Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-10-08 / 41. szám

mind elóbbre haladni törekszik, a másik, nagyobb résznek pedig isten nevében hirdetik, hogy csak a mnltban van üdv, isten csak a hajdankor embereit kedvelte annyira, hogy akaratát nekik kijelentse, az ujabbkor ellenben istentől elhagyatva, csak bizonytalan régi hagyományok alapján juthat el rendeltetése céljához ? Uraim! sokkal jobban ismerem a divateszmék hatalmát és sokkal jobban tudom, mennyire divateszme nálunk ma a vallással nem törődni, sem hogy távolról is kecsegtethetném magamat azzal, hogy gyönge szavam valakit más gondolkozásra térithetne: de annyit a felhozott tények után a legkonokabb tagadó is kénytelen lesz megengedni, hogy a vallás ma sem ötödik kerék még az életben ós hogy társadalmi tekintetben is épen nem közömbös dolog, milyen a vallás? mely nyilvánosan hirdettetik. Vessünk tehát röviden egy vizsgáló pillanatot a vallások fejlődésére, hogy lássuk, hol állunk ma ós hogy mi ez álláshoz képest a mi teendőnk. A vallások összehasonlító történelme azt bizonyítja, hogy a különbféle vallások a különbféle társadalmakkal együtt lettek, együtt fejlődtek, szintúgy mint a külömböző nyelvek. Az ember lényegéhez színtoly szükségképen tartozik az, hogy maga felett egy magasább lényt ismerve, e lényhez való viszonyának kifejezést adjon, mint az, hogy gondolkodjék, ós hogy gondolatait ós érzelmeit szavakban kifejezze. Minden eddig ismert társadalmak, melyeknek történelműk van, nyilvános vallással is birnak s a vallás keletkezése mindnyájuknál csaknem egyforma. Mindenütt magasb ihletű emberek egyenesen az égből hozzák le isten parancsait a gyermekemberiségnek, olyan formán mint mai nap gyermekeinknek meséljük, hogy az újonnan született gyermeket gólya hozta a kútból. A nagy vallásalkotók kétségkívül a valláseszme magaslatán állottak, s onnan pillanatok messze behathatott a késő jövendőbe ; de ha magok korára is hatni akartak, gondolataiknak mindenesetre oly kifejezést kellett adniok, mely a kor értelmi fokához mérve fogékony keblekre találjon. A nagy vallások abban is egyeznek egymás? )1

, hogy mindnyájan ugyan azon alapeszméken ny;:gosznak, s a külömbség köztük csak onnan va;^ amaz alapeszméket külömbféleképen symbolizálják. Minden nagy vallásban a következő alapeszmék találhatók : hogy a látható világ egy láthatlan mindenható lénytől vette eredetét, hogy e világot isten akarata kormányozza, ki a jót megjutalmazza, a a gonoszt megbünteti, s hogy az ember földi létét, magasabb szebb lét követendi. Nem ón mondom, hanem sz. Ágoston mondja: „az amit most keresztyén vallásnak neveznek, már a régieknél létezett ós sohasem hiányzott az emberi nem kezdete óta, mig csak Krisztus meg" nem jelent testben, amely időtől fogva az igaz vallás, mely már régen volt, keresztyénnek kezdett neveztetni (August. Retr. 1, 13. „Res ipsa, quae nunc religio Christiana nuncupatur, erat apud antiquos, nec defuit ab initio generis humani, quo usque Christus veniret in carnem, unde vera religio, quae jam erat, coepit appellari Christiana.®) Ez Ágostonnál a lángész villanása volt, mely előtűnik ós elenyészik a felhők sötétében, épen ugy mint mikor a sz. háromságról irt nagy munkája végén ezt a vallomást teszi: „ha kérdik, mi hát az a három, azt kell felelnünk, hogy az emberi nyelvezet elégtelen annak kifejezésére." Igen, de a kutító tudomány azt is megfejtette, miért kellett oly hitvallásokat alkotni, melyek ki nem fejezhetők azért mart, nem gondol hatók. S ez igen egyszerű. Az emberiség kezdetleges állapotában a vallási eszmék képezik a társadalom összes szellemi óletót s a pap, ki azokat hirdeti, minden mindenben : ő törvénytevő, honvéd, orvos, népszónok, költő stb. A papok, hogy a hatalmat, mely eleintén a tett sokféle szolgálatoknál fogva természetes osztályrészük, az órtelmesedés haladtával is megtarsák, befolyásokat az emberekre megörökítsék, ösztönszerűleg a tömeget kezdetleges állapotában megtartani, ós a vallást érthetetlen titkokkal elfátyolozni törekszenek. Igy következik be aztán minden vallásban a vakhit kora, melyet nem sokára általános hanyatlás követ, és ez mind addig tart, mig a szellemileg, ölőhaladott emberiség benső szüksógérzettől ösztönöztetve uj lendületet nem vesz és magasb vallási aspiratioinak megfelelő szellemibb kifejezést nem ád. Ez minden eddig ismert vallások történelmi menete s hasonló fejlődési folyamatot látunk a keresztjén vallásban is. Nem képzelhető egyszerűbb valami, mint az a vallás, melyet Jézus tanított. Isten és emberszeretet, ez Jézus saját szavai szerint az egész törvény ós a próféták. „ Boldogok — igy szól — a lelki szegények, mert övék a menyeknek országa. Boldogok azok, akik 81*