Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-08-12 / 33. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. ' SZERKESZTŐ- és KIADÓELŐFIZETÉSI DIJ: HIRDETÉSEK DIJA: Í TTTVATATi • Helyben házhozhordással és Vidékre postai fcül-1 4 hasábos petit sor többszöri beikta-Réssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizet- s tásánál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja, b Mária-utca 10-ik szám, első emelet. hetn

i

minden kir. postahivatalnál; helyben a \ Bélyegdij külön 30 kr. 4 • \ kiadóhivatalban. 5 *t Széttekintem egyházi beszédirodalniunk felett. Felette örvendetes jelenségnek kell tartanunk azon egyházi s valláserkölcsi életünk minden ágában megindult tevékenységet s felébredt reformvágyat, melynek végeredménye s üdvös célja nem lehet más, mint egyháztársadalmi viszonyainknak a kor igényei szerint történendő rendezése, valláserkölcsi szellemvilágunk légkörének az oda nem illő elemektőli megtisztítása ; reform a tan és a kormányzat tekintetében egyiránt. Különösen örvendetes jelenségnek kell neveznem azt, hogy egyházunk gondolkodó fiainak figyelmét egyházi beszédirodalmunk nagy horderejű ügye s kérdése sem kerülte ki; egymást érik az e tárgyra vonatkozó cikkek s elmélkedések a „Prot. Egyh. s Isk. Lappban. Különösen örvendetes jelenségnek nevezem ezt azon okból, mert mélyen megvagyok győződve a felől, hogy az egyházi tanirodalom terén bármi nagyszerű haladást tegyünk is, ha egyházi beszédirödalmunk ügyének előre vitelét elhanyagoljuk, ha egyházi beszédeinket nem az előrehaladt kor kívánalmai szerint szerkesztjük, nem fogjuk a kitűzött célt még jó sokáig elérni, ^gen is, mert az egyházi szószékek azon csatornák, melyeken a tudomány rostájában megtisztított hitelvek, eszmék és igazságok a nép közé kiszivárognak, s ez uton az emberiséget egyetemlegesen boldogító közvagyonná, szellemkincsekkó válnak. Egyházunk tudósai megvitathatják az egyházi kérdéseket; a vallás örök igazságait a legfénylőbb világosságban terjeszthetik elő: azért mégis csak stagnálni fog egyházunk mindaddig, mig az uj világosság napja a szent Sionnak csak magasba nyúló ormait fogja bevilágítani, az alatta és körülte elterülő völgyeket és térségeket pedig éji homályban hagyja vesztegein mindörökké. Az egyházi szószók az istené és a népé. Isten dicsőségét, a nép anyagi és szellemi javát munkálni, előmozdítani, ez felséges hivatása. Ha e két magasztos elv, s ebből sugárzó szellem nem hatja át egyházi beszédeinket, ha isten dicső alkotásainak szemléltetése mellett, a nép anyagi és erkölcsi, egyéni és családi, polgárzati és társadalmi életviszonyairól megfeledkezünk, azon bűnbe esünk, melyet idvezitőnk ezen szavaiban ró meg : „A ki azt mondja, hogy szereti az istent, és gyűlöli embertársát: hazudik az, mert mi módon szerethetné istent, a kit nem lát, ha nem szereti embertársát a kit lát". Isten és a nép, e két szent eszme jelöli ki az irányt, a szellemet, melyben az egyházi szószék működni tartozik; igy fogta M, igy tanította ezt maga idvezitőnk is. Ö mindig az atya akaratát teljesítette, és a népet tanította; szélyel járt, jót tett3 hegyen-völgyön szónokolt, buzdított, lelkesített. Eenan, urunk világtörténelmi alakját nagy részben eltorzította az által, hogy őt egy nagy, isteni eszme részben öntudatlan hordozójának, kegyes ábrándozónak tünteti fel. Sok szépet, igazat és felségeset elmond Krisztusról, még is dolgozatának végén anynyira közönséges emberré devalválja őt, kire nézve a halál valóságos jótétemény volt, mert müvének súlya alatt különbeu is össze kellett volna már roskadnia. Én az evangyeliomból, s magának a krístianismusnak történelméből egész másképen vagyok meggyőződve. Urunk egy nagyszerű nép-tanító volt; o.y hatalmas reíormátora az emberiség szellemi s vallás-erkölcsi világának, kihez foghatót még nem szültek a századok. Mindennel szakit, a mi régi; az ó kovásznak határozott ellensége: és mégsem akarja az ezredéves 35