Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-10-01 / 40. szám

Gábor gyrn. Nagy István, Zong János, Elek Ferenc, Kovács Mihály elemi tanulóknak különböző arány szerént két fél évre 600 frt — kr. Jegyzés, a) Ezen ösztön- és pályadijakon kivül a Kendefí'y alapból 97 forit 3 krajcár. A Buday Ercsey alapból 2 frt jutalom könyvekre adatott, b) Az Adorján, Ajtay, Halász és Ferency Máriássy alapból még nem adatott ösztöndij, mert az alapit ók erre nem neveztek ki egyéneket, c) A K. Deák 1-ső alap 2-ik része 84 frt és 63 frt. Hatvani alap, mint pályadijak ez iskolai évben nem adathattak ki. E szerint tehát kiadtam összesen ösztön-, pályadijakra és jutalom-könyvekre (a tápintézeti kiadásokat ide nem értve, melyekről különállólag küldök kimutatást) 2899 frt 3 kr. és öt db. császári aranyat. Isten velünk! s minden tudományos intézeteinkkel! Ezek buzgó jótevőivel! Debrecen, 1871. szeptember 15-én. Varga Lajos, ref. főiskolai pénztárnok. B15 L F 0 L l>. Az országgyűlésen előfordult vallásoktatási ügyeket illetőleg a „Reform"ból következőt közölhetünk: Csernátony Lajos ur megnyergelte a véletlent, s minden várakozás ellenére — mert ha a képviselőház 12 órára hirdet ülést, akkor többnyire csak ügyleti elintézendőkkel s formalitások teljesitésével foglalkozik — egy érdekes ülés terelt meg a mai napra. Interpelláció alakjában kérdezte ugyanis a közoktatási miniszter urat, ha vájjon van-e tudomása arról, hogy őt Schwarcz Gyula és Simonyi Ernő urak interpellálták. Erre Pauler ur előszedte irományait s előadía a Jekelfalusy püspök esetét, továbbá a kárán-sebesi püspök ellen emelt azon vád dolgát, mely szerint e püspöi a megyéjebeli tanítókat eltiltotta a póttanfolyam hallgatásától. A tárgyhoz szólási joggal bírtak Schwarc Gyula, Simonyi Ernő és Csernátony Lajos urak, s szóltak is mindhárman. A Jekelfalusy -ügyben Csernátony ur ütötte fejen a szeget, midőn azt mondá, hogy ha a kormány élni kivánt a^ placetum jogával, akkor tartsa is fen annak tekintélyét, mert különben minden ebben érdekelt tényező — a törvény, a fejedelem személye és a kormány — kompromittáltatik. A káránsebesi püspök ügyében, teljesen sikerült a közoktatásügyi ministernek Schwarc urat megnyugtatni. A Jekelfalusy affairejére vonatkozólag csak feltételesen van megnyugodva — mint mi mindnyájan, — ha t. i. a kormány nem gondolja, hogy a múltkori budai jellenettel már teljesen ki is merítette azon eszközöket, melyekkel esetleg élnie kötelessége parancsolja. Simonyi Ernő ur sehogy sem nyugodott meg. Ő az interpellációra adott választ külön kívánja tárgyalni. Ez óhaja szavazás alá iü került, de elvettetett. A szavazásnál fölemlitésre méltó az, hogy Királyi Pál ur az ellenzékkel szavazott, mit távol van tőlünk rovásra irni, sőt örömmel hívjuk fel reá az ellenzék figyelmét, mint bizonyságára annak, hogy igen gyakran ép oly oldalról támadja e képviselő urat, mely ellen ma, midőn a szavazattal nem igen lehetett játszani (csak 16 volt a többség: 50: 66.), világos tanúságot tett eljárása. n Megjegyzések a zsinati munkálatokra. MÁSODIK RÉSZ. B) A lelkész kötelességei. 1. Átalában. „11. §. A lelkész .... maga gazdálkodhatik, — de papi állásával össze nem férő foglalkozást nem űzhet." Az ilyen általános kifejezések semmit sem mondanak. Hát mi legyen az a papi állással össze nem férő foglalkozás ? — A tisztességes munka összefér vele, — hogy pedig nem tisztességes dolgokkal ne foglalkozzék a lelkész, az magától értetik. Igaz, hogy bajos volna e tekintetben részletes szabályt szerkeszteni; mert hát végre is mindenkinek körülményei határozzák meg azt, hogy mivel foglalkozzék. Tudok oly lelkészt, a ki nyáron maga szántja és trágyázza földjeit, télen pedig ir. Másik nyáron sorba áll kaszás és gyűjtő napszámosaival, télen pedig nem ir, se nem olvas. Ismét másik, — városi helyen, maga hajtja szekérbe fogott marháit stb. — Hogy mindezek összeférnek-e a papi méltósággal ? — nem tudom. Ha igen, — jó ; ha nem, — el lehet-e tiltani ? alig. Ha rá nem volnának szorulva, bizonyosan nem tennék. A papi fizetések tetemes része földbirtok haszonvételéből áll, — ha ennek munkáltatását is drága pénzért kell megtétetni, — nehéz lesz megélni. Ezért nem csoda, ha sok lelkész és tanitó maga fogja meg a kapa nyelét — Sőt tudok rá esetet, hogy a papné tisztogatja a tehénistállót. Bizony igen szükséges volna, valami tisztességes mellékei foglalkozást kitalálni a lelkészek számára, a mivel segíthetnének magukon Az irodalom ! ? a magyar egyházi irodalom! ?! — erre rá kell fizetni ! — a napszámba járás többet hoz. Már bizony leghelyesebb lenne, ha papjaink csak könyvekkel foglalkoznának, csak tollal és beszéddel működnének. — (Legfeljebb kertészet és méhtenyésztés.) — De hát ki tehet róla, ha könyvre nem telik, — ha rá vannak szorítva a gazdálkodásra, hogy megélhessenek ? Természetes, hogy mikor ezt irom nem Orosházára, vagy Debrecenre vagy Pestre gondolok, hanem a többi egyházakra, a melyek vannak nagy számmal. 6. §. „A lelkész köteles az egyház belső életére tartozókban, lelkiismeretes hűséggel eljárni ... az egyház belső igazgatása és életére vonatkozó . . . cselekményeket, valamint a lelkipásztorkodás körébe vágó minden munkálatokat végrehajtani." A lelkipásztorkodás körébe vág ő