Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-07-09 / 28. szám

zetti polgárok mellett a tanitói alkalmaztatásnál hátrányt és mellőzést ne szenvedjenek: az őket megillető térről le ne szoríttassanak. Érdekeinket tehát, ha polgári jogainkat annak idején kellőkép érvényesitendjük, illetőleg hivatásunknak a közügyek iránt k'ötelességszerüleg megfelelünk, veszély ez oldalról sem fenyegeti. Tekintve azt, hogy ha a községi iskolák nem katholikus tanítóinak valamelyike hivatáskörét netán tulhágná, s vallásunkat bármi tekintetben illetéktelenül érintve, gyermekeink erkölcseit rosz irányba vezetni megkisérlené: ez esetben mindenkor alkalom leend a tapasztalt visszaéléseket részint az iskola-szék, mint első folyamodásu tanügyi hatóság, részint felsőbbhatóságilag a tankerületi iskolai tanács utján kellőleg orvosolni s a tanitó irányvesztett működését rendes medrébe viszszaterelni. Tekintve végül azt, hogy a közoktatási törvénycikknek egyetlen §-sa sincs, mi a felekezeti iskolákhoz visszatérést akár közvetve gátolná, avagy épen közvetlenül tiltaná; föltéve ennélfogva, miszerint azon váratlan eset következnék be, hogy egyházközségünk a községi iskolákat akár közoktatási és nevelési, akár valláserkölcsi tekintetben gyermekeinkre károsak- és veszélyeseknek találná: mindenkor jogában álland felekezeti iskoláit visszaállítani : Mindezek méltó figyelembe vétele mellett e tanügybizottság azon javaslattal járul az egyháztanács elé : miszerint a városi községhatósági közgyűlésnek a községi iskolák felállítása tárgyában ismételten ide érkezett sürgető átiratát elfogadván, erre hozandó határozatában azon nyilatkozatnak adjon kifejezést, miszerint mi a felhozott okoknál fogva jövőre a felekezetnélküli községi iskolák felállítását óhajtjuk. Kiadta Dömötör Sándor, bizottsági jegyző. Egy félszázados öröminnep. „Die Zukunft habt Ihr, Ihr habt das Vaterland, Ihr habt der Jugend Herz, Erzieher in der Hand/' E ü c k e r t. A tanitói állás kétségkívül a legfárasztóbb munkával jár, a legnehezebb gonddal van összekötve. És azért ritkább esetek közé tartozik, ha egy tanitó találkozik, ki 50 évig hivatalában folytonosan működik, mert kínálkozó alkalomkor vagy jövedelmezőbb és kényelmesebb állásba megy át, vagy az 50 évnél sokkal hamarább kifogy életereje hivatalának terhe alatt. Annál örvendetesebb, ha mindannak dacára, tanítót ismerünk, ki hivatalában megőszült és az 50-dik hivatalos évét isten jóvoltából meginnepelheti. Ilyen félszázados örömünnep Poprád XVI szepesi városában junius hó 25-kén rendeztetett Wojtko Pál ev. tanitó ur tiszteletére és érdemeinek elismerésére. A nevezett tanitó Késmárk melletti Forbergen született és részint szülőhelyén, részint Mühlbachon 20 éves hivataloskodása után, Poprádon 30 év óta szakismerettel és szép áldással működik. Aggságának dacára szelleme még mindig ifjú és élénk, és folytonosan halad a paedagogiai tudományok ujabb meg ujabb vívmányaival, hiven követve a szentírás intését: „szerezni bölcsességet, oh menynyivel jobb az aranynál, és szerezni eszességet, kívánatosabb az ezüstnél. Példabeszédek XVI. 16. Az innepély maga következő lendben folyt le. A nevezett napon délelőtt fél tiz órakor a meghívott vendégek és az egyház presby terei a helybeli lelkész lakásán összegyűltek, innen az egész gyülekezet az egyház -felügyelő vezérlete alatt az iskola épületébe ment a félszázados innepet ülő ősz üdvözlésére. Ez alkalommal, a mély hála szavainak kifejezése mellett az egyházközség részéről ezüst billikom adatott át az innepelt tanítónak, ki, mintán még a szepesi tanitóegylet elnöke által collegái nevében találó szavakban üdvözöltetett volna, maga meghatottan hálát mondott az ég urának, kinek kegyelméből ezen szép napnak örülhet, hálát mondott községének és összegyűlt barátainak, kik életének legmagasztosabb pillanatai dicsőítésére ide siettek. Azután az innepi vendégek a vigalmi őszszel együtt az iskolaházból a templomba vonultak, hol az egyházi innepély megkezdődött. Két rövidebb ének után, három lelkész az oltár elé lépett, és az egyik a szokásos imát elénekelte, a második a századik zsoltárt elolvasta, és az alulirt, mint harmadik, a XIII. városi esperesség nevében alkalmi beszédben üdvözölte az agg tanítót. A főének elzengéseután a helybeli lelkész a szószékről élénk színekkel festette a protestáns tanitó benső jutalmát, mely beszéd után az áldás elmondatott az egész egyházközségre, és az,zal véget ért a tulajdonképeni innepély. Az ilyen innepély nemcsak az innepelt tanitó, de a rendező község tiszteletére is válik; a tanitó érdemesnek találtatik az elismerésre és hálára, a község pedig ilyen innepélyek rendezése által legkétségbevonhatatlanabb tanúbizonyságot tesz arról, hogy a tanitó fontos hivatását felfogni és a költő szavait, melyek közleményem elején motto gyanánt állanak, teljesen méltányolni tudja. Szepes-Bélán, junius hó 29-kén 1871. Weber Samu, ev. lelkész. BELFÖLD. A bihari reform, egyházmegye májusi közgyűlése. Nt. szerkesztő ur! Önök ott sok mindent tudhatnak, tán a mi egyházmegyénk viselt dolgait is tudják, mint olyan tudós doctoroktól föltenni lehet; de azért mégis hallgatnak róla, a mi nem szép Megírom hát én, igénytelen falusi pap, csak ugy, a mint tőlem telik. Említett közgyűlésünkön a maga nemében páratlan esemény történt. Nem azt nevezem páratlannak, hogy es-