Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-10-08 / 41. szám

rég kivesztek fejeinkből, miért kell mégis annyi ellenséges táborokra oszlanunk ? Ki gondol ma még azon dogmatikai szőrszál -hasogatásokra, melyek a XVI. században az eg-y szabadsági munkára vállalkozott protestánsokat egymás ellen ingerelték és ellenséges felekezetekre oszlatták? honnan van hát még is, hogy a válaszfalak állanak és az emberek között az eszmék és érzelmek őszinte közlekedését gátolják ? A futilis okok, melyek negyedfél századdal ezelőtt a szakadásokat szülték, rég elvesztették hatásukat az elmékre, miért kell a kölcsönös idegenkedésnek túlélni az okokat, melyek azt előidézték? Avagy öröklőbb legyen-e a gyűlölködés érzelme a szeretetnél ? A vallástudomány minden kutatásaival istent illetőleg maiglan sem birt többre menni, mint, hogy most már tisztán tudja, miszerint isten lényegéről, mivoltáról mit sem tudhatni, miért idegenkedünk még is azoktól, kik a tudományra hivatkozva, az egy istentiszteletét zászlójukra irták ós mellőzendőnek tartják az oly kérdésbe való avatkozást, melyet halandó még soha meg nem fejtett? — Az unitáriusok köztünk élnek, velünk együtt századokon keresztül az üldöztetés tisztító tüzén átmenve, törhetlen lelkesedéssel ragaszkodnak a humanitas szent elveihez, jó hazafiak, tiszta életű becsületes emberek, kik a statistika tanúságtétele szerint közértelmiség tekintetében mindnyájunkon túltesznek, miért nem foglalják el szeretetünkben azt a helyet, mely őket az elősorolt erényeknél fogva megilleti ? Miért kell általában azt tapasztalnunk, hogy ahol 3 templom van egy helységben, mindegyiknek tornyából ellenséges táborra néz le a harangozó. Azért uraim, mert valláserkölcsi állapotainkból kiveszett az őszinteség és vallástóteleink nem kifejezői többé a mi hitünknek, hanem annak amit apáink hittek, mi pedig mást vallunk és mást gondolunk. Avagy őszinte, igaz dolog-e az, hogy mi protestánsok szabad vizsgálódást irunk zászlóinkra s ugyan akkor megeskettetjük tanférfiainkat, hogy ugy fognak teljes életükön át tanítani, amint negyedfél századdal ezelőtt megállapították ? mintha csak az embert pórázra füznők s azt mondanók neki: íme szabad vagy, mert a póráz egész hosszában szabadon mozoghatsz. S nem hazugság-e az, ha a szeretetvendógsóghez járulva, a hivatalos egyházi formula szerint elmondjuk : „Tegyünk vallomást hitünkről", ós teszünk ünnepélyes vallomást oly dolgokról, melyeknek egy részét nemcsak hogy nem hisszük, hanem akarva sem hihetünk, mert előhaladt ismereteink szerint csak ugy nem gondolhatók, mint a négyszegletű kör vagy a fából való vaskarika. Semmi sem hervasztja pedig inkább a lelket, mint a vallás szentségével űzött olyatén játék, midőn tiszteletet színiünk oly dolgok iránt, melyek tudatunkban nem léteznek és vallomásokat teszünk a templomban, melyek felett az életben mosolyogni néha gúnyolódni sem átallunk. Hinc derivata clades; in.ien az életünkön végig vonuló nagy szakadás, melybe szépre hevülő lelkünk iegnemesb szándékait temetgetjük és legüdvösb intézményeink omladékokká lesznek még mielőtt megszülettek. Az ember miután megtanulta, mint kell idegen arcot ölteni isten házában, átviszi a kétszínű játékot polgári életébe és megmérgezi a társadalmi együttlétet; autonom munkásságra számított intézményeket seg-it alkotni, és mégis egész életmódját ugy intézi, hogy centralisáló hatalom kegyelmes bőkezűsége nélkül nem létezhet; a törvényhozásban vetélkedve buzgólkodik a legfelségesebb humanitasi eszmék életbeléptetése mellett, otthon meg azon tori fejét, hogy és mikép kerülje meg és játszhassa ki a törvényt, melyet alkotni segített ; még az anyagi érdekek reális terére is át ragadt az álcáskodó játék, hol is mint közszódelgés szerepelvén, a látszat ragyogványával takargatja a szegényedós komor valóját. Szóval a magános élet mindenben fonákja, tagadása a nyilvánosnak csakúgy, amint szellemi téren az egyéni tudat ellenkezője a hivatalosan hirdetett vallási tanoknak, Ily állapotokkal szemben, ugy hiszem, nem nagy találó ész kell hozzá, hogy valaki megmondja, mit akarhat egy egyesület, mely a jelzett bajok ellen alakult. Akar mindenekelőtt oda hatni , hogy a XYI. századbeli reformatió, mint a mai polgárisodásnak egyik megindítója, el valahára alapelvéből folyó minden következményeit kifejtse, s álláspontul nem a 4-ik századbeli, már romlásnak indult keresztyénséget, hanem Jéz isnak az evangéliumokból ismert tiszta vallását vegye. Akarunk egyházat, mely nem tantételek, hanem emberiségi nemes célok egységén alapulva a lelkiismereti szabadságot óvja, nem pedig hóhórolja.