Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-10-15 / 42. szám

jutalmazni; minthogy ily egyházban tisztul a hivők hitbeli fogalma, eszméje, szűnik a babona, éled a vallási buzgóság, felebaráti áldozatkészség s erős gyökeret ver a szivekben a keresztyéni szeretet. Ily, az élet és halál különféle eseteire szóló egyházi beszédgyüjtemény fekszik jelenleg előttünk. Behatólag átlapozgatva, bizton merjük állítani, hogy remek mű! Remek mű: tekintsük akár gondos szerkezetét, akár és különösen szép eszmékben gazdag tartalmát, akár az egyes beszédek könnyed kivitelét. A könyv több részre oszlik. Az első rész keresztelési beszédeket közöl. Ilyen van egy Geduly Bogyoszló, gutái lelkész s a nógrádi ev. egyházmegye kiérdemült főesperesétől, ki a szülék számára „vigasztalást és intést" merít Jézus e szavaiból: „E n g e d j é t e k" stb. — E beszéd is tanúskodik arról, hogy szerzője kimerithetlen a tárgyak minden oldalú felfogásában. Több keresztelési beszéd volt tőle az I. kötetben s íme itt ismét új színben tűnteti fel a keresztséget. Adja isten, hogy evangyéliomi egyházunk emez agg bajnoka még sok évig gazdagítsa lelke érett gyümölcseivel e nemes vállalatot ! A második beszéd Margócsy Józseftől van. Tárgya: „a keresztségben az emberek üdve valóban biztosíttatik." Szerkesztő tehetsége már eddig is méltányolva s elismerve levén, csak annyit tartunk szükségesnek megjegyezni, miszerint tárgyát szépen fejtette meg, a mennyiben kitüntette, hogy az „ti d v b i z t o s i t á s" az ünnepélyes „e 1-jegyzés, igérettevés és tani t ás" által történik, E részszel függelékkép van közölve egy „egyházkelő asszonyt avató beszéd, intézve gyorsan felüdült s ép gyermekkel megáldott anyához," WladárVictor, szügyi ev. lelkésztől. J á n. 16. 21. „az asszon ynak, mikor szül" stb. igék alapján szépen ecseteli a nőt szülés közben és szülés után, s felbuzditja isten iránti hálára, figyelmeztetve, hogy hálája ne legyen „mulandó lelki felhevülés", hanem legszentebb kötelességének tartsa ezen vallási érzelmeit gyermeke szivébe is korán átcsepegtetni. — E beszéd, épen alkalomhoz mérten olyan, a minőnek lennie kell: rövid, de oly kedves, oly megható s tartalomdús, hogy ide értve azon alkalomszerű imát is, mely hozzá csatolva vau, a modern agenda legszebb helyét fogja képezni. Nagy kár, hogy, a ki az eszméket ily ügyesen tudja rendezni, nevével oly gyéren találkozunk a „b es z é d t á r" lapjain ! A második részt egy „confirmatióibeszéd" nyitja meg, mely a gyermekek felfogásához mérten, intve, oktatólag, hatásosan szól. Tárgya igazán alkalmi, mert 1 K o r. 14. 20. „a t y á m f i a i, n e Ügyetek" stb. apostolunk által mondott szavakat értelmezve, atyai szeretettel figyelmezteti növendékeit a jövendő élet sikamlós utalra s buzditja őket mindig a jó út helyes megválasztására. Itt-ott kellemes képek s hasonlatok diszitik folyékony irályát. E mű szerzője, L á g 1 e r Sándor, kölesdi ev. segédlelkész, szép reményekre jogosít. Ez után igen természetesen követk zik egy „á ttérthezintézetts gyónást megelőző beszéd", Pl" eifer Lajos, bőnyi ev. lelkésztől. Az alkalmi bevezetés után e kérdésre : „m i t k ö v etel egyházunk híveitől?" következőleg felel: „1., a hitben világosságot, 2., a szeretetben munkásságot és 3., állhatatosságot a hitben és reménységben." Egyszerűen, tisztán a tárgyhoz szól, meggyőzőleg oktatva az evangyéliomi egyház új hívét. A harmadik rész esketési beszédeket foglal magában. Az első beszéd szerzője Trsztyenszky Gyula, nagygerezsdi lelkész s a sopronyi egyházmegye főesperese. Ha e beszédgyüjtemény koszorú, úgy ezen beszéd a koszorú legszebb virága. A leggyönyörűbb költészet, párosulva vallásos ihlettséggel, ömlik rajfa végig. — „Isten nő kezébe tette le a földi menyország ajtajának kulcsát," ez veleje a beszédnek. Tovább fűzve gondolatait, fölmerül a jegyesek részéről amaz életbe vágó kérdés : „b o 1 d ogok leszünk-e?" — „N e f é 1 j e t e k, — mond a biztató lelkipásztor, — jövőtök képét, multatok tükrében látom. Csak szeressétek egymást, mert ez talizmánja lesz családi boldogságtoKnak." Ezután meghatólag szól még külön-külön a vőlegényhez és menyasszonyhoz. Különösen megragadó a menyaszszony megszólítása: „kedves ara! ne félj te se ; csak szeress." Yégre a mátkapárt közösen vallásosságra inti s ez képezi a beszéd koronáját. Maga e mű gazdagon kárpótolja a szegény lelkész azon filléreit, melyeket e beszédgyüjteményre áldoz. A második beszéd tárgya : „irányadó igazságok a házassági pályá n." Következőkre irányozza a jegyesek figyelmét: „1., Isten nevében kezditek e pályát, az ő félelmében folytassátok is, 2., igyekezzetek a szeretetnek nemtőjét házassági szövetségtekben meghonosítani, 3., igyekezzetek hivatásszerű kötelességeitek lelkiismeretes teljesítése által, nemcsak anyagi jólétre emelkedni, de egymás kölcsönös tiszteletére is méltókká lenni." S végül még külön-külön szól a vőlegényhez és menyasszonyhoz. Velős, tartalomdús beszéd, melyet nagy lelki élvezettel olvashatunk. Szerzője a pestmegyei ev. esperesség büszkesége, Sárkány Sámuel, pilisi lelkész s főesperes. A harmadik beszéd szerzSje Szeberényi Andor n.-laki lelkész s a békési ev. esp. jegyzője. Szép s tanulságos beszéd, csupán bevezetése ellen volna némi kifogásunk, a holott is többet mond ilyet: „számtalanszor áldottam meg a szeretet fri-