Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-08-20 / 34. szám

mert gondolatai itt újra felelevenítitek, törekvései itt életet és alakot nyertek, midőn egy egész tekintélyes egylet az egyház békóiból kibontakozván, elfogadá, hogy ezentúl saját lábán járni, önállólag fejlődni és az iskolára hatni akar. Auf Diesterweg zurtickgehen, heisst vorwarts gehen, mondá Jausz az „Ungaiischer Schulbote" egyik számában, és azért csak örülhetünk, ha a nagy tanító­mester eszméi a tanitó önállóságáról és az iskola szabad fejlődéséről minden középkori gyámkodás nélkül, a gyülekezet sziveiben teljes visszhangra találtak. A közös díszebéd után, melyet a többiek között dr. Véesey Tamás, a képviselő, és dr. Tavasy Lajos iglói tanár ur toasztjai különösen fűszereztek, két felolvasás, a légnyomás, tüneményeiről és a chemiáról a népiskolában, tartatott, me­lyek igen sikerülteknek mondhatók. A második nap programmján állott: az iskolai kert megtekintése, tornászat a leányok­kal, próbatanitás az éneklésben, mely két utóbbi tantárgyban egy óra alatt a legszebb sikert tapasztaltuk és bebizonyíttatott tényleg, hogy a helyes tanmód a népiskolában anyja minden gyors és biztos haladásnak. Azután következett megint egy felolva­sás az elektr o-m agnetismusról és a nyilvános tárgyalásoknak a vége, mely alkalommal még a thémák a jövő közgyűlésre is meg­alapittattak és azok véleményezés ós előtanácskozás vé­gett, az egylet egyes köreinek kiadattak. A szepesi tanító-egylet Xl-dik közgyűlése a jelen­lévőkre a legjobb benyomást tette. Ha már a felekezet nélküli alap, melyre most lépett, nagy nyereménynek te­kinthető, ugy a törekvés id ezen korszerű alapon ko­moly, tudományos és egészen alkalmas a tanítók ugy mint az iskola szellemi emelésére, mert milyen a tanitó, olyan az iskola. Szepes-Bélán, augusztus 6. 1871. Weber Samu, ey. lelkész. Nagytiszteletü Tudor Ur! A „prot. egyházi és iskolai lap" 31-ik számában olvastam egy vádat ellenem, mintha én minden uton nehezítettem volna, az alsó-kemencei ev. tót gyerekeknek, az ottani reformált iskolába való járást, — sőt kényszeriteném őket, hogy a szomszéd faluba, azaz Felső-Kemencére járjanak tanításra, — hivatkozván a szülőkre, a kik örömestebb adnák gyerme­keiket oda, mintsem ide. Miután tudom, hogy az egész nem érdemelt vád, irányombani, valami ismeretlen, aljas nemtelen, ártani vágyó bosszúból származik, melynek czélja „engemet megismertetni a világgal", tehát személyemet, nevemet, becsületemet pelengérre állítani; — egyszerűen mint gyalázatost vissza- és elutasítom, nyilvánítván azt mende­mondára épített állitásnak és alaptalan koholmánynak. Mert, jártak, járnak most is, iskolai törvény kelte előtt és után, az evangelikus gyermekek a református iskolákba, minden akadály nélkül. Ha pedig, az a kemencei közlő fájlalja azt, hogy talán ez idén nem jártak hozzá, nem nekem, de magának és a faluvali viszonyának, korszellemnek és emberek fel­fogásának tulajdonítsa. Nálunk is van most, a kor és törvénykivánta iskola, a hol nemcsak az előszabott tudomány, de a tót nyelven kivül, magyar és német nyelv jelesen taníttatik és gya­koroltatik. Ha pedig annyit lehet valakinek a magyarból tanulni tulajdon iskolájában, mint a máséban, ki ne adná, a nagyon közel A.-Kemencétől gyermekét az oly tano­dába, a hol egyszersmind a vallás, ének és ima, nem­különben a tudomány érthető anyanyelven előadatik és taníttatik ? Mély tudatlanságot árulna el az evang. egyház­szervezetben, a ki azt gondolná, hogy az evangelikus pap egyházában mindenható, mert nálunk a pap mitsem tehet egyháza, presbyteriuma nélkül és ha tesz, — vétkezik. AZ uj iskolai törvény kelte és uj tanitó F.-Kemen­cére érkezte után, elhatároztatott a presbyteri gyűlésben, hogy miután tanítónknak hiványa értelmében minden tan­kötelezettől fizetése jár, meg nem akadályoztatván más iskolábani járást, fizetését illető fa és járulékai nélkül 1 o. é. forinttban szabtuk, de soha nem foganatosítottuk azt; de a másik része a határozatnak érvényesíttetett, t. i. hogy minden szüle, máshol tanuló gyermeke részére kénytelen elhozni iskolai bizonyítványt, confirmatio előtt, hogy tudni lehessen, hány évet járt és hány ével mulasztott a gyermek, a törvényesen szabott iskola­időből. Azon intézkedés a presbyterium által azért van téve, mert azt, a rend- és nyilvántartás megkívánja. De kiviláglott, miszerint azon ígéret: „gyermekemet adom a helybeli iskolába" csak kibúvó ajtócska az olyan szülőkre nézve, kik inkább otthon őrzendő állatokkal szeretnének iskoláztatni gyermeiket, mint a növen­dékekkel. A ki tehát vádolja az evangelikus papot, hogy igy amúgy parancsolgat, hatalmaskodik stb. vádolja a pres­byteriumot, vádolja az egyházat, vádol egy önálló testületet, mely önkormányzatára s rendtartásra szabá­lyokat s határozatokat hozni képes. És olyan ember, rosz vadász, boszulja önmagát, mert nem azt találja, a kire irányzott. És miután mi sem egyházilag, sem bíróilag, sem szolgabiróilag nem büntettük meg az alsó-kemencei iskolába járókat (a ki tudja, bizonyítsa be az ellen­kezőt), a szemtelen és vakmerő vádlót, mint alaptalan és gálád rágalmazót ezennel megbélyegezzük. Ennek bebizonyítására közlünk három iskolából való bizonyítvá­nyokat*) melyekből kiviláglik, hogy a vádló állításai nem igazak, mert általunk a tanítás mint másutt, *) A bizonyítványok hozzám beküldettek. Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents