Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-08-05 / 32. szám

dicső elvét annyira lábbal tapossa, melyhez hasonlót egyetlen egyházmegyében sem találunk, s melynek sértő voltát a közelebbi időben oly sokan érezték, — mintegy a körülmények utalása nyomán, a megelőző gyűlésen indítvány tétetett, s miután az e tárgybani véleményadásra egy kéttagú bizottmány bízatott meg, s javaslatát előterjesztette volna a kényszerítő szabály továbbra is fentartása mellett : az indítvány vétetett tárgyalás alá. Legfőképen vitattatott a kényszerítő szabály szükségessége; mert, mint mondák, annak hozatalakor közhivatalt már senki sem akart elvállani. Ez ellenébe a cáfolat csak magánkörökben nyilatkozott, itt mutattatott fel ama kórtünet, hogy azon időben igazgató és igazgatottak közt nem volt meg a kölcsönös bizalom s szeretet, s innen volt a vonakodás a közhivatalok viseléstől. Indokul hozatott még fel, hogy puszta kényelemkeresésből ama kényszerítő határozat nélkül puha tétlenségbe vonulnak vissza majd sokan, s félő, hogy a közigazgatás hiányt szenved. Mint fentebb érintém, nem rég vagyok ez egyházmegye tagja; de a mennyire az óta megismerhetém, határozottan állítom, hogy amaz indok, sőt vád, alaptalan; lehetetlen csak fel is tenni, s pirulás nélkül gondolni is alig lehet reá, hogy egy 44 lelkészt magába számláló egyházmegye annyira sülyedt volna, hogy már ott nincs érzék a társadalmi kötelezettség iránt, s ne tudnák azt kényszerítő határozat nélkül is, hogy a testület iránt, melynek tagjai vagyunk, kötelezettségünk is van, annak terheiben osztoznunk kell; és midőn én ezt föltenni nem merném, s óhajtom, hogy rólunk más egyházmegyében élő lelkésztársaink, se tegyék föl: ime a bihari egyházmegye közgyűlése fölteszi magáról, s a hivatalt viselni kényszerítő szabályt továbbra is fentartja s újból megerősíti, mit sem gondolva azzal, hogy a kényszeritett munkán ugy sincs áldás, nem azzal, hogy a korszelemmel, mely az egyéni szabadság dicső elvét proclamálja, az sehogy sem fér össze; nem gondolva végre azzal sem, hogy végzésével önmagát teszi nevetségessé, midőn tőle eltérni kénytelen azon okból, hogy végzésének érvényt szerezni nem tud, mint történt ugyancsak e folyó gyűlésen, midőn egy közhivatalra elválasztott egyén azt határozottan visszautasította, s a gyűlés uj szavazást lett kénytelen elrendelni. Igen, de még ez nem minden, most már az egyházmegye végzéséhez még pénzbírságot is csatolt: szeretném látni rajtam s elvtársaimon, ha t. i. alapos okból nem viselhetnénk közhivatalt, miként hajtaná végre végzését?! Tehát mi mindig csak a régiek vagyunk; reményem a jövőben kevés. Gyűlésünkről számos lelkésztársammal együtt azon restellni való érzések közt távoztunk el, mely ily hangokban nyert kifejezést: Bihar hátrább marad. N.-Várad, jul. 26. 1871. Szikszay József, lelkész. Külföldi egyház és ískoía (g) Thicrsnek a római kérdésben tett nyilatkozatát, melyet lapunk mult számában fölemliténk, a párisi sajtó általában helyesléssel fogadta ; minden lap egyetért Thiers-el különösen abban, hogy Franciaország bármennyire törekedik is a szent atya függetlenségének fentartására, nem fog Olaszországnak még sem háborút üzenni azért, hogy a pápa világi hatalmát visszaállítsa. (g) Genfben a consistorium jun. 20-iki ülésén Rivoire indítványba hozta eltörlését az istenitiszteleti szabályok 52-ik cikkének, mely igy hangzik : „A lelkészek a liturgicus ima szövegén nem változtathatnak." A kisebbség a napirendre-térést indítványozta. A többség azonban az indítvány megvitatása céljából egy 7 tagu bizottságot küldött ki, melybe Rivoire is beválasztatott. (g) A müncheni egyetemen Döllinger 54 szavazattal 6 ellenében rector magnificusnak, Friedrich pedig a theologiai facultás senatorának választatott. (g) Friedriclishafenböl irják a „N. Fr. Presse" -nek, hogy az evangelicus szövetség küldöttségét, mely a cárhoz jött a célból, hogy az orosz alattvalók számára vallásszabadságot eszközöljön ki, a cár el sem fogadta. Ugyanerre vonatkozólag irja a „Schwábische Merkúr" : A 39 tagból álló küldöttség jul. 14-kén fogadtatott Gortschakoff herceg és birodalmi kancellár által. Miután a deputatio szónoka dr. Schaff, newyorki tanár előadta kérelmük tárgyát, a kancellár oly értelemben válaszolt, hogy a vallásszabadság alapelveit ugy a császár, mint ő osztják ugyan, de Oroszországban egy törvény létezik, mely megtiltja a görög egyházból való kilépést, s melyen változtatni csakis a császárnak áll hatalmában. Egyébiránt a cár nem teheti magát ki külső befolyásoknak, s miután egy ily nagy és fontos deputatio, dacára annak, hogy tisztán vallási célúnak állítja magát, bizonyos politikai jelleggel mégis bír: a cár személyesen nem fogadhatja el. A herceg végül óhajtván látni a feliratot, azt elébe terjesztették. A deputatio európai részének feliratában egy helyet találta hcrc.e?, melyben a görög egyház ellen sértés foglaltatik, s melyet ép e miatt a császár elé nem vél terjeszthetőnek, mire az amerikaiak is visszavonták saját feliratukat. Az audientia, mely alatt a küldöttségnek több amerikai, angolországi, hollandi és schweici tagja is felszólalt, másfél óráig tartott, mire a deputatio ép oly szívélyesen elbocsáttatod, mint a minő szívélyes fogadtatásban részesült. (g) Bécsben a kath. politikai népkör egy ujabb petitiot nyújtott be, melyben a többi közt kéri a kormányt, hogy igyekezzék a pápa világi hatalmát helyreállítani, s ha szép szerivel nem boldogulna, indítson