a valóban fenálló comité-k vagy előkészületekkel, vagy azon pontok feletti civódássaí vannak elfoglalva, a melyeknek érvénj ben-hagyása vagy eltörlése fölött — a törvény szerint — minden bizottmánynak külön-külön joga van határozni. Ahol iskolai bizottmányok existálnak, ott nem hallani másról, mint civódásról, a mely az iskolai kényszer, a szabad nevelés, a confessionalismus és az egyházi adónak egy uj neme fölött folyik, s amelyet vagy az esetleg, vagy a törvény kétértelműsége, vagy pedig a helybeli hatóságok szeszélye és előítélete idéz elő. A harc azonban még most csak első stadiumában van. Mihelyt a comité k megnyitják saját iskoláikat, ujabb meghasonlásra fog okot szolgáltatni a vallástanítás s az alkalmazandó tanitók vallási meggyőződése. Ehhez járul még, hogy a különböző elvek feletti harc nem lesz döntő, s egyik fél sem fogja magát győztesnek mondhatni. Minden három évben — a bizottmányok újonnan való alakítása alkalmával megujul a civódás, s a választás, melynél mindenekelőtt a candidatus jóravalóságát kellene szem előtt tartani, az illetők „credo "-ja, szerint üt ki. A törvénynek ez képezi árnyoldalát. A hová csak tekintünk, confessionalis nehézségekkel találkozunk. Az iskolai bizottmány választása nem lehet általános, miután a papság csupán felekezeti érdekekből, kezében tartja az iskolákat. Az iskolai kényszer nem alkalmazható, miután az ország legtöbb részében hiányzik a bizottmány, a mely azt alkalmazná. A szabad nevelés a leendő bizottmányi-iskolákban lehetetlen, vagy legfölebb oly kikötésekkel érvényesíthető, a melyek a „dissentálók" jogaiba ütköznének. A felekezeti iskolákat iskolai adókból tartani fon szintén nem kivihető, összeütközésbe jővén e kérdés nél a katholikusok és anglikánusok érdekei. A vallási kérdés tehát az, ami a népnevelést előhaladásában gátolja, s ez ellen fogja a „league" első támadását intézni. Megkísérti ugyanis az iskolai töivényben foglalt elv keresztülvitelét, mely szerint „az államnak nem áll jogában, közpénzeket, — akár általános, akár helyi adóztatás által szaporítva — az iskolákban való vallástanitásra fordítani." Vagyis más szóval azon lesz, hogy a vallástanítás minden közvagyonból föntartott vagy gyámolított iskolában f e 1 e k ez e t n é 1 k ti 1 i legyen ; hogy az állam csupán olyan oktatásról gondoskodjék, a melyben minden tanuló — lelkiismerete megsértése nélkül — részesülhet; hogy az egyházak saját vallási nézeteiket saját költségükön és saját módjuk szerint taníttassák. Ha egyszer a vallási nehézségek elhárittatnak, az oktatásügyi törvény alapján felépíthető lesz egy uj népnevelési-rendszer. Az iskolai kényszer ellen akkor nem fog senki berzenkedni, s iskolai bizottmányok állíttatnak fel mindenütt. A viták, amelyek jelenleg az ingyen oktatás ellen folynak, meg fognak szűnni, ha a szabad pénzadományok nem egyes felekezetek és osztályok, hanem a nemzet érdekei előmozdítására fordíttatnak. Az angol iskolai törvény javításán kivül a „league" arra is kitérjebzti figyelmét, hogy a törvényben tapasztalt hiányok bele ne csússzanak a skót oktatásügyi-bilibe is, mely a legközelebbi ülésszak alatt jön vita alá; hogy továbbá Irlandban, a nemzeti iskolai rendszer fölfüggesztésére s az oktatásügynek a római katholikus papság kezébe játszására irányzott törekvéseket meghiúsítsa. Miként gondolja a „league'' mindezt elérhetőnek ? Mindenekelőtt nyilvános felolvasások, gyűlések, tanácskozások, ügyvivők kiküldése, fiók-egyletek fölállítása s olyan munkák kiadása által, amelyek a közvéleménynek lendületet képesek adni; azután pedig az által, hogy a törvény hiányairól a parlamentet fölvilágosítja, s minden rendelkezésére álló parlamenti befolyást fölhasznál, hogy Irhont és Skóciát hasonló törvényektől megoltalmazza. Dacára bizonyos vallási párt oppositiójának, dacára a ministerium ellenkezésének s a fensőbb körök titkos befolyásának: a „league" teljesen meg van győződve a győzelem felől. A jelszó, melyet a jelenlegi első ministerium egykoron használt, s mely Gladstone bukásában jogosultnak bizonyult be : „az idő a mi részünkön van" — a „league" működésénél is igazolva leend. Létre fog jönni mielőbb egy általános adózás által gyámolított, felekezet nélküli, iskolai kényszerrel összekötött szabad oktatásügyi rendszer. Ennek elérését eszközölni leend a „league" legközelebbi közgyűlésének feladata, a melyről annak idejében lapunk olvasóit is értesíteni fogjuk. A „K r c h z t g" után.