Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1871-06-11 / 24. szám
hogy a kerület Máday superintendens emlékének megörökítésére egy ösztöndíj-alap gyűjtését határozta el. Délután 2 órakor véget érvén a gyűlés, a kifáradt gyűlési tagok a városháza nagy teremében rendezett 300 terítékű közebédre sereglettek össze, melynél a vidám zene hangjai s a felköszöntések szakadatlan sora voltak a jó kedv fűszerei. Legelőbb Zsedényi Ede emelt poharat a király s családjáért, s az egyetemes felügyelőért, azután pedig a jelen volt B. Prónay Gábor egyetemes felügyelő köszöntötte fel az uj superintendenst; ism t Zsedényi Kars&y superintendensért; B. Prónay Dezső jeles előadással Zsedényiért emelték poharaikat; az uj superintendens pedig hivatal-társait az espereseket és esperességi felügyelőket, mint az egyház hajójának kormányosait éltette. Ezután a felköszöntések oly nagy özöne eredt meg, hogy azokkal e lapok hasábjait elárasztani nem akarván, c upán még Kalchbrenner Károly XIII. városi esperes toastjáról emlékezem meg e helyen, mely minden évben élces német versekben levén irva, a legjobb hangulatba hozza a közebédet s kinyomatván évenkint 140-150 ft. tiszta jövedelmet hoz be a nyugdíjintézetnek. Az ebéd után a vendégek közül azok, kik bizottmányokba nem voltak beosztva, kisétáltak a Rozsnyó város északi részén fekvő regényes völgyben lévő fürdőbe, hol a délutánt kedélyesen eltölték mindaddig, mig az esteli hüs lég őket a városba visszatérésre nem figyelmeztette, a mikor is az egyházkerület oszloposai az uj püspöknél gyűltek egybe barátságos estélyre; az idegenek mulatni vágyó része pedig s különösen a szép nem — mert örömünkre a női körökben is igen szép érdekeltséget tapasztaltunk az innepély iránt — ismét a városháza termeiben gyűlt össze, hogy az ez alkalomra a városbeliek által rendezett táncvigalomban részt vegyen. A gyűlés még másnap délig eltartott; a midőn az innepély véget ért s városunkban a megszokott nyugalom ismét elfoglalá helyét. De bár eltávoztak körünkből vendégeink, a velők eltöltött napok emléke mélyen bevésődött keblünkbe, s az egyszerű és mégis nagyszerű ünnepély bennünk a protestáns öntudatot hathatósan előmozdította, *nert azon meggyőződésre jutottunk, hogy oly egyházi intézmény, melynél a közügyek iránt oly nagy érdekeltség s lelkesedés mutatkozik, melynél az érdem jutalma nem muló földi fény, hanem a közbizalomnak elismerésteljes nyilvánulása, hol a mult jeleseinek emléke osztatlan kegyelettel ápoltatik s a jelenben működő vezérek szolgálatjára közreműködését mindenki a legnagyobb készséggel felajánlja, az olyan intézmény nem veszhet el soha, annak örökké élni kell! (rr) A dunamellóki reform, egyházkerület közgyűlése. -(Folytatás és vége.) Pest, 1871. junius 9-én. Nt. szerkesztő ur! Ma végződött be egyházkerületünk közgyűlése, de a törvényszéki ülések még folyamatban vannak. Előbbi tudósításomat a főgondnok beiktatásánál kell folytatnom. Az isteni tisztelet a szokott módon folyt le, Fördős Lajos kecskeméti lelkész és főesperes volt a kedves szónokunk, ki ékes nyelvével mindnyájunkat megindított, de maga is, főként beszédje végén, midőn az uj főgondnokhoz szólott, majdnem a könnyekig meg volt indulva. Ezután következett a papszentelés, s midőn ennek is vége volt,, a zöld asztal felállíttatott a templom közepére, megkezdődött az e. k. közgyűlés a főgondnok beiktatásával. Először Dobos e. k. főjegyző felolvasta az eskü formát, melyet főgondnokunk azután erő teljeshangon utánmondott. Ezután főgondnok ur elmondta székfoglaló beszédét, mely lapunk elején egész szövegében olvasható. Az egyh. kerület részéről Sárközy Kázmér legidősb egyh. m. gondnok fogadta, a lapunkban második helyen olvasható beszéddel. Végül néhány meleg szóban püspök ur üdvözölte főgondnok urat, s ezzel a beiktatási igeu egyszerű szertartás bevégződött, s a tanácskozás kezdetét vette a püspök évi jelentésével, melyet talán nem sokára e lapokban is közölhetünk, mivel igen érdekes széttekintést foglal magában a hazai, sőt az egész európai egyházi viszonyok és mozgalmak felett. A gyűlésről nagyon sokat nem irhatok, mert nagyobbára csak szokásos administrationalis dolgok forogtak szőnyegen. De mégis meg kell említenem, hogj a népiskolák állásáról oly terjedelmes és részletes kimutatás került a zöld asztalra, milyen még egyszer sem volt; hanem azért uj főgondnokunk mint nagyon reális ember, még szabatosabbat kívánt, s egy bizottság készített is a gyűlés folyama alatt egy rovatos táblát, mely ha híven betöltetik, valóban megtudhatjuk és számokkal kifejezhetjük iskolaügyünk állását. Egy incidens alkalmából szóba hozatott az egyházkerületi tanárok fizetésének felemelése, s egy bizottság küldetett ki, mely az uj kiadás forrásait valamikép találja fel. Ez a pénzkereső bizottság gondolom izzadhatott, hogy forrást találjon a Zaharábau; de azért mégis csak talált olyanokat, melyeket ingyen át lehetne adni a bizottságnak nehéz munkájáért. Az ügy egy évre elhalasztatott. Szőnyegen forgott a vallástanítás kérdése is. Egy bizottság terjedelmes memorandumot dolgozott, mely a jegyzőkönyvbe is felvétetik. Már ezután csak részletes terv szükséges arra nézve, hogyan volna beosztandó a tananyag az iskolai évekre. Ezt elkészitni kiküldettek Dobos János, Fördős Lajos, Filó Lajos, Kovács Albert, Baksay Sándor és Kis Áron. De azt már most elhatározták, hogy a confirmandusoknak mindenütt a pap tanítsa a vallást, s hangok emelkedtek az iránt is, hogy a hol csak lehet a népiskolában is; de a jegyzőkönyvbe csak annyi ment be, hogy a hol a pap akarja a népiskolában is kezébe veheti a vallástanitást. — Ez már minden esetre a kérdés körül tapogatódzásnak vehető, s még idővel igen szépen kinőhet. Lehetetlen is volna most elrendelni, hogy mindenütt a pap tanítsa a vallást, mert előbb azt kellene elhatározni s keresztül is vinni, hogy egy pap keze alatt 1500