Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-11-05 / 45. szám

ezen megjegyzés olvasható: „in quo studiorum cursu perpetua fere aegritudine iinpediebatur." Mind a mellett a következő években a theologiai tanfolyamot Pozsonyban elvégezvén, 1821-dik évben szept. 3-dikán L ot i c h Ádám bányakerületi püspök által, édes atyja mellé, pilisi segéd-lelkészszé szenteltetett fel. Ily minőségben később a pesti ev. egyházban is több évig sikeresen működött. Az 1829-dik évben a gyón-dabasi evang. egyház által rendes lelkészszé választatott, hol folytonos gyengélkedés közepett, de ernyedetlen buzgalommal s hűséggel 42 és fél évig hirdeté az ur igéjét, s a reá bizott egyház anyagi s szellemi java előmozditásán fáradozott. Hivatalában igen pontos vala, minden papi teendőit mindvégig egyedül végezé ; beszédeit mindig kidolgozta s gondosan leirta. Az ő tevékenységének s ügybuzgóságának hirdetője atemplom tornya, az orgona és a virágzó állapotban lévő nagy k ö 1 c s ö n-m a g t á r, melyre méltóságos báró Podmanicky János ur sokat áldozott. Szintén az ő lelkészkedése alatt 1870-ben épült a szép iskola, mely a gyóni egyháznak becsületére válik. Az ő szelid, megnyerő modorának tulajdonitható, hogy a helyb. birtokos urak, ámbár többnyire más valláson lévők, ezen szeretve tisztelt agg barátjoknak, lelkészi javadalomképen, fél telek helyett, egy egész, 50 hold jó minőségű földből álló telket hasittattak ki tagositás alkalmával. A megboldogult igen kedvelte a virágokat, s hogy ezek ne csak kertjében, hanem udvarán is díszeleghessenek, képes volt némely hasznos és szükséges házi állatokat nélkülözni. Kertje, kicsiben valódi mintakert volt, kivált őszi barackjai s szagos szőllője volt hires. A gyümölcsfa tenyésztés előmozditása körül fáradhatlan volt. Már 1844-ben a magyar gazdasági egyesülettő 1 ily feliratú ezüst érmet kapott: „a h o n i gyümölcsfatenyésztés körében szerzett érdemnek." A megboldogult az ottani társas köröknek mindenkor szivesen látott vendége volt. Agg kora s betegsége dacára minden hazafias összejövetelben s jótékony célokra rendezett intézkedésekben személyes részt vett, s azokra készséggel áldozott. Az országos hirű Balassa gyógyitotta, de a lábon mtitétet elkövetni, veszedelmesnek tartá. Igy folyamodott a beteg egy prágai orvoshoz, ki éveken át gyógyitá, mi sok pénzébe került, de javulást nem eszközölt. Pedig mennyire szeretett volna még élni és a közjóra működni! Mint Örült lelke, hogy a most mult szept. 3-án fogja papságának ötvenedik évét betölteni, a mikorra a gyón-dabasiak, t. Halász Boldizsár orsz. képviselő ur kezdeményezése folytán, örömünnepet rendeztek volna agg lelkészöknek. De ember tervez, isten végez! A kegyelemnek ura máskép intézkedett felette. A magányos aggastyánt, 4 hétig tartó nagy szenvedés után, julius 26-dikán, 76 éves korában kiszólitá az élők sorából. Immáron ott aluszsza — kivánsága szerint — az egyház uj temetője kellő közepén, a hol volt hivei seregleni fognak körüle, a boldogok álmát. A temetési szertartas, nagy számú közönség jelenlétében, julius 28-dikán következőleg folyt le. A háznál ntiszt. Margócsy József, irsai ev. lelkész ur mondott szivhez szóló imát. A templomban pedig a pestmegyei ev. esperesség főesperese ntiszt. Sárkány Sámuel, pilisi lelkész ur ismert ékesszólásával mesterileg s meghatólag ecseteié (II. Tim. 4, 6—8 v. felett), hogy milyen ktizdelemteljes az evang. lelkész pályája. Végre a sirnál nt. K a 1 i c a Ferenc, helyb. reform, lelkész ur, meleg szavakban búcsúzott el öreg szomszédjától. A megboldogult példás takarékosság s nagy fáradsággal szerzett kevés vagyonkájából végrendeletileg 300 forintot hagyott a gyóni evang. egyháznak toronyórára, hogy „a hivek megemlékezzenek róla, hogy 43 évig volt lelkipásztoruk." Nyugodjanak békében sokat szenvedett porai ! A gyóni hivek szeretete s bizalma — hallomás szerint — néhai agg lelkészök helyére ismét Pilis egy ifjú szülöttjét, bár mint jelölt nem is lépett fel, készül meghívni, a jeles készültségü Sárkány Lajos személyében. Emlékbeszéd, melyet tekintetes Balassa Antal ur síremléke felállítása alkalmával Kápolnás-Nyéken tartott Antal Gábor, pápai ref. főtanodai tanár, Tisztelt Gyülekezet! Ha van valami a halhatatlanság reménységén kivül, a mi a halál óráját ránk nézve nyugodttá és csendessé, a síri nyugalom gondolatát félelmetlenné s elviselhetővé teszi: az alig lehet más, mint azon tudat, hogy földi életünk rövid idejét oly célnak szenteltük, munkánk eredményét oly ügynek áldoztuk, mely velünk együtt nem enyészik el, testünkkel együtt nem porlad el, utolsó lélekzettinkkel nem omlik össze, hanem túlélve egyéniségünket a késő maradékra is boldogitólag hatva, nevünket halhatatlanná, emlékezetünket az utókor előtt áldottá teszi. Nem csak egy cél van, melynek előmozditása által magunknak érdemeket szerezhetünk, nem csak egy pálya, melyen haladva a dicsőség koszorújához juthatunk, nem csak egy ügy, melynek pártfogolása által magunknak halhatatlanságot szerezhetünk, nem csak egy érdek, melyért munkálva hálás elismerésre, áldott emlékre számithatunk ; de a sok között, a tudomány és közművelődés ügyénél fontosabbat, az emberiségre hasznosabbat, nemes szivek, emelkedett lelkek pártfogására méltóbbat alig