Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1871-08-27 / 35. szám
közük Jézus vallásához, isten parancsolataihoz, azt mondani : „Inkább kell az istennek engedelmeskedni, mint az embereknek.". Egy püspök placetumért folyamodik, de megtagadtatik; ő pedig mégis egész nyiltan kihirdeti. „És igy — mondja Schulte — egy egész ország püspöki-karának szabad a törvényt vakmerően megrontani, igy azon férfiak, kiknek feladatuk, a népet az istentől rendelt felsőség iránt engedelmességre tanitani, és saját példájuk által erősiteni, a legvilágosabb szabályokon kivül helyezik magukat. Hol nyerjen hát az alattvaló a törvény iránt tiszteletet?" Schulte ezután leirja azon fogásokat, melyeknek segitségével Bajorországban kijátszák azon törvényt, mely templomi adományokat stb. állami beleegyezés nélkül vagy egy meghatározott összegen felül tenni tiltja, s ezeken a törvény ellenére jezsuita-társaságokat alapitnak. Ez alkalommal arról is megemlékezik, hogy porosz püspökök in fraudeui legis miképen pzokták a katonakötelezett papnövendékeket a szolgálat alól felszabadítani. „Mibe helyezik a püspökök lelkiismeretük megnyugtatásának alapját?" A „hivatalból csalhatatlan" IX. Pius az 1864-ik évi syllabus 32-ik §-ban kárhoztatja azon tételt, hogy a klérikusoknak a hadi szolgálat alóli személyes felszabadítása eltöröltethetnék. Általában mihelyt a syllabus valamely cikkelye által érintett ügyben az állam törvénye nem vág össze a „kánon tételeivel", püspök, pap, világi, kinek az uj dogma hitének alapját képezi, azt mondja: „Inkább kell az istennek engedelmeskedni mint az embereknek." Ezen tétel felold minden világi törvény alól. Azért nem is kell aggódni, mint klerikusnak pl. nem kell jövedelmét bevallani, mert a pápa törvénye szerint adómentes; az államnak nem kell semmit szólni az örökösödésről, mert őt a z nem érdekli; hirdetnek ott is, hol tiltja az állam törvénye, mert a pápa szabadon uralkodhatik Bajorországban. Eszerint az ultramontán rendszer nemcsak a csirát rejti magában, hanem kimondott elveket is tartalmaz a törvénysértés igazolására nézve. Ki csodálkozhatik még afelett, hogy a kath. országokban : Olasz-, Spanyol-, Franciaországban, Mexikóban stb. a forradalom folyto nosan permanentiában van ? Hanem a csalhatatlansági dogmának csupán csak elvetésével a kormányok az abból származó veszélyeket még nem háríthatják el; mivel az ilyen félrevetés az ultramontánokra nézve semmi jelentőséggel sem bir, és ha nyíltan nem szállnak is többé sikra az állam tekintélye ellen, azt mégis alattomban aláásni igyekeznek, a mire nézve a jezsuitismus, mely minden célra vezető eszközt megragad és felhasznál, adja nekik a szükséges utasításokat. Azért hamis álláspont az, ha a német kormányok, mint a porosz és würtembergi, az uj dogmát csak a katholikusok lelkiismereti dolgának, és ennek el vagy elnemfogadását az államra nézve hatálytalannak tekintik. A német és osztrák püspökök arra törekednek ugyan, hogy ennek politikai jelentőségét meggyöngítsék vagyis kereken tagadják ; nincs is mitől tartaniok, hogy Róma e tekintetben őket meghazudtolja ; mert a cu r ja elég ravasz, nem szedni le addig a gyümölcsöt, mig nem érett; decikkei a „Civilta". a „Dublin Review", a „Katholik", a „Genfer Correspondenz", a „Stimmen von Maria Laach" stbnek, mely lapok egytől-egyig valódi ultramontán szelleműek, semmi kétséget sem hagynak fenn aziránt, hogy a csalhatatlanság dogmájának nem egyéb a célja, mint a pápaság világi hatalmának igényeit, miként azok a középkorban keletkeztek, ujabban érvényre juttatni. Schulte jelzi azt is, hory a vaticani decretumok által Austria mily közelről van érdekelve, s azután az ezekre nézve követendő iránynyal foglalkozik. A német kormányok hibájául rója fel, hogy országuk kath. egyházi ügyeiben elhatározólag egyedül a pápával egyezkedtek. Ezzel saját maguk segítették elő a régi kath. egyház-szerkezet megsemmisülését s a pápai absolutismus feltámadását, mert mostantól kezdve a püspökök csak Róma feltétlen határozatában látták üdvöket, s az alsó klérusnak nem volt többé semmi eszköze, hogy a Rómával tartó püspöki-karral szemben csak legkisebb önállóságot is megóvjon. Igy kellett az államnak az államban keletkezni. Midőn 1848-ban a politikai viszonyok mindenfelől ingadoztak, a püspökök egyesülve, magukat függetlenítették. Ők az egyház absolut szabadságát követelték az államtól, azaz az állam részéről eddig az egyházi ügyekben fentartott jognak megszűnését, egyszersmind szilárdan ragaszkodtak azon kiváltságokhoz, melyek az állam törvénye által az egyháznak adattak. Berlinben sikerült az egyház szabadságáról szóló frankfurti alaptörvények §-ait az alkotmányba behozni. A szabad egyesülési jog a rendeknek gomba módon való szaporodását szülte, elannyira, hogy már 1865-ben a német szövetségekben 461 szerzet számíttatott 4387 pappal, összesen pedig 7482 regulares, 1146 ház, intézet stb., női regulares és quasi-regulares 12,080, mindkét nemti egyénnel, tehát 1607 ház, 19,562 egyénnel. Ehez járult 30.340 világi pap, és igy egészben véve 54,289 személy, kik egyházi igazgatás alatt állottak. Ha most meggondoljuk, hogy a világi és egyházi rendeket a társadalommal mennyi kötelék kapcsolja egybe, miképen van kezökben a szó- és a gyóntatószék, miképen teljesitik a vallás-oktatást, s vezették csaknem mindenütt a legújabb időkig a népiskolákat, akkor a kath. klérus mint egy nagy socialis hatalom tűnik előnkbe, miből egyszersmind a felette feltétlenül és csalhatatlanul rendelkező pápának hatalma is kiderül. Schulte a jezsuitáknak a kath. társaságokban való hatásköréről néhány példát hoz fel. Igy némely városokban, mint Münster, Paderborn, Aachen stb. bizonyos körökben a jezsuiták helybenhagyása nélkül egy házasság sem jő létre, kedvenceiknek ellenben annál zsírosabb é& szebb jövővel kecsegtető partiekat szereznek. Ez szomorú képe a kath. egyház állapotának Németországban, melyet Schulte most felmutat; pedig nincsen benne semmi hamis vagy csak egy túlzott vonás is. A vallás-gyakorlat külsőségére nézve legtalálóbb bizonyságot nyújt a misékkel való üzérkedés. Bordeaux-ban van egy borkereskedő, 10
