Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-06-11 / 24. szám

vagy 2000 léleknél több ne legyen, mig most tiz—tizenötezer is van. A pénztári számadásokból kitűnt, hogy az egyházkerület pénzügyei folytonos gyarapodásban vannak. Ezt minden évről elmondhatjuk, s érte legfőbb elismerésünk püspökünket illeti, kinél jobban senki sem tudja hogyan kell a semmiből pénzt teremteni. Az idén valami uj alapítványt nem jelentett be ugyan, de azért a szabályszerű növekedés által tőkéink mégis néhány ezer frttal szaporodtak. Ez áll a tanári gyámegylet tőkéjéről is, mely 3 év alatt tizezer frtra emelkedett. A törvényszéki tárgyak nem tartoznak a nagy közönség elé, s megelégszem csak azon stereotyp tudósítással, hogy a felső baranyai egyházmegye az idén is egymaga több pert szolgáltatott, mint a más hét tractus együtt véve. — És minő perek! A jegyzők egymás után dőltek ki, a referálásban és az tigyiiatok olvasásában. Vajha az illetők ama pörök ellátása alkalmával tapasztalt igazságos és szeretetteljes eljáráson okulva, hasonló indulatokra buzdulnának, hogy a kölcsönös zaklatások helyett engedékenység és enuek nyomán az áldott béke foglalná el helyét a szivekben. Adja isten ! —t.— Eredeti levél Ceglédről. Nagytiszteletü szerkesztő ur! Bocsánat kéréssel kezdem levelemet, hogy a pünkösti innepek alatt itt történt nagyszerű s a lelket benső örömmel eltöltő innepélyről ily későn tudósítom e lapok t. olvasóit. De vannak hirek, melyek sohasem évülnek el; sőt minél tovább halljuk, annál kedvesebb előttünk ; vannak dolgok, melyek állandó érdekkel birnak, s bármikor beszélünk is rólok, jól esik a szívnek és léleknek, mert oly örven-detes tényt rejtenek magokban, mely nincs sem időhöz, sem helyhez kötve. Bizva ezen igazságban, teszek rövid említést a ceglédi ref. templom szent elésről s meg vagyok győződve, hogy a nt. szerkesztő ur, úgyszintén e lapok t. olvasói a legnagyobb érdekeltséggel fogadják, mert ez oly örvendetes jelenség, melyet bármikor örömmel constatálhatunk. A kik figyelemmel kisérték ref. egyházaink fejlődését, viszonyait, lehetetlen, hogy szomorúan és leverten ne emlékezzenek vissza az 1834-ik évi május 29-iki napra. E nap gyászbetükkel van beírva egyháztörténetünk köuyvébe; e nap könnyeket facsar minden protestáns szemébe s a legfájdalmasabb érzésekkel tölti el a kebleket. Az ur lelke, mely 1801 évvel azelőtt tüzes nyelvek kíséretében áthatotta a tanítványokat s megalapitá az első keresztyén egyházat, e napon szintén tüzes nyelvek kíséretében jelent meg a ceglédi ref. egyházban, oh, de hatása nem a buzdító és felemelő erő volt, mert a láng nyelvek sebesen zugó szél zendülésével nem a kebleket, nem az ur híveit szállották meg, hanem a fékezhetetlen természeti hatalom tulcsapongva, az ur házát, az ur tiszteletére és imádására emelt házat támadta meg. Kettős lángra nyúltak a tüzes nyelvek; rázkódtatott és gyújtott a fergeteg, nem volt többé erő, nem volt többé hatalom, mely ellentállhatott volna. Leomlott a templom s a tanítványok a tüzes és füstölgő üszkök mellett isten szabad ege alatt borultak íöldre, engesztelését esdekelve. Leomlott a templom de megmaradt kebleikben az élő hit temploma, a fájdalmas veszteség megrázkodtatá azt, de le nem döntheté. Minden elveszett, csak a hit maradt meg, mely hegyeket képes elmozdítani helyeikből. És ime nem sokára a leégett köhalmaz és kihamvadt üszkök eltűntek, a lelket rendítő gyászeset szomorú tanúi megsemmisültek és megkezdetett a templom építés nagy, nehéz munkája. Letétetett az alap, melyen a ceglédi ref. egyház megtörhetetlen hite szilárdul áll; és 37 évi szakadatlan munka, ernyedetlen buzgalom és áldozatkészség után ott áll a templom, az egyszerű, de annál fönségesebb, emelkedettebb, s kitűnő müizléssel épített templom, hirdetvén isten dicsőségét és az emberek buzgóságát. A gondviselés utai kitanulhatlanok. A kis templom, mely pünköst innepén elhamvadt, a ceglédi ref. egyház örvendetes növekedésének már nem felelt meg ; érezhető volta szükség egy tágasabb.emelkedettebb s a hivek számának és buzgóságának megfelelőbb templomra; s a mit az emberek húztak, halasztottak, mintegy intő példa által erkölcsi kötelességökké tette a kitauulhatlan isteni gondviselés. Az újonnan épült ceglédi ref. templom oly épület, mely müizlés, egyszerűség tekintetében páratlan, s e mellett oly hatalmas, oly felemelő, minőt ref. templomaink sorában hasztalan keresünk. Nincs benne keresettség, de annál több eszményiség. Colossalis épület, melynek minden része izlést, egyszerűséget, költőiséget tüntet elő. E tudat előtt vonuljon háttéibe a fájdalmas érzés, mely a csapás miatt támad a kebelben; isten akarta, isten dicsősége kívánta ezt igy. Magyarhoni ref. egyházunk egy drága kincscsel gazdagodott, örvendjünk e kincsnek, hű támasza és biztositéka ez ref. egyházunk lassú de biztos haladásának. Azok pedig, kik e templom épitésére közvetve vagy közvetlenül, erkölcsi vagy anyagi segélylyel befolytak, fogadják minden protestáns forró köszönetét és háláját! A templom felszentelése f. évi május 29-én, pünköst másod napján, a szerencsétlen tűzvész 37-ik évfordulóján, a legnagyobb egyszerűségben, de komoly méltósággal ment végbe. Egyháziak és világiak közül közel és távolból számos ismerős és ügybarát jelent meg az innepélyen. Ott volt tiszt. Szabó Károly ur, ki a templom építése kezdetekor lelkésze volt a ceglédi egyháznak s méltó számot tarthat az érdem nagy részére. Ott volt főtisztelendő püspök Török Pál ur; nagy tiszt. Filó Lajos ur; nag> t. Fördős Lajos; ott voltak az iskolák, egyházak képviselői, tanárok, papok nagy számmal; részt vett az innepélyben a helybeli katholikus és evangélikus lelkész is; világi részről nsgs Antos Jánoi ur, az egyházi ügyek