Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-09-17 / 38. szám

Évenkint csak két, — rendkívüli esetben három közgyűlése van az egyházkerületnek. Egy gyűlés tartama utazással 5 nap, 3 írtjával két követnek 30 frt., három gyűlésen is csak 90 frt, de a világiali el sem is fogadják e dijat. Ez nem oly nagy áldozat egy egyházmegyének, hogy meg ne bírná, s nem hiszem, hogy volna öntudattal bíró egyház, amely a reá eső összeget e célra meg ne szavazná. A követek számát a népesség arányához mérném, minden 20,000 lélekre kettőt. Tóparti barátom, együttérzek veled, s ha csakugyan küzdtérre leszünk hiva, tegyük félre a restséget, — mert sokan azért nem imák, — tegyük félre a félelmet, — mert többen azért is hallgatnak, — és hirdessük meggyőződésűnket. Meghajlunk a helyesebb nézetek előtt, mert mi reánk nem ragadt a csalhatatlanság pókhálója. B á t o r i. Megjegyzések a zsinati munkálatokra. (Folytatás.) II. Fejezet. A szentségek kiszolgáltatásáról. 13. §. „Ezen két szentséget csak canonszerüleg hivott és felszentelt evang. lelkész szolgáltatja ki. stb." Ez helyes, hanem utóbb a második rész 26. §. által, hol a bábák is a szentelés véghezvitelére utasitvák, megdöntetik. Én e jelen §.-t tartom jobbnak, hogy miért, arról majd utóbb a nevezett §.-nál. „17. §. A kereszttanukra megkívántatik, hogy a. Az evangyéliomi, vagy legalább valamely keresztyén egyház tagjai legyenek." Tehát római vagy görög hitű elfogadható, de zsidó nem ? Miért ? Vagy egyszerűen mint tanú szerepel a cselekvénynél a keresztszülő, és ekkor nem látom át, hogy a zsidó asszony tanúskodása miért ne lenne olyan jó, mint akármelyik más asszonyé, — vagy pedig fogadást is tesznek a tanuk, de akkor, ha a római hitű keresztanya megfogadhatja „a gyermek szüleinek nevében, hogy ő ami evang. vallásunkban fog neveltetni" miért ne tehetné ugyan azt a zsidó is ? s ha arról feltesszük : „hogy ő e sz. czélra segítségül leend", — miért tagadnók meg e bizodalmat emettől ? „b. Urvacsoráhozi járulási képességgel bírjanak." Miért nem inkább határozottan kitenni, hogy 12 évet betöltöttek legyen. „19. §. Urunk szent vacsorája d. magas céljához alkalmazott módon, — szolgáltatandó ki." Oly munkáknál, melyeknek feladata zsinórmértékül, törvényül szolgálni, szeretném nem csak sejteni, hanem világosan érteni, hogy mit mondanak, azért mellőzendőknek tartok minden ily féle általános és homályos kifejezést, mint pd. „magas céljához alkalmazott módon" ami alatt érthet mindenki, a mit akar. Az ily kifejezések rendszerben és törvényben a helyett, hogy rendet eszközölnének, — zavart idéznek elő. „23. §. A némák, ha az úrvacsora méltó élvezetének kellékeivel birnak, ezen szentségben részeltethetők." E*i megint oly általános kifejezés. De hát mik ezen kellékek ? — A gyónásnál megkívántatik, hogy a gyónó magát bűnösnek vallja, javulást fogadjon stb. — teheti-e ezt a néma ? „24. §. A betegeknek, ha ezek azt kívánják, az úrvacsora kiszolgáltatandó." Ez által tehát a lelkészek kötelezvék az urvacsorát minden betegnes, a ki azt kívánja, — kiszolgáltatni. Szeretném, ha valaki engem ennek szükségességéről avagy csak hasznos voltáról meggyőzne, szeretném tudni az okokat, hogy miért szükséges a betegnek az urvacsoráját beadnunk. Mert én a beteggyóntatást károsnak és eltörlendőnek tartom. Hogy egyik legszebb hivatása a lelkésznek a betegágyak körül van, azt tudom : vigasztalja, nyugtassa meg, a mennyire tudja mind a haldoklót, mind aggódó feleit, erősítse meg buzgó ima által a földi bajokkal vivódó lelket. Hanem hogy mi szűkség van az ilyen helyen az ur vacsorájára, azt nem látom be. Igen, ha e szent cselek vényben oly szertartást látunk, melynek puszta külső véghezvitele valami csuda módon megtisztítja a bűnös lelket, ha azt hisszük, hogy e nélkül a bűnös lélek elkárhozik, ellenben ezzel, ez által idvezül, akkor helyén van a dolog. De hisszük-e ezt, s tanitjuk-e ezt ? — Nos, ki mond igent ? Ha a római *) vallású azt hiszi, hogy a haldoklóra kent szent olaj megtisztítja, a harangozás ég felé emeli a lelket, és ezért megkeneti a haldoklót, és harangoztat neki, — ezt értem, — de hogy protestáns haldoklónál mire való az urvacsorája, azt nem értem. Lehet-e a betegágynál magas céljához alkalmazott módon kiszolgáltatni az urvacsoráját ? — A legtöbb esetben: nem. Hisz a protestáns ember az urvacsorájában, a testvéries emberszeretetre és megtérésre vezető cselekvényt lát, s mi szüksége mindezekre annak, ki embertársai köréből, a munkálkodás színhelyéről lelépni készül, kinek már aligha lesz ideje a megtérésre? — Hisz énekes könyvünk is, — mit pedig épen nem lehet valami igen liberális szellemmel vádolni, — azt mondja „ .... a megtérés nem áll egy pár órából Sóhajtás egy kis fohászkodás Nem elég, hogy készen legyen a jobbulás." Én nem hiszem, hogy az urvacsorájának, azt követendő jobb élet nélkül értéke volna. Vagy csakugyan azt hisszük, a mit agendánk erre vonatkozólag kifejez. „Hiszed-e, hogy a Krisztus a mi megváltónk teéretted is megholt, és hogy az isten ugyan a Krisztusnak érdemeért a te bűneidet megbocsátja ?" Ha igy, — akkor kár volt, — következetlenség a szentek felesleges jó cselekedeteiről szóló tant elvetnünk ; akkor kár volt Luthernek, a bűnbocsátó levelek ellen kikelni, hisz mi a bűnösségtől való szabadulásnak még könnyebb *) Készakarva kerülöm a katholikus szót, mert épen most egy vidéki lapban egy római kath. lelkész sehogy sem akarja el • hinoi, hogy a protestánsok is katholikusok.