Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-06-11 / 24. szám

nagylelkű pártfogója; helybeli főbiró, főcurator, s számosan férfiak és nők közül, kiket mind a lelkes öröm gyűjtött egybe. A zöld galyakkal feldiszitett templomban a helybeli dalárda dicséretes éneke után nagytiszt. F i 1 ó Lajos ur megható, remek egyházi beszédet tartott; ismeretes ékes szólásával élénken adta elő a templom történetét, könyeztűnk mindnyájan, midőn a tűzvészt festé, s megkönnyebbült keblünk, midőn az uj templom örvendetes bizonyságáról beszélt. A szent lélek kiható munkásságának ereje ez, mint megjegyzé a szónok, — mely nyilvánulásában határt nem ismer. Mindenkit meghatott beszédével, ékesszólásával, látszott a tiszta gyöngyről, mely a szempillákon rezgett. Utánna főtiszt. Török P á 1 superintendens lépett az ur asztalához s rövid megható imával és beszéddel, mely utóbbiban egy gyönyörű, egészen uj hasonlatot vitt keresztül # kikötő sziget és a templom között, — felszentelte a templomot. Megáldá a magasan emelkedc falakat és oszlopokat, megáldá azokat, kik könnyebülést keresni jőnek oda; isten oltalmát, vezetését kérte ki az egész gyülekezetre, az egész református egyházra. Ezen innepélyes felszentelés után ntiszt. Fördős Lajos ur urvacsorát osztott, melyben a zsúfolásig megtelt templom nagyobbrésze részt vett. Ezzel a dalárda ós a hivek buzgó éneke berekeszté a templomi innepélyt. A vendégek kedélyes ebédre, melyet a ceglédi ref. egyház rendezett, főtiszt. Dobos János helybeli lelkész házánál gyűltek egybe. Jó kedvben, toasztban nem volt hiány; s nem lehet meghatározni, melyik volt hoszszabb, a kitűnő ebéd-e, vagy a vig kedély, mely a fiatalság részéről délután táncban is nyilvánult. Annyi tény, hogy a jelenlevők mindegyike, midőn az esti vonattal távozott, benső örömet, megelégedést, kedve? és örvendetes kötelességet teljesitett s egy kedélyesen töltött nap édes emlékét vitte magával. Öröminnep volt ez, melyet ugy a vendég koszorú, mint az egyház minden tagja, kicsinye nagyja, komoly méltósággal s lelkesedéssel innepelt, s melyre még sokáig kölcsönösen vissza fogunk emlékezni!! Mielőtt berekeszteném tán már úgyis hoszszura nyúlt tudósításomat, engedje meg a nagytiszt, szerkesztő ur, hogy a nyilvánosság előtt kifejezzem a ceglédi ref. egyház és vele együtt az egész ref. egyház őszinte háláját és szivből eredő köszönetét főtiszt. Dobos János urnák, kinek lelkes működése, tapintatos és bölcs eljárása, fáradhatatlan buzgalma és az akadályoktól vissza nem riadó határozottsága eszközölte nagyobbrészint, hogy ref. egyházunk ma büszkén mutathat a ceglédi templomra, mint egyik fő ékességére és diszére. Kívánjuk, hogy nemes buzgalma és fáradsága édes gyümölcsében gyönyörködhessék még sokáig, minnyájunk örömére és boldogságára ! Feleki József. Lelkész értekezlet és közgyűlés a komáromi egyházmegyében, május végén s junius 1-én. Mindég érdekelt a vidék mozgalma, de érdekes most különösen. Most azt kérdezzük minő állást foglalsz el az ujabb eszmék előtt, most azt nézzük mi a jelszó ? Hajdan és most között nagy a különbség. Száraz napi tárgyak és események tárgyalgatása mellett azt is kérdezzük ma : vettetek-e szent lelket ? és Qui vive ? Nem tagadom, hogy az ujabb mozgalom sokakat félénkekké, többeket aggódókká, még többeket circumspec tusokká tesz. Egyszer hallottam, hogy egy lelkészünk a „de" szócskáról gyönyörű észtani értekezést irt. Nem áll egyedül. Most a „de" játsza a főszerepet lelkész értekezleteinken s gyűléseinken, már tudniillik ott, a hol az jjabb mozgalom felhozatik. De hát hogy lehet egy d e ily fontos személy. Csak ilyen formán: Áll a szonok, szent tűz lángol szemeiben, mondván: az épület a rosz, a talaj ingadoz, elmaradtunk, hátra vagyunk, jaj nekünk ha ez igy megy, fiaink gúnyolva emiitik nevünk, nem igaz a mit hirdetünk, ujitani, javitani kell de nem tanácsos a régi gyepűt megbolygatni, nem tanácsos a rozzant épület alá uj támot tenni, mert . mert stb. Üdv neked oh igazság ! imádlak!! de ... . bocsáss meg, nem követhetlek nyilván, én az Arimathiai József. Mintha csak akkor lehetne vizbe mennünk, midőn már úszni tudunk. De most veszem észre, hogy a cimtől messze el tértem. Én lelkész értekezletünk működéséről akartam beszélni, és a „de" szócska felett ömlengek. Mi összefüggés van itt ?!! Lelkész értekezletünk azon csekélységem által feltett kérdésre, minő állást foglal el a reform-egylet irányában, s nem volna-e kész „fiók-egyletet" alkotni, következő szószerinti határozattal felelt: „Az értekezlet eddig is reform-irányban működött, s mint ilyen „ü dvözli" a reform egylet alakulását, célját .... de abba addig, mig annak működése mérvét körvonalozva nem látja, testületileg belépni nem óhajt, tagjainak azonban szabadságában álland az abbai belépés." Meg kell azonban vallani, hogy e kis határozat nem rövid eszmecsere szüleménye, és voltak kik attól féltek, hogy az abbai belépés, némi társulati pressiot von maga után, valamint az sem hallgatható el, hogy e fiók egylet alakítása mellett is voltunk ez ideig ketten. Elég ez kezdetnek, lesz idő midőn 42-en leszünk!! Örvendetes tényül jelezhetem, hogy egyházmegyei könyvtárunk is felkel hamvaiból. Reá lesz fordítva a begyülendő 46 tagsági dij, mit a segéd látogató szed be, — lesz neki rovat nyitva az egyház-látogatáskor, az eddigi „komáromi iskola" rovat helyett, — az egyházmegye is segélyezni fogja évenként tőle telhetőleg. Természetes, hogy az eddigi lapjáratások megszűnnek. Könyvtár helye Komárom. Őre egyik s. lelkész.