Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-06-11 / 24. szám

hogy a kerület Máday superintendens emlékének meg­örökítésére egy ösztöndíj-alap gyűjtését határozta el. Délután 2 órakor véget érvén a gyűlés, a kifáradt gyűlési tagok a városháza nagy teremében rendezett 300 terítékű közebédre sereglettek össze, melynél a vidám zene hangjai s a felköszöntések szakadatlan sora voltak a jó kedv fűszerei. Legelőbb Zsedényi Ede emelt poharat a király s családjáért, s az egyetemes felügyelőért, azu­tán pedig a jelen volt B. Prónay Gábor egyetemes felügyelő köszöntötte fel az uj superintendenst; ism t Zsedényi Kar­s&y superintendensért; B. Prónay Dezső jeles előadással Zsedényiért emelték poharaikat; az uj superintendens pedig hivatal-társait az espereseket és esperességi fel­ügyelőket, mint az egyház hajójának kormányosait éltette. Ezután a felköszöntések oly nagy özöne eredt meg, hogy azokkal e lapok hasábjait elárasztani nem akarván, c u­pán még Kalchbrenner Károly XIII. városi esperes toast­járól emlékezem meg e helyen, mely minden évben élces német versekben levén irva, a legjobb hangulatba hozza a közebédet s kinyomatván évenkint 140-150 ft. tiszta jö­vedelmet hoz be a nyugdíjintézetnek. Az ebéd után a vendégek közül azok, kik bizottmányokba nem voltak beosztva, kisétáltak a Rozsnyó város északi részén fekvő regényes völgyben lévő fürdőbe, hol a délutánt kedélyesen eltölték mindaddig, mig az esteli hüs lég őket a városba visszatérésre nem figyelmeztette, a mikor is az egyház­kerület oszloposai az uj püspöknél gyűltek egybe barát­ságos estélyre; az idegenek mulatni vágyó része pedig s különösen a szép nem — mert örömünkre a női körök­ben is igen szép érdekeltséget tapasztaltunk az inne­pély iránt — ismét a városháza termeiben gyűlt össze, hogy az ez alkalomra a városbeliek által rendezett tánc­vigalomban részt vegyen. A gyűlés még másnap délig eltartott; a midőn az innepély véget ért s városunkban a megszokott nyuga­lom ismét elfoglalá helyét. De bár eltávoztak körünkből vendégeink, a velők eltöltött napok emléke mélyen bevé­sődött keblünkbe, s az egyszerű és mégis nagyszerű ün­nepély bennünk a protestáns öntudatot hathatósan elő­mozdította, *nert azon meggyőződésre jutottunk, hogy oly egyházi intézmény, melynél a közügyek iránt oly nagy érdekeltség s lelkesedés mutatkozik, melynél az érdem jutalma nem muló földi fény, hanem a közbizalomnak elismerésteljes nyilvánulása, hol a mult jeleseinek emléke osztatlan kegyelettel ápoltatik s a jelenben működő vezé­rek szolgálatjára közreműködését mindenki a legnagyobb készséggel felajánlja, az olyan intézmény nem veszhet el soha, annak örökké élni kell! (rr) A dunamellóki reform, egyházkerület közgyűlése. -(Folytatás és vége.) Pest, 1871. junius 9-én. Nt. szerkesztő ur! Ma végződött be egyházkerületünk közgyűlése, de a tör­vényszéki ülések még folyamatban vannak. Előbbi tudósításomat a főgondnok beiktatásánál kell folytatnom. Az isteni tisztelet a szokott módon folyt le, Fördős Lajos kecskeméti lelkész és főesperes volt a kedves szónokunk, ki ékes nyelvével mindnyájunkat meg­indított, de maga is, főként beszédje végén, midőn az uj főgondnokhoz szólott, majdnem a könnyekig meg volt indulva. Ezután következett a papszentelés, s midőn ennek is vége volt,, a zöld asztal felállíttatott a templom közepére, megkezdődött az e. k. közgyűlés a főgondnok beiktatásával. Először Dobos e. k. főjegyző felolvasta az eskü formát, melyet főgondnokunk azután erő teljeshangon utánmondott. Ezután főgondnok ur elmondta székfoglaló beszédét, mely lapunk elején egész szövegében olvasható. Az egyh. kerület részéről Sárközy Kázmér legidősb egyh. m. gondnok fogadta, a lapunkban második helyen ol­vasható beszéddel. Végül néhány meleg szóban püspök ur üdvözölte főgondnok urat, s ezzel a beiktatási igeu egyszerű szertartás bevégződött, s a tanácskozás kezdetét vette a püspök évi jelentésével, melyet talán nem sokára e lapokban is közölhetünk, mivel igen érdekes szétte­kintést foglal magában a hazai, sőt az egész európai egyházi viszonyok és mozgalmak felett. A gyűlésről nagyon sokat nem irhatok, mert na­gyobbára csak szokásos administrationalis dolgok forog­tak szőnyegen. De mégis meg kell említenem, hogj a népiskolák állásáról oly terjedelmes és részletes kimu­tatás került a zöld asztalra, milyen még egyszer sem volt; hanem azért uj főgondnokunk mint nagyon reális ember, még szabatosabbat kívánt, s egy bizottság készí­tett is a gyűlés folyama alatt egy rovatos táblát, mely ha híven betöltetik, valóban megtudhatjuk és számok­kal kifejezhetjük iskolaügyünk állását. Egy incidens alkalmából szóba hozatott az egyház­kerületi tanárok fizetésének felemelése, s egy bizottság küldetett ki, mely az uj kiadás forrásait valamikép ta­lálja fel. Ez a pénzkereső bizottság gondolom izzadhatott, hogy forrást találjon a Zaharábau; de azért mégis csak talált olyanokat, melyeket ingyen át lehetne adni a bizott­ságnak nehéz munkájáért. Az ügy egy évre elhalasztatott. Szőnyegen forgott a vallástanítás kérdése is. Egy bizottság terjedelmes memorandumot dolgozott, mely a jegyzőkönyvbe is felvétetik. Már ezután csak részletes terv szükséges arra nézve, hogyan volna beosztandó a tananyag az iskolai évekre. Ezt elkészitni kiküldettek Dobos János, Fördős Lajos, Filó Lajos, Kovács Albert, Baksay Sándor és Kis Áron. De azt már most elha­tározták, hogy a confirmandusoknak mindenütt a pap tanítsa a vallást, s hangok emelkedtek az iránt is, hogy a hol csak lehet a népiskolában is; de a jegyző­könyvbe csak annyi ment be, hogy a hol a pap akarja a népiskolában is kezébe veheti a vallásta­nitást. — Ez már minden esetre a kérdés körül ta­pogatódzásnak vehető, s még idővel igen szépen kinő­het. Lehetetlen is volna most elrendelni, hogy mindenütt a pap tanítsa a vallást, mert előbb azt kellene elhatá­rozni s keresztül is vinni, hogy egy pap keze alatt 1500

Next

/
Thumbnails
Contents