Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-11-05 / 45. szám

találhatunk. Az embeii nem történetét s fejlődését vezető világszellem jelszava van a bibliai bölcs ezen mondatában foglalva: „elvész az én népem, mivel tudomány nél" kiil való." Mindig hü volt e jelmondathoz a világszellem az emberiség sorsának intézésében, s hajdan sem engedé a maroknyi görög népet, mely a tudomány hatalmával vivott, legyőzetni a persa hadak özöne által; de az ujabb korban még sokkal inkább alapjává tette a tudományt minden állam fenállásának, minden jóllét előmozditásának s a valódi szabadság élvezhetésének. Tudomány nélkül olyan az állam a nemzetek élet-halál harcában, mint a fegyvertelen katona a csatamezőn, olyan a vallásosság tudomány nélkül, mint a művészi előadás szavak nélkül; várhatja-e a katona, hogy fegyver nélkül is győzni fog, várhatja-e a művész, hogy szavak nélkül is meg fog értetni s másokat el fog ragadni. Tudomány a közjóllét alapja, mert nélküle a társadalom egymás gyámolitására hivatott erői, egymás rontására dolgoznak, egymás tönkretételére működnek. Tudomány nélkül labirynththá változik az anyagi felvirágzás egyenes utja, mert nincs kezünkben a vezető fonál, melynek segélyével célhoz juthatnánk, hiányzik a világító fáklya, melynek fénye utunkat biztossá tenné. Tudomány alapja az egyéni ép ugy, mint a társadalmi szabadságnak. Általa győzzük le a természet erőit s tesszük szolgáinkká, általa leszünk természetünknek, ösztöneinknek uraivá. Ezért mondia szent könyvünk is: „ti megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká teszen titeket." A tudomány alapja a polgári szabadságnak, mert az mutatja ki az utat, melyen egy nemesnek haladni kell, ez adja kezébe az eszközöket, melyek által célját érheti, ez eszközli azt, hogy a haza minden polgára egygyé olvadjon, a haza igaz javát belássa, a törvények iránt tisztelettel viseltessék és soha senki által félre ne vezettessék. Innen van, hogy a zsarnokság és jogtalanság mindig a tudatlanságra épiti vészes uralmát; a fejetlenség és az államot felforgató féktelenség mindig a tudatlanságban találta fel eszközét, s ha egy nemzet a tudományra nem ád semmit, a tudományt nem méltányolja, némileg jogosan is vonatik mások zsarnok hatalma alá, mert van némi igazság abban, mit a hajdankor egyik legnagyobb elméje Aristoteles mondott, hogy aki nem képes saját magát jól kormányozni, annak mások esze által kell kormányoztatni. Ily fontos Ugy levén a tudomány ügye, méltán tekinthetők azok, kik annak felvirágoztatására törekesznek, kik annak előmeneteléhez áldozatokkal járulnak az emberiség jóltevőiül, a jóllét és szabadság bajnokaiul. Áldásos hatással van ezeknek munkája a közügyre ép ugy, mint egyesekre, s nem enyészik el hatásuk életükkel, hanem közremunkál a késő maradék értelmi, erkölcsi és anyagi felvirágzásában; mint a termékenyítő eső, mely feléleszti a növényzetet, ha lankasztó nyár heve felszárítja is a föld felszínéről, jótékony hatása nem enyészik el, hanem átszivárogva a növény keblébe, ott jelentkezik a növény zöld lombkoszorujában , fejlődő bimbójában, terjengő illatárjában s édes gyömölcsében. Ha ily fontos általában a tudomány ügye, ha ily áldáshozó a közügyre és egyesekre azoknak a munkája, kik a tudományt s tudományos intézeteket pártfogolják, sokkal inkább nagy jelentőségű az nálunk Magyarországon különös viszonyainknál fogva. Bűn és szentségtörés volna állítani, hogy az isten bennünket kevesebb szellemi képességgel, a tudomány iránt kevesebb vonzalommal áldott meg, mint Európa egyéb népeit, s mégis pirulva kell bevallanunk, hogy mivelt európai testvéreinknél a tudományos fejlettségben sokkal hátrább állunk. E pir azonban, mely arcunkra szökik, nem lehet a szégyen pírja, mert hogy a magyar tudományosság fejlődése megszakadt, annak oka állami viszonyainkban rejlik, melyeket megváltoztatni nem állott hatalmunkban. Európa egy államában sem voltak nagyszerűbbek a tudományosság megalapítására tett kezdeményezések akkor, midőn az európai szellem a 13-ik század végén tudományos fejlődésének uj korszakába lépett, mint nálunk Magyarországon. Mily nagyszerű a terv, mely után Corvin Mátyás, Budán egy országos egyetemet felállitani szándékozott, mekkora az áldozat, melybe neki egy országos könyvtár felállítása került. De az idők viharai a csirát, melyből hatalmas fa leendett volna, elfojtották s elsöpörték. Hazánknak két századon keresztül a nyugati civilisatio templomának ajtajában kelle őrt állani, kelle harcolni a betolakodó s falforgatni akaró barbarismus ellen; csoda-e ha ily körülmények között a küzdelemben kimerülve a szentélybe maga se juthatott be? Életéért, önállóságáért, szabadságáért, mint a lét első szükségleteiért kelle századokon át harcolnia; csoda-e ha nemesebb igényeit ki nem elégitheté? A kit vészes utja a megsemmisülés örvényének szélére vezet, kit öldöklő ellenság kerget, hogy életétől megfossza vagy rabláncra fűzzön : csodálkozhatni-e azon, ha nem jut ideje arra, hogy a nap áldó sugaraiban, a hold szelid fényében, a csillagok halvány világában gyönyörködjék és szemeit a mellette elterülő rét virányain legeltesse ; csodálkozhatni-e azon, ha, mihelyt csak kissé bátorságos nyughelyre juthat, mély álom száll fáradt szempilláira ? Ily helyzetben volt hazánk három század viharos küzdelmei között; s most, midőn a nemzeti életerő uj életre ébredett, nem tudja felhasználni erőit a tudomány emelésére ugy a mint azt szükséges volna, hogy Európa többi népeit utóiérhessük, mert nem képes kibontakozni teljesen a viszonyok láncából, melynek szemeit a századok rozsdája annyira össze forrasztá, hogy azon eddig csak tágítani lehetett, de belőle szabadulni nem. Még sokáig nem lesznek gyógyíthatók mind azon sebek, melyek e küzdelmekben a haza testén üttettek, annyival kevésbbé, mert inkább azokat törekszünk előbb gyógyítani, melyek a felszínen vannak. Midőn tehát a nemzet nem fordíthatott b nem fordíthat illő figyelmet a tudomány felvirágoztatására, nemes keblű, a hazát hőn szerető, a tudományért lelkesülni tudó egyéneknek kelle meghozni az áldozatot a haza és tudo