Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-09-10 / 37. szám

Tizennegyedik évfolyam. fgg# 37. $388 Pest, szeptember 10. 1871. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. f SZERKESZTŐ- és KIADÓELŐFIZETÉSI DIJ: j HIRDETÉSEK DIJA: f HIVAT AT • Helyben házhozhordással és Vidékre postai üül- 4 hasábos petit sor többszöri beiktaí JllYAAALi. déssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizet- \ tásánál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. } t

Mária-utca 10-ik szám, első emelet. hetn

i

minden kir. postahivatalnál; helyben a, Bélyegdij külön 30 kr. & ^^ kiadóhivatalbán. J 6^2! Sr Kiknek előfizetése ezen évnegyed vécével lej ár, előfizetésük mepjitására kéretnek fel. Várhatuiik-e még a reformokkal? A dunáutuli ev. egyházkerület augusztus 22-dik s Következő napjain tartá évi közgyűlését G-yőrben. A gyűlés második napján a vitatkozás egyik legórdekesb pontját képezé azon nyilvánitott óhaj, miszerint az egyházi téren már több tekintetben elodázhatlan a reform, újra itt az ideje bizonyságot adni arról, hogy a protestantismus haladás a tökéletesedós felé. A korszellem előresiet: nem csak a politikai, hanem a vallási téren is fontos átalakulást készit elő. Mint a fejlődés elvét magába felölelt egyház tagjainak meg kell értenünk a kor intőszavát; azt, mi az egyházban lényeges, uj életre keltenünk az által, hogy a már kihalt terméketlen hagyományozott nézetektől tisztázzuk. Több lelkes világi tag is melegen szólalt fel ez értelemben. A vitának eredménye azonban végűi is az lőn, miszerint eltagadhatlan ugyan, hogy a reform egyházunkban egyre égetőbb kérdés lesz, de ez érdemben kezdeményezni, nem a kerületi gyűlés van hivatva, a reformálást társadalmi uton kell előkésziteni s tovább vinni. Mielőtt igénytelen nézetemet kockáztatnám, mit tehetnek ez ügyben az egyházmegyei s kerületi gyűlések, nézzük közelebb, oly nyugodt lélekkel lehet-e még folyton elnapolni a reformkérdést, nem sürgeti-e a jelen helyzet a testületeket, mint egyeseket utat s módot jelölni ki e kérdés megoldására ? A protest. egyháznak alapjelleme a szabadság, mi ismét az észszerű fejlődésben nyilatkozik legméltóbban. E fejlődés alól nem vonhatja ki magát a vallás sem, mert különben feladatát téveszti. Ellentétbe jővén a haladó korszellemmel, visszahatást kelt maga ellen az észben, s elveszti emelő hatását a szabad lélekre. E viszony végül egy részről teljes hitetlenséget szül, másrészt babonára vagy más felekezet karjaiba tereli, a még hitet szomjazó kebleket. A XVI. században létrejött reformatio uttörés volt a vallási téren a szabad fejlődésre. Igaz, hogy a reactio nehéz ostromai közt a protest. egyház, feláliitott hitcikkeit látván uj meg uj erővel megtámadtatni, mint szilárd ponthoz, épen e hitcikkely igazságához kötötte létele s szabadsága kérdését; igaz, hogy az ellenséges viszonyok hatalmával szemben a dogmák sáncövóbe vonult, mi a védelmet — mire sokáig, minden erejének irányulni kelle — megkönnyité, de ekkor még az értelmi fejlettség, s uralkodó világnézet mellett, indokolva foglaltak helyet mind a felállított hittanok az egyházban. A vallás éltet, lelket adó elem volt, s fennállt jövő fejlődésének biztositéka a lelkiösmereti szabadság. Az ősök, kik a szabadságnak lelkes bajnokai voltak, a nehéz harcok közt boldogoknak vallák magukat a templomban, hol a küzdelemre erőért, utódaik számára diadalért imádkoztak a mindenhatóhoz. Dicső hivatás várt a prot. papra. Hirdetni a vallás tanait a templomban, melyhez a vallásos népet a hit varázsa vonzá ; kelteni a bizalmat, a vészteljes jelenben szebb jövendő iránt; élesiteni a lelkesedés tüzét a vallás szent ügyeért, melylyel állni vagy bukni kelle az egyház oszlopának, a szabadságnak! Künn az élet mezején példával buzditni a népet állhatatosságra ; ébreszteni az áldozatkészséget, azt az élő hitet, mely kipótolt ezer veszteséget.! Mind lélekemelő szent munka: a vér nyomán ott volt a pálma, — az eredmény. Szóval ekkor a hivek serge ihlett hévvel egyesült az emelt oltár körül. Nép és ve zórei, szegények, boldogok együtt tűrtek, együtt imádkoztak, egy hittel küzdöttek a szent ügy zászlója alatt. És hogy nem hasztalan, annak bizonyságai lettek az unokák, kik szerencsések láthatni, 73