Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-10-15 / 42. szám

gyét kötő házaspárokat; de az áldás alig volt jobb indulattól vezéreltetve, mint midőn benneteket vagyok megáldandó." Régibb házas hivei méltán neheztelhetnének ily különös bókért. A beszéd különben kerekded, itt-ott tündöklő. Tartalma következő: „három kincset keress, higyj, remélj ésszér e s s." A negyedik beszéd vegyes házasok esketésekor mondatik ; alapigóje R u t h. 1. 16. „a hova menendeszsz" stb. Művészileg alkalmazza ez igéket a menyasszonyra. Kell-e még több ismertetés, ha azt mondjuk, hogy e remekmű Fabó András, agárdi lelkész s a magyar tudományos akadémia tagjának műve ! Az ötödik beszéd „lelkész esketésekor" fölirattal, egy, a maga* nemében páratlan remekmű. Alapigéje Tim. 3. 2. „szükség a püspöknek . . . . egy feleségű férfiúnak lenni." Ez igék alapján arról szól, „hogy a házasság nemcsak nem akadálya apapihivatal áldásos működésének, sőt inkább előmozdítója." S ezt következő három pontban mutatja meg: „1., aházasság előmozdítja a lelkész hivatalának sikerét, 2., alelkész maga is családfő levén, öntapasztalata által avattatik be a családi életörömeibe, fájdalmaiba, Ondjaiba, kötelességeibe, 3., a lelkésznek okos neje és családja levén, ezek által közvetlenül segittetikhivatása teljesítésében." Bő tapasztalatoknak nagy kincse van e beszédben lerakva s egyházi bölcshöz méltó nyugodtsággal értekezik benne Geduly Bogyoszló kiérdemült főesperes. A mit Trsztyerszky Gyula esketési beszédéről végül megjegyeztünk, az külön értendő e beszédre is. E részhez függelékkép egy „menyasszony avatási beszéd" Margócsytól van adva, mely azért is méltó a fölemlitésre, mivel sokan az ily beszédeket fölöslegeseknek tartják, holott ennek tartalma ellenkezőről képes meggyőzni, adván a nőnek oly tanítást, melylyel mindjárt jövőjére kihatólag szerencsésen teheti az első lépéseket. E beszédecske végén van egy ima is ügyesen fordítva Braxatoris imakönyvéből. Ritka tárgyú rész, a mely mind ezeket követi s ez: „lekészi örömév alkalmára szóló beszéd" Sárkány Sámuel, pestmegyei főesperestől. Apostolok C s e 1 e k. 20. 18. alapigék nyomán, elmélkedése tárgyául veszi: „a 25 é v e s 1 e 1-készi hivatalviselés eredményéből származó örömöt." A beszéd két részből áll, u. m. „I., Milyeneknek kell lenni azon eredményeknek, hogy örömszárma zhassék belőlök." Ezt következőleg fejti meg: „1., ha sikerült neki (a lelkésznek) hivei szivét az igaz vallásosságban, életét pedig erkölcsi feddhetetlenség ösvényén megszilárdítani, 2., ha az ő serkentése, buzdítása folytán, az egyházban és az egyház körül mindenek ékesen és jó rendben találtatnak, 3., ha hivei boldogságát nemcsak a jelen ivadékban eszközleni igyekezett, de némileg elő készítette egyháza jövendő felvirágzását is, az ifjúság célszerű nevelésének felügyelete és vezérlete által." A II. részben nyomozza „ezen eredményeket az ünnepelt férfiú munkásságában." Szerzőnek neve elég kezesség e beszéd mind tartalmi, mind alaki kellékeire nézve. A „b e s z é d t á r" utolsó része halotti beszéde • ket tartalmaz. Az I. szakaszba a kisdedek s gyermekek felettiek vaunak sorozva. Az első beszéd keresztelést nem ért gyermek koporsójánál mondandó. Tárgya: „hogy egyházunk akeresztelést nemért gyermekektől ahalotti szertartást meg nem tagadja." Annyiból mesteri beszéd, mennyiben a tárgy bebizonyításán kivül, mely a más felekezetiek ellen van intézve, a bevezetésben elmondja, hogy nem akar a más felekezetek e tekintetbeni nézeteinek cáfolatába bocsátkozni s azután a nélkül, hogy a hall gató, vagy olvasó észrevenné, mégis ostromolja. Szerzője maga a szerkesztő. A második beszéd szép, kenetteljes. Előbb fölnyitja a fájdalom sebeit, hogy azután annál biztosabban csepegtethesse beléjök a vigasztalás balzsamát. Nem hiába ismerte fel a gyomai egyház a gyönki tanárban a papnak termett embert! Következik a II. szakasz ifjak feletti beszédekkel. Szerkesztő, ugy látszik, kényes tárgyú beszédeket közöl, melyek megfejtésével csínján kell bánnia, hogy meg ne botránkoztasson. Például a beszéd, mely épen következik olyan. Tárgya: „a vigasz, melyeta megtérő ifju halála nyújt." Margócsy e beszédével remekel. Simonidesz János, szécsényi ev. lelkész beszéde nem rendszeres ugyan, de s^ivből veszi a szót, szép nyelv, gördülékeny előadás vonul rajta végig. Végre a III. szakasz középkorúak és öregek feletti beszédeket ad s ezek sorát Lukács fi Lajos n.-baconi ref. lelkész s erdő-vidéki esperes két beszéde nyitja meg. Az egyik szól tiz hetes ifju nő felett. Tárgya : „örömünk, siralmunk változása," S i r. 5. 15 alapigék nyomán. A másik beszéd tartandó egy, gyermekszülésben meghalt *ő felett. Tárgya1 „éltünk bizonytalanság a," 1 M ó z. 25. 22. alapján. Mind az első, mind a második beszéd szépen, találóan fölhasználja a sz. irási helyeket, mi az egésznek kenetességet kölcsönöz; mindkét mű tartalmi gazdagsága- s erőteljes nyelvezetével díszére válik a beszédtárnak.