Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-08-05 / 32. szám

ámbár IX. Pius maga elcsüggedvén, egyik utolsó consistoriumában bevallá, hogy: „ minden világi hatalomnál segítségért folyamodott, de csak szép bókot kapott, és minden veszve van, ha csak az isten valami csoda által meg nem segiti" : még is eljárása ma München ellen épen olyan, mint eldődje magaviselete azelőtt Wittenberg ellen volt. Róma ma sem enged tért a vitának, a „győzzön a jobb" elvének, hanem csak szolgai alávetést .akar. Ezen értelemben nyilatkoztak a pápa és közegei, nyilatkozott a müncheni érsek Döllinger ellen is: „a dolog meritumáról vitatkozni többé nem lehet, a törvényes zsinat határozott, annak engedelmeskedni kell". Hogy pedig a zsinat, a pápa és az uralkodó jezsuitapárt egymást fedező fogalmak, mindenki tudja. Mivel a pápa Wittenberg irányában hajthatlan maradott, azért az uj irány teljesen elszakadt Rómától. És miután Róma azóta semmit sem tanult és semmit sem felejtett, és Döllinger sem hizelgéseinek, sem fenyegetéseinek engedni nem fog, azért a következés is hasonló lesz, t. i. a Münchenből eredett reformatori törekvés a Rómától való elszakadáshoz fog vezetni. És mindenki örülhetne ezen eseménynek, mely legbiztosabb alapot képezhetne egy német önálló nemzeti egyházhoz. Politikai egyesülése Némethonnak bevégzett tény, és ezen körülmény is elősegítheti azok törekvését, kik a sok elszórt német egyházakat, egy nagy szabad nemzeti egyházzá átalakítani akarják. Ezen egyesülés azonban ne legyen dogmatikai természetű, sőt csak akkor fog legbiztosabban való sülni, midőn előmozdítói belátandják, hogy theologiai tanformák az egyház egységét soha sem létesíthetik, soha tartósan fen nem tarthatják. Ezen alapon a fejlődés szakadatlan folyamában nem csak Németország különféle egyházai, de az összes emberiség egyházai is egy nagy egyházzá alakulhatnának át, mely Jézus szems előtt is lebegett, midőn mondja: „és lészen egy akol és egy pásztor", Ján, 10, 16, és melyről Schenkel ezt a fogalmat állítja fel: „die Kirche ist nichts anderes, als die ihre Ángelegenheiten selbst verwaltende und leítende Gemeinde, die G-emeinde in bewusster relígiöser-sittlicher Selbststandigkeit und Freiheit." Szepes-Bélán, julius 25. 1871. Weber Samu, ev. lelkész. A porosz és magyar nevelés. (V é g e.) íme a gazdasági -, ipar- s másnemű szakiskolák haladéktalan felállítását a népesség azon két osztályának jóléte (s ez által a közös haza sorsa) sürgeti, mely csakis saját munkássága által biztosithatja jövőjét. Fájdalom, hogy e tekintetben még semmi, vagy a semminél alig több lendületet lehet észrevenni. Igaz, hogy tervek ós Ígéretek e részben már tétettek a kormánytól, s az is igaz, hogy a legjobb akaratú ajándéknak is sok részben ellenáll az anyagi szegénység ; de mindamellett is, ha a kormány másnemű kiadásaival viszonyítjuk az iskolai s nevelési célokra fordított öszszegeket, nem tudjuk a roppant nagy aránytalanság okát megfejteni; pedig épen a nevelés azon tér, melynek virágzóbb állapotba helyezésétől nem kellene bármily óriás áldozatot sem kimélni, mert az itt elvetett mag dúsan termendi meg idővel nemcsak szellemi, hanem anyagi tekintetben is gyümölcsét. Különben pedig egyelőre a nagy számmal levő gymnásiumok egy részét át lehetne ipar s más szakiskolákká, kevés költséggel, változtatni és ezáltal némi tekintetben lenne segítve a hiányon, s attól sem lehetne tartani, hogy a gymnásiumok kevesbitése talán majd a megmaradottak tulnépességét idézné elő ; mert a népesség jelentékeny része a szakiskol ákba távoznék el. És ezáltal ideiglenesen segítve lenne a szakiskolák hiányán, s minmagunk emberei meríthetnének keresetforrást majd a milliókba kerülő vállalatokból, melyek most idegen erők által vitetnek keresztül s ezáltal a pénz is mindig idegenek zsebébs vándorol; segítve lenne a gymnasiumokon, melyekből a nem oda való elemek eltávozván, a megmaradt részszel több mint kétannyi eredményt lehetne felmutatni. És ez esetben a gymnásiumoknál az eddigi tanitásirányra nézve alig maradna egyéb kívánni való, mint, hogy a mennyiség-, természettan és élő nyelvek tanítására fordittassék nagyobb gond, mint ezt külföldön is teszik ; mert ezek alapos ismeretének szükségét, hogy mennyire előtérbe tolta a jelenkor, szükségtelen fejtegetni. Legyen szabad még nagyon röviden az egyetemekről pár szót szólani. Századok óta külföldi egyetemekre utaznak Magyarországból azok, kik egy, vagy más tudományi szakban képzettségre akarnak szerttenni. Sokszor gondolkoztam felette, mi képezi ennek valódi okát ? Hiányzanak-e Magyarországon oly tehetségek, me-