Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-09-24 / 39. szám

rarchiávali szövetkezésre kényszerítik (!! ?) — holott pedig a kormánynak egy még A. Gy. urnái is nagyobb fér fia, egy ifjú kormánypárti képviselő, kárhoztatta az egész tanfelügyelői rendszert! A lelkészek közül pedig mig egy,- nem tudom jobb-e, vagy baloldali esperes csak kötelességét teljesité, midőn a tanfelügyelő helytelen eljárásáról jelentést tőn, addig egy különben kormánypárti esperes volt az, a ki kikelt a kormány eljárása ellen, mint a mely a tanügynek többet árt mint használ. Ugy látszik A. Gy. mindezeket valami dühös baloldaliaknak nézte, azérc keseredett el az egész gyűlés ellen. Én nem akarok egyházi téren politikai pártállást foglalni, nem akarom sem a kormányt sem az ellenzéket se vádolni se dicsőíteni. Hanem azon feltevés ellen határozottan protestálok, hogy egy protestáns egyházkerület, csupa pártdifferentiából ne merjen bármely kormány ellen is, jogai védelmére felszólalni vagy hogy az egész egyházkerület köteles legyen ugyan azon párthoz tartozni, melyen a somogyi szolgabiró urnák méltóztatik lenni. Hanem hiszen tudjuk, honnan fuj a szél. Ismerjük az ifjú óriások azon pártját, a kik meztelen ajakkal már a bölcs honatyát szeretnék adni, az iskola padokat egyszerre képviselői székekkel felcserélni, a kik letépik éltök ifjúságát, a szabadság, eszmék, ideálokért rajongó ifjúságot, ennek csak türelmetlenségét tartva meg, s rideg frivolitással megtagadva istent, egyházat, hazafiságot, emberiséget és mindent a mi szent, hdolónak a kor istenének a mammonnak, és indulnak a „makkos fák" után. S mivel érdekeik a hatalomhoz csatoljákőket, hogy ez előtt érdemet szerezzenek maguknak, az érdeksértett gyűlölség szenvedélyével üldöznek és nyomnak el mindent, a mi nem az ő szekerök farkát tolja a lejtőn fel felé. Egyébiránt jelen esetre nézve, minél inkább tiszteljük a törvényt, minél buzgóbb honfiak és egyháztagok vagyunk, annál inkább kárhoztatni fogjuk a törvénynek rosz végrehajtóit, legyünk bár a legtulzóbb kormánypártiak, sőt annyival inkább. Én legalább, és ugyhiszem mindenki, a ki a tanügygyei foglalkozott, örömmel fogadtam az uj iskolai törvényt, s a legjobbat vártam tőle. Miért nem teljesült eddig várakozásom ? Nem a megyék baloldalisága, nem a lelkészek vagy protest. testületek ellenzékieskedése, hanem a kormány tisztviselőinek hanyagsága miatt. Már több éveken át áll a tanfelügyelői intézmény, de még hány iskola van, mely egyetlen egyszer sem volt szerencsés a tanfelügyelő urat színről szinre Játbatni. Ugy látszik, a tanfelügyelő urak abban látják egyedüli feladatodat, hogy statistikai adatokat gyűjtsenek rakásra, melyekért minduntalan zaklatják az iskolákat, s mikbe aztán irunk, a mit akarunk. Nemcsak, hogy maguk látnának utána az iskoláknak, hanem ha, jelenfjük magunk, hogy ilyen meg olyan nyomorúságosak vagyunk, azért még sem történik semmi. — A bíróságoknak kisebb go ndjuk is nagyobb annál, minthogy a hozzájuk beadott iskolamulasztókon a törvényt végrehajtsák. Rosszabbul vagyunk mint előbb a törvény előtt. Ugyanazért én sem vagyok megelégedve a ker. gyül határozatával, hanem igy szerettem volna azt: „a kormány szigorúan utasítsa tisztviselőit, kötelességük teljesítésére, — az iskolai törvény pontos végrehajtására." Igy aztán, ha a tanfelügyelő teljesiti kötelességét, meglátogatja az iskolákat, — nem fog ferde adatokat felterjeszteni „Fájdalommal látom, hogy azon felekezeties szellem s azon túlzó politikai nézetek, .... mely a protestáns papság .... jellemzé, csak a szabadelvüség ügyének fog ártalmára válni " Hogy miben nyilatkozott az a felekezeties szellem, arra nézve szeretnék példákat hallani, — hogy pedig mi köze van a győri gyűlésnek a papság politikai nézeteihez, azt nem tudom, mert azon gyűlésben erről ugyan egyik sem beszélt. Ugy látszik A. ur a gyűlésen kivül felháborodott valami ellenzéki emberre, s ezen való elbusultságában neki megy az egész gyűlésnek és üti és dorongolja azt baloldalisága miatt, mely által a hazának vesztét okozza, mert a kormányt az ultramontánokkal kezet fogni kényszeríti. (Furcsa logika!) Különösen a protestáns papságot veszi dorong alá. Az igaz ha valaki verekedő kedvében van, és bűnbakot keres, erre igen alkalmas a szegény, egyszerű, alázatos prot. pap, ki maga se nagy ur, meg magas pártfogói sincsenek. Ütni, tiporni, gyalázui lehet, de azt nem, a mit A. ur akar, — meggyőződést paranc-olni rá. „Részünk minden nyomor De szabadok vagyunk." A prot. papnak nincs érdekében, hogy meggyőződését eladja, mert a kormány kezéből vett hivatalra nem aspirálhat, ha csak némelyek az övéikre való tekintetből nem teszik ezt. Attól az állapottól meg az isten mentsen bennünket, a mit A. ur óhajt, hogy a protest. papság a hatalom kézcsókoló szolgái, „néma ebek" legyenek. Nem ilyen példa van előttük ker. János és Krisztus és az ő apostolaiban. Legyen övék a „Farkasok dala", ám mások az előtte való dal mellett maradjanak, ők arra hivatvák, hogy legyenek az igazság, a meggyőződés emberei — ki, ha ők nem ? s ugyanazért legyenek szabadok, függetlenek, alulról és felülről, minden nemű pressiótól mentek. Hogy aztán merre vonja őket meggyőz3désük„ az az ő dolguk. De én megvallom, hozzájuk illőbbnek tartom, — ha már kell pártállást foglalni, — hogy mint a szabadság, szabadelvüség és haladás emberei, az ellenzék soraiban küzdjenek a többnyire nehézkes haladásu kormánynyal szemben, nem mint rendzavarok, hanem miut az üdvös reformokra a népet előkészítők. (Ugy emlékszem, e lapok t. szerkesztője is tett a mult évek egyikében hasonló értelmű nyilatkozatot, midőn arról volt szó, hogy miért nem vállal ő hivatalt.) Ha aztán a renden tulkapnának, — ott a törvény. Lehet őket börtönözni, gályákra küldeni, de ha belsőleg erkölcsileg megromlottak, hogy meggyőződésűk nincs, vagy azt kimondani nem merik, — ez ellen nincs orvosság. — „Ha a só megromlik, mivel sózatik meg? Azért ne tessék a szabadelvüség hangoztatása mellett, a szabad 78