Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1871-09-10 / 37. szám
gondnok éltetésével megkezdetvén, követték ezt éltetése a s.-gondnok családjának, az egyházkerületi elnökségnek , majd felköszöntők Tisza Kálmánt, Ghyczy Kálmánt, az egyh.megyei iskolatanitókart; közösen a Bertalanokat és Lajosokat, azok között Kossuth Lajost. Végül maradt, mint minden jó, a haza éltetése, a melyre a „Szózat" elzengése következett. Délután „tanács-ülés" tartott. Nem mellőzhetek egyet. T.-ujlaki gk. esperes főt. S. J. ur. is jelen volt gyűlésünkön, s kitartó türelemmel végig hallgatván azt, ily nyilatkozatot tett felőle : „Eddig csak elméletben ismertem a protestáns autonomiát; most örömmel tapasztaltam, hogy az igen szép és üdvös. Bár nálunk is igy következnék be !" B. Nagytiszteletü szerkesztő ur! A csalli harangok augustus hó 9-kén csakugyan áthelyeztettek. Megyesy Sándor szolgabiró s Bálás Géza, Hederváry Antal primatialis ügyvéd megbízottja eszközölték a végrehajtást szomszéd róm. katolikus helységben felfogadott emberek által. Hogy sérelmünk nagy volta s ügyünk igazsága kitűnjék, rövid vázlatban a csalli evangeliumi egyház viszontagságait fogom elmondani. Csali községnek már 1626-ban evangelikus lelkésze volt, s 1626-től 1702-ig öten említtetnek, s ez időben szereztettek a kérdéses harangok is, a nagyobb 1645. a közép 1695-ben. 1710—1720 közt történt a foglalás s az elűzött ev. lelkész helyett róm. kath. plébános helyeztetett be ki az elűzöttnek fizetését is húzta. A lakosság hitéhez hü maradt, miről a püspöki látogatások jegyzőkönyvei bizonyságot adnak, s ezeknek egyikében a plébánosnak meghagyatott, hogy nem katholikust egyházfivá no tegyen, s hívek hiányában egy személy végezze a templom-gazda és egyházfi teendőit. 1784-ben az ev. egyház visszaállíttatott, s a harangok is birtokába visszakerültek, — mert bár a névleges róm kath, egyház mig létezett, a harangok fenntartása s azokkali rendelkezés az ev. egyházat illette. 1823-ban a róm. kath. plébánia Csalitól róm. kath. hívekben népesebb Csábrághba tétetett által, s az elköltözött plébános egyháza minden vagyonát magával vitte, sőt a harangokat is a földes uraság közbevetésével Csábrághba áttenni megkisérlette. De az akkori hontmegyei alispán erélyes fellépése az elvitelt megakadályozta, a harangok a csalli evangeliumi egyháznak meghagyattak, s az idő óta velők mint tulajdonával szabadon rendelkezett is. Azonban a már gazdátlan torony majdnem összedőlt s mi kénytelenek valánk a harangok áthelyezéséről gondoskodni, —- mit meg is tettünk 1865. uj templomunkhoz uj tornyot épitve, és amint ez elkészült, á" harangokat azonnal bele is helyeztük. Ekkor a csábrághi róm. kath. lelkész, ki, mellékesen legyen mondva, mig mielőtt építéshez fogtunk volna, nekünk a pusztulásnak indult templom- és torony-romokat anyagul felajánlá, a prímáshoz oly panasszal fordult, hogy mi a római katholikus toronyból a harangokat elraboltuk, mire még b. prímás ellenünk hatalmasan fel is lépett, — de az első biróság 1866-ban épen templomszentelésünk alkalmával, a harangokat a csalli evangeliumi egyház tulajdonául ösmerte, s az azokkali rendelkezését jóvá hagyta annál is inkább, mivel ez velők róm. kath. temetéseknél mindig ingyen szolgált, és e kötelezettséget továbbra is magára vállalta. Ügyünk igazságában bizva, reményltük, hogy a mai felvilágosodott kor megfogja ragadni az alkalmat, miszerint igaz örökségünkben minket megvédjen. Fájdalom várakozásunk nem teljesült, hanem mi is keserűen meggyőződtünk arról, hogy a gyengének a hatalmassal szemben nincs igaza. Közlésemmel elkéstem, mert nagy önmegtagadásomba került, hogy a történteket „sine ira et studio" előadjam. Lőrincsék János. Nagytiszteletü szerkesztő ur! A miskolci ref. egyházi tanács megbízása folytán egész tisztelettel kérem, legyen szives az itt kül-, dött jegyzőkönyvi kivonatokat részint mint nyilvános köszöneteket részint mint az abban nevezett adakozók részére szolgáló nyugtákat lapjában közzétenni. Egyszersmind kérem nagytiszteletü urat arra is, hogy legyen szives lapjában közzétenni, hogy a legközelebbi pályázat alkalmával a miskolci elemi fitanitói állomásokra tiszt. Varga Soma tornyosnémetii s.-lelkész és tiszt. Baksi Sándor szendrői s.-lelkész választattak meg, leányok tanítójául pedig Takács Károly volt mibályfalvi tanitó. Miskolcon, 1871. augusztus 31. , Porcs János, egyházi jegyző. 1871. augusztus 8-án tartott egyb.-tanács jegyzőkönyvi kivonata 264-ik szám. Elnök-segéd főgondnok ur előadta, hogy Mocsáry Lajos fő-godnok ur a tápintézet részére két darab szá^-száz forintos jelzálogos szőlőváltsági kötvényt s 570 frt kész pénzt és igy összesen 770 frtot gyűjtött. A gyűjtő iven foglalt adakozók és adományok következők: Mocsáry Lajos országgyűlési képviselő egy 100 frtos szőlő váltsági kötvényt 1871. jul. 1-től 1891. jan. l-ig szóló 5%-os félévenként lejáró kamat szelvényekkel. Mocsáry Miklós szintén az előbbihez hasonló 100 frtos kötvényt, Szepesy Gyula orsz. k. 50 frtot. Tolcsvai Nagy Gedeon 50 frtot. Prónai József o. k. 50 frt. Gr. Vay Ádám o. k. 50 frtot. Zsedényi Ede o. k. 20 frt. Tisza Káimán o. k. 20 frt. Hevessi Bertalan o. k. 10 frtot. Csanádi Sándor o. k. 10 frt. Vállyi János o. k. 5 frt. Csernátoni Lajos o. k. 5 frt. Tisza László o. k. 10 frtot. Váradi Gábor o. k. 10 frt. Patai István o. k. 5 frt. Gramon Dezső o. k. 10 frt. Koos József o. k. 10 frt. Jókai Mór o. k. 5 frt. Gál Péter o. k. 5 frt. Vendégi Gáborné 20 frt. Kazinci István o. k. 5 frt. Lónyai Gábor o. k. 20 frt. Pilissi Lajos o. k. 5 frt. Hoós Ferencz o. k 5 frt. Dobsa Lajos o. k. 5 frt. Siskovics Tamás o. k, 5 frt. Wodiáner Béla o. k. 20 frt. Harkányi Frigyes o. k, 5 frt, báró Wo-