Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-08-20 / 34. szám

úgy A«-Kemencén is megengedtetett, csak az emiitett bizonyítvány kívántatott be. Azon dologról lehetne irni még bővebben, és polemizálni végtelenül, de miután az olyan feleselgetések és versengések, mint megannyi piszkolódások, az ügynek magának és a kedvelt protestáns lapunknak többet ártanak mint használnak,abban hagyom a vitázást és nagytiszteletüségedre bizván a dolognak elintézését. Felső-Kemencén, aug, 12. 1871. Páll Endre, lelkész. Egy pár szó a gönci ref. isk. körből. A gönci ref. isk. kör jun. hó 28-án Yilmányban tartá meg értekezleti összejövetelét, mely alkalommal a helybeli szép képzettségű tanitó Farkas István, az elnökség előleges felhívása folytán, a magyar nyelvtan tanmódszerét szíveskedett előadni. Ez megtörténvén, az értekezlet vette kezdetét. A körök újbóli beosztása s helyváltoztatás következtében betöltetlenül állott rendes jegyzői és pénztárnoki helyekre közfelkiáltás utján Kunsch József és Benke György megválaszttatván, közvetlen a helybeli tanitó felmutatott eljárása vétetett bírálat alá, mely is az illető dicséretére legyen mondva, kevés és kevésbé lényeges észrevételek mellett, közhelyesléssel találkozott, s a jelenvolt tanítóknak, illetőleg a kör tagjainak, irányadóul ajánltatott. Azután alólirott, az írásba foglalt s ezúttal beadandó munkálatokra vonatkozólag, jelenté : miszerint időközben tek. Téglássy Sándor ur 5, tek. Meczner Ferenc ur 3 o. é. frtot szíveskedtek ajánlani a legjobb két mü íróinak; minek következtében, nevezett ügybuzgóságukról széles körben ismert, nemes gondolkozású uraknak ösztönt nyújtó ajánlata, hálás köszönet mellett, jegyzőkönyvileg is jeleztetni határoztatván, a munkák beadására tűzött határidő jul. hó végéig meghosszabbíttatott sat. A kör az egyházi éneklés szépítését, müvésziebbé tételét is célul tűzvén ki már alakulásakor, e részben az énekkari összejövetelek évnegyedenkénti folytatólagos megtartása határozatba ment. Ugyanakkor a nevelésügy iránt meleg érdekeltséggel viseltető világi elnök, tek. Mecner József ur a kör részére a „néptanítók ismerettára" cimü müvet megrendelni s ajándékozni kegyeskedett. Nem első, s hiszszük nem is utolsó áldozata ez a nevelés oltárán, a fenkölt szellemű, jeles tehetségekkel megáldott ifjú v. elnöknek! A munkálatok megbirálására kinevezett bizottság f. aug. hó 9-én végezvén működését, kitűnt, mikép a feladványt, „hogyan lehet népiskoláinkban kellő, jó fegyelmet eszközölni" a 7-ik sz. mű írója, Benke György fejtette meg legsikerültebben ; a második jutalom a 10-ik sz. munka szerzőjének Farkas Istvánnak ítéltetett; az 1-ső sz. munkálat pedig, melynek irója Kanóc István, dicsérettel kiemeltetett. Korláth, 1871. aug. 10-én. V é c s e y P á 1, s. k. egyh. elnök. BELFOLD. Yálasz a bihari ref. egyházmegye juliusi közgyűléséről szóló tudósításra. A „Pr. egyházi és iskolai lap" 32-ik számában a bihari egyházmegye juliusi közgyűléséről Szikszai József ur közleményét olvasván, és őt, az egyéni szabadság elve mellett nyilt sisakkal sorompóba lépőt, kihivó állásban, mintegy magam előtt látván ; föltettem magamban, hogy — mint tisztelője az egyéni szabadságnak, de tisztelője egyszersmind a törvénynek is, a gyűlés végzése mellett lándzsát törendő, vele szembe állok annyival inkább, mert hallgatnak és válaszukkal késnek azok, kik a statutum fentartása mellett legerősebben küzdöttek. Sz. J. ur jogát, midőn az egyéni szabadságot zengzetes szavakkal védi, nem vonom kétségbe; annál kevésbé kárhoztatom azért, hogy busult gerjedezésében a nyilvánosság terén ad kifejezést panaszának: de igen is kárhoztatom azért, hogy egyoldalulag fogván fel a tárgyat, az előzményeket — melyek a gyűlést az általa emiitett végzés hozatalára birták, — mellesleg érinti, a tiszta tényállást elferdíti, a közvéleményt félre vezeti, felhiván mintegy azt, hogy vele együtt szánakozzék a korszellemmel haladni nem tudó hátrább maradt Bihar, illetőleg e nevet viselő egyházmegye fölött. Nem sértem meg Sz. J. urat, ha a másik fél kihallgatásáig a közvélemény Ítéletének felfüggesztését kérem. Ok szüli az okozatot, hol ügybuzgóság, közérdekeltség s szolgálatkészség van, ott kényszerítésről szó sem lehet. Képtelenség volna föltenni az erkölcsi testületről, hogy minden igaz ok és szükség nélkül, csupa szeszélyből hozna oly végzést, mely összébb szorítja az egyéni szabadság jogkörét. Mi adott hát okot ez odiosus végzésre : ha valaki valamely egyházmegyei közhivatalra a szavazatok többsége által elválasztatván, azt elvállalni vonakodnék: kényszeríttessék a hivatal elfogadására? A közhivataloktóli idegenkedésnek, a közbizalom általi megtiszteltetés fel sem vevésének, a közügyek iránt köteles érdekeltség hiányának, szóval a közönyösségnek szomorú tapasztalása, mely veszélyes kórként különösen azok közt látszott terjedni, kik ugy képzettségük, mint kedvező hivatali helyzetüknél fogva, leginkább hivatottak voltak közhivatalokra. Menjünk kezdetére az ügynek, hogy az, a felhozandó példák után annál tisztábban álljon előttünk. Ez előtt 5 évvel, az egyházmegyei lelkészjegyző, miután 3 68