Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-09-17 / 38. szám

maradjon a régi, nem kell községi iskola, tanitsa a vallást a tanitó, nem ért ahoz egyik vagy másik kerület, hanem ő maga az egyes iró. Mint ezt e lapokból is lehet olvasni. Hogy már azután a gyülekezetek miként rendezik e téren magokat, a lelkészt bizzák-e meg, vagy egy theologiát végzett egyént? az az illetők ügye? Azért én szivvel lélekkel osztom kitűnő tudósunk, költőnk, Szász Károly ur nézetét a vallástanitásra nézve, mit e lapokban olvasék, és midőn ezt teszem, azon óhajjal vagyok, vajba az olyan ósdi-féle nézetek, miket kezdünk hallani egyházunk terén is, e lapokban is eltűnnének, és ne tennők magunkat nevetségessé az által, hogy a régi csizma mellett hadakozunk. Szekeres Mihály. B E L F 0 L I>. A magyar kálvinista Róma. Reszket a toll kezemben, mert félek Jupiter menykövétől ! De még se teszem le, mert Tóparti barátom tudósitása e lapok 36.. számában, a debreceni zsinatról, félretéteti velem a félelmet a mintegy késztet, hogy mondjam ki azt, a mi lelkemet foglalkoztatja. Előttem ülnek a vallás csalhatatlan felkentjei, — mert azoknak képzelem*) a tiszántúli egyházkerület gyűlésének örökös tagjait, — s a mit conclavei hármoniával kimondanak, az változtathatatlan. Valóban igen szép jeleit látjuk a protestáns haladásnak ez egyházkerület tanácsánál; csodás varázsereje van azon zöldasLtal melletti széknek, mely a szabadelvüségnek legtöbbször, sőt mondhatnám mindenkor megölője, s feltámad vagy kikél belőle az önkény és orthodoxia. Debrecen — értem az egyházkerületi gyűlést, — igen sokszor határoz, és határozatát ráerőszakolja 783,272 lélekre, a nélkül, hogy megkérdezné azokat; sőt, ha azok más nézetben találnak lenni, mint a szent synodus, könnyű dolog bizottságnak adni ki az ügyet véleményezés végett, s ez által legalább egy fél évre továbbítani a legsürgőbb kérdések megoldását. Kérdezni vagyok bátor, honnan vette magának a jogot az egyházkerületi gyűlés, hogy az egyházmegyék többsége által kívánt zsinattartás szüksége felett még kiküldött bizottsági véleményezés után akar tanácskozni ? E kérdésben nem felső fórum az egyházkerület, csak végrehajtással megbízott kormányzó testület, tanácskozhatik a felett, hogy mimódon juttassa érvényre az egyházmegyék — és igy az egyházkerületnek is általános töbliége által sürgetett zsinat tarthatási kérelmét. De hiszen azoknak nincs semmi bajok, kik az orthodoxia köpenyébe burkoltan állhatnak a jövedelmes *) De nem tartom. B. kathedrákban, azoknak mindenek ékesen és szép—mert hasznos — renddel folynak, miért háboritani a jámbor lelkeket! ? Azok nem fogják belátni soha sem szükségét, sem alkalmas idejét a zsinattartásnak. — Szeretném mindeniket elvezetni a zöldasztal mellől, egy-egy elárvahodott szegény egyházba, s legalább két évig oda szorítani a pargatoriumba, hogy látná és érezné a szegény falusi pap és tanitó nyomorát, az iskola pusztaságát, a föld népének koldusságát, mely gyermekét alig táplálhatja, nem hogy még — különösen télen — ruházhatná is. — Én nem hiszem, hogy jégkéreg nélküli sziv meg ne indulna ama tapasztalaton, és Debrecenben Í3 ne kiáltaná „zsinat kell". Orvosoljuk külső bajainkat, rendezzük ügyeinket, az idő halad, a szükség nem vár, a seb evesedik, nehezebb műtét segíthet napról napra ! Nem kedvezőbb szellemi helyzetünk sem. Most is határozatot hoz Debrecen a papi és tanári esküformára, s a hol a cél újítás, korszerűsítés volt, ott a régi orthodoxia bélyege letöröletlen maradt. Hogy is ne! hiszen sem az evangyéliommal, sem a józan okossággal meg nem egyezik igy kezdeni az esküt: „Esküszöm az egy örök istenre", hiszen jobban tudták azt ez előtt két száz évvel megállapítani, hogysem azon a XIX. század profanus nemzedéke az emberi okosság fejlődésének utmutatása szerint változtatni képes legyen ? ! És hangzik a főpapi szó : „a kinek nem tetszik, az lépjen ki az egyházból." Alig tudom hinni, hogy a közbizalom által felkarolt egyén ajkairól e római szózat jöjjön. De fájdalom, ugy van ez ; egy Révész szelíd ajkairól hangzik, igy akarja Péter két évezredes halászatát eltékozolni a XIX. század révésze. Nagyon pazarló utód, nem szaporítani, még csak nem is megőrizni, hanem elpusztulni engedni a háló tartalmát? Bizony, ha megkérdezek az egyházkerület megyéit, s különösen a lelkészeket, tanárokat, kiket ez ügy legközelebbről érdekel, és megszavaztatnánk, - aligha három felé osztanánk az egy istenséget, és a symbolicus könyvek elavult nézetei aligha el nem merülnének a tisztítás forrásvizében, és aligha többségre nem találna azon vélemény, hogy lehet valaki csolnakon jó révész, a nélkül, hogy nagy hajón jó kormányos volna 1 Ugy látszik, élet feltétellé vált nálunk korlátozni az egyházkerületi tanács rettenetes hatáskörét és működését azzal, hogy minden egyházmegye választott alkalmas világi és egyházi követek által múlhatatlanul képviseltesse magát az egyházkerületi gyűlésen, még pedig póttagok is legyenek választva, hogy egyik vagy másik akadályoztatása esetén se maradjon el a képviselet. Ugy tudom, hogy a nagybányai egyházmegyében ez indítvány meg volt téve, de azzal állott elő a tanács, „nincs miből fizetni a követek napdijját", azonban az indítvány el nem ejtetett egészen, csak azzal odázták el, hogy ha kitűnik, miszerint az egyházmegyei pénztár ereje megbírja a napdijjak fizetését, akkor el fogja fogadni s határozattá emeli ez iuditványt a tanács.