Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-06-25 / 26. szám

papnak, kevés hasznot hajtanak. Mert ha talán valamelyik a bibliai nyelveket leggyökeresebben ismerné és értené is ; következőleg, egy vagy más bibliai helynek más értelmére jutna is, mint a fordításodban találja: azon eltérő értelmet, véleményt nyilvánitnia nem szabad; sőt a magyar forditások közül is, köteles magát a Károli fordításához szabni, melyen tul egy betűvel sem mehet. Miért okoskodjunk hát — mondí — az eredeti textusok felett ? És még az is furcsa, hogy a népnek, mely nem mindenütt érti, kezébe adjuk a bibliát, papnak pedig, ki érteni és magyarázni is köteles volna vizsgálata eredményét nyilvánitni, megtiltja a Confessio! ? Ezt én máig sem felejtém el, nem is mernék, ha talán tudnék vagy akarnék is, a Heid. kátéval és Helv. confessióval ellenkező véleményt nyilyánitni, mert különben anathema esto. Ebből következett aztán, hogy a görög nyelvvel ugyan föl nem hagytam, mivel azt az előtt már megszerettem ; de a hébert, mennyire csak a többi kenyértudomány mellett tehettem, elhanyagoltam, és csak annyit sajátítottam el belőle, mennyit épen kénytelen voltam. Történt azonban, hogy sorsom és körülményeim ugy hozták magukkal, hogy a papi vizsgát időközben és ugyancsak a dunamelléki egyházkerületben tegyem le. Utasitva lettem a fennálló vizsgáló küldöttséghez, mely előtt akkori szokás szerént vizsgát kellett adnom nem csak a theologiai, de a bölcsészeti tudományokból is. Elnök volt az én jó pártfogóm, és mikor a héber exegesisre került a sor, föladták nekem 1. Mós. 1: 1. Ezt valahogy csak értettem, ugyan azért nem a betűk után, hanem csak amúgy, a levegőből, jól és bátran el is olvastam. Olvasási képességemmel a bizottmány teljesen meg volt elégedve; és miután a nyelvtani és más értelmezésből is szóllottam valamit, a héber nyelvből is megnyertem a kitűnő osztályzatot, pedig ha csak egy sorral mennek tovább, teljesem megbuktam, De hát mi köze ennek az egyházi reformhoz ? felelet: igen sok. Nevezetesen a későbbi időben is láttam ilyen forma vizsgákat, hol azt tapasztaltam, hogy a héber és görög nyelv nem egyéb volt, mint világ-vakitás; de egyébre nézve is gyakran furcsán megy a vizsga. Meg történik az is, hogy nem a tudományból, hanem a kijelölt kézikönyvből kell a vizsgát letenni, és igy már itt le van a leendő pap bilincselve, mely bilincsnek köréből kimozdulnia később sem lesz szabad. Én a reformot azon kezdeném, hogy a leendő lelkészek idején tanuljanak erkölcsöt Jézustól, ki szelicl és alázatos szivü volt, és kezdjék jó idején magukat ebben gyakorolni; a szilajok s harcias szelleműek, sokkal jobb kilátással, lépjenek más pályára, hol inkább terem majd számukra borostyán. E mellett igyekezzenek behatni a tudomány mélyébe, vizsgálják az írásokat, és ha egy és más bibliai hely fölött szabad véleményöket nyilvánitni megengedtetik: tanulják meg az eredeti bibliai nyelveket ugy, hogy ne csak egy-egy fejezetet bírjanak baktatva elolvasni, és egy pár név- vagy igeragozáshoz sejtsenek; hanem tanulják meg és értsék a nyelveket gyökeresen, legyenek az egész biblia magyarázásában oly jártasak hogy ha majd keresztelő vagy más ily ünnepélyes lakoma alkalmával, a falusi gondnok vagy bölcs harangozó kérdéseivel kötekednék velők: tudjanak a föltett faggató kérdésekre érthetőleg fölvilágosító feleleteket adni, és az illető bibliai helyeket előttök fölfoghatólag megmagyarázni. Tartsanak a papnövendékek hetenként egy pár órai összejövetelt, állítson föl ott egyik másik, vagy tűzzenek ki közmegegyezéssel valami hittételt, melyet tán pár heti előkészület után, kinek mint tetszik, egyik védje, a másik ostromolja, a hallgató többség pedig, a meggyőző okok folytán, mondjon a két fél kőzött Ítéletet. Ha pedig ez szabad nem volna : hagyjanak föl a holt nyelvekkel, tanuljanak inkább élő, mind tudományos tekintetben, mind az életben hasznosabb német, angol, francia stb. nyelveket. Igy óhajtanám én a papi vizsgákat is. Ne legyen a vizsga valami meghatározott kézikönyvhöz vagy kézirathoz kötve, hogy a vizsga alatt álló, abból pergesse el azt, mit, mint valami magoló gép, az iskolában magába szedegetett; hanem a föltett kérdésre önállólag, szabad tetszése szerént feleljen; a vizsgálók pedig, — ha tán más értelemben volnának, — győzzék meg tévelygéseiről. Igy azután olyan szép kis tudományos vitatkozások keletkeznek egyszer-máskor, melyek mind az ifjakat olvasgatásra, és önálló becsületes tudomány megszerzésére fogják serkenteni, mind pedig a vizsgákat érdekesebbekké, népesebbekké, és ünnepélyesekké fogják tenni. Röviden elmondva : én a reform biztos kezdetének és alapjának ezeket vélem : jó népiskolák, értelmes népnevelés az iskolákban, a hitre tartozó dolgokban is, az a-b-c-től kezdve és folytatva az ismétlő iskolákon keresztül ; önálló tudományos képzettség és jámbor erkölcs megszerzése és gyakorlása a papnöveldékben ; n em iskolai elrecitálás, hanem tudományos előadás a vizsgákon; azontúl pedig folytonos önképzés az egyházi életben, vagy lelkészi pályán, a legfontosabb teendő a cura pastoralis gyakorlása mellett. Ez majd a lelkészeknél is emollit móres, nec sinit esse feros, és a nép is kibontakozik lassanként a babonából, mely most a nagyobb résznél az értelmes és helyes vallásosságot pótolja. Igy a dogmák magoktól reformálódnak, és lesz átalános reformatio, — nem rögtöa ugyan, hanem csak lassanként; de biztosan és minden rázkódás nélkül. Beregszász, május 31. 1871. Békássi Sándor, ev. ref. lelkész. Politika a szószéken. A „protestáns egyházi és iskolai lap" 21-dik számában Szászi István, ref. lelkész ur fentirt cim alatt okokkal támogatja azon nézetét, miszerint a protestánsok lelkészeinek szabad, sőt szerinte némileg kötelessége is a politikáról a szószéken is beszélni. Ő kifejté nézetét,