Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-08-05 / 32. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- és KIADÓHIVATAL: Mária-ii tea 10-ik szám, első emelet. HIRDETESEK DIJA: ELŐFIZETÉSI DIJ: Helyben házhozhordással és Vidékre postai Jcül- < 4 hasábos petit sor többszöri beikta< déssel félévre áíit., egész évre 8 frt.^ Előfizet- j tásánál 5 kr., egyszeriért 7 kr, sorja. Bólyegdij külön 30 kr. hetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Wittenberg és München. A reformátió kezdete 1517-ben Wittenbergben, és azon vallásos mozgalmak között, melyek 1871-ben Münchenben vették eredetöket és mindinkább Európa többi részeibe is elterjednek, oly szembeötlő hasonlatosság vehető észre, hogy „hasonló okok, hasonló okozattal is birnak" törvénye szerint, mint a középkorban, ugy most is, csak a tökéletes elszakadással Rómától, a reactio fészkétől, fognak megszűnni. Milyenek mér most azon hasonló mozzanatok, melyek a középkori, valamint a mostani hadjáratot Róma ellen jellemzik ? A bűnbocsánati kereskedés, melyet Te ízei dominikánus mint a mainzi választó fejedelem, Brandenburgi Albrecht megbizottja űzött, és pedig leginkább ezen fénytszerető fejedelem adótörlesztésére, sok alkalmat adott a boszankodásra minden jobb érzelmű katholikusnak. Tetzel vakmerő állítása : „wie der Groschen in den Kasten klingt, die Seele aus dem Fegfeuer springt", sok szivet elidegenite Rómától. Hasonló boszankodást idézett elő a római egyház keblében a csalhatatlanság dogmája, azon attentatum, mely az embar legszentebb kincse, a szellem és gondolkodási ereje ellen irányoztatott. Midőn ezen hajmeresztő hitcikk szentesítését nyerte, akkor méltó haraggal fordultak el sokan egy oly egyházfőtől, ki ilyesmire képes. Luther tudjuk, október 31-dikén 1517-ben 95 hittételét a wittenbergi vártemplom ajtajára szegezte Tetzel bucsuvására ellen, és ezen ténye örömmel tölté meg az ezerek sziveit. Hasonlólag ma Döllinger is tiltakozott a történelem, a keresztyénség, a theologia, az ész álláspontjáról a csalhatatlanság ellen, és az önálló és független keresztyének ma szintén ezeren" kint és örömmel helyeslik Döllinger férfias tettét. Mint Luther a maga idejében, ugy Döllinger is ma a legnépszerűbb és legkedveltebb emberré lesz; mint amazt, ugy ezt is az ifjúság oly nagyra becsüli, hogy még a római egyetem tanulói is feliratot készítettek a müncheni prépost felbátoritására. Magában Wittenbergben Luther a legméltóbb megegyezésnek, a legbiztosabb oltalomnak örülhetett. Kollegái is, Melanchtonon kivül, teljesen megegyeztek relormátori működésében, és azt, a mennyire lehetett, — pártolták is. Fridrik a „bölcs", szivén hordozá ujonan megállapított egyetemét, melynek gyors felvirágzását és hírét csak is Luthernek köszönhető, és már azért is oltalmába vette a nagy reformátort és nem engedett Róma hízelgéseinek és fenyegetéseinek. Münchenben Döllingerrel is egy értelemben vannak tanártársai, 62 közül 42-ten jóvá hagyák reformátori irányát. És az ifju bajor király maga megtagadta a bambergi érsektől* „piacetet" az utolsó zsinat határozatai, különösen csalhatatlansági cikke kihirdetésére, és szívesen látja Döllinger törekvéseit; királyi kegyének és oltalmának nyilvánítására épen akkor udvari ebédre hívta Döllingert, midőn az utóbbi Róma merénylete ellen erélyesen tiltakozott. De a pápa támadásai is hasonlók egymáshoz, melyeket hajdan Wittenberg, most München ellen irányozott. Minden irat, mely Luther ellen megjelent, minden u. n. közvetítő, Eck, Miltiz, Mazolini, Aleander, még a wormsi országgyűlés megnyitása alkalmával, ugyanazt a főgondolatot fejezték ki: „a pápa a római egyház maga, és mint ilyen a legfőbb tekintély, melynek mindenki hódolni kénytelen." Ámbár Róma Sedan napjai és világi hatalmának elvesztése óta sokat vesztett előbbi nimbusából és 68