Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-06-11 / 24. szám

Az innepély napján junius 1-én már reggeli 7 órakor tömve volt a különben igen tágas templom, s ember ember hátán foglalt helyet, hogy szemtanuja legyen egy olyan innepélynek, milyet látni egy nemzedéknek talán csak egyszer van módjában. Reggeli 8 érakor kezdetét vette az innepély énekléssel s Farbaky József pazdicsi lelkész s kerületi jegyző által elm ;ndott alkalmi imával. Ezután Zsedényi Ede üdvözölte a nagyszámú gyülekezetet s tett fájdalmas szivvel jelentést jeles Mádaynk elhunytáról. Szavait közrészvét kiséré, mely még fokozottabbá vált, midőn a dicsőült főpásztornak azon levele felolvastatott, melyben betegségének utolsó napjaiban a kerülettől érzékeny szavakkal elbúcsúzik. Máday emléke e levéllel együtt, a jegyzőkönyvben megörökittetni határoztatott. Ezután előadja Zsedényi azon eljárást, melyet a superintendensi hely betöltése körül követett. Felolvastatván a szavazatok megszámitására összehivott bizottság jegyzőkönyve, s kitűnvén abból, hogy Cékus István a második szavazásnál 143 szavazat közül 92-t nyert, a kerületi felügyelő Cékus Istvánt, mint törv ényesen megválasztott superintendenst kihirdeti, a gyűlés élénk éljenzése között. Ezután az egyetemes felügyelő által a felszentelő és felszentelendő püspökért egy az esperesek és esperességi felügyelőkből álló küldöttség menesztetvén, ezek megjelenése után megkezdődött a felavatási szertartás. A legnagyobb csendben megzendült a karzaton az „Erős vár a mi istenünk," legszebb összhangzattal énekelve nagyszámú férfikar által. Ezen vallásunk ujjá teremtője által készített dal már történeténél, de különösen azon magasztosságnál fogva, mely azt zenei tekintetben jellemzi, kiválólag alkalmas arra, hogy feledtesse velünk a föld bajait, hogy a lélek mintegy megszabadulva a test porsátorától, isten színe elé közelebb járulhasson. Ez érzelemmel voltunk eltelve, mialatt az énekkar Luther dalát zengé. Mit is elvégezvén, Szalagyi Mihály tártraaljai főesperes lépett az oltár elébe s a felszentelendőnek az ur szent vacsoráját kiszolgáltatta. Ezután az énekkar egy verset elénekelvén, az oltár elé lépett főtisztelendő Karsay Sándor dunántuli superintendens, jobbján nt. Bartholomaeidesz János hegyaljai főesperes a bibliával, balján nt. Sztehlo János YI. sz. k. városi főesperes az eskümintával. Megszólalt a felszentelő superintendens és kiemelte azon bizalom nagy fontosságát, melyben az uj superintendens részesült s azon munka horderejét, mely ő reá várakozik. Beszédét apostoli egyszerűség és apostoli ihlettség lengte át. A jeles szónoklat a gyülekezet minden tagjának szive mélyébe vésődött; s a felszentelendő püspök, Ki a rozsnyói nők által ez alkalomra készített fekete selyem köntösben állott az oltár előtt, azon kérdésre:akarja-e ezen neki felajánlott superintendensi méltóságot elfoglalni, elfogult, de mégis szilárd hangon feleié: „igen is akarom". Erre az uj püspök letérdelvén balkezét a bibliára, jobbjának három ujját az éghez emelvén, az esküt mondá el Sztehlo János főesperes előolvasása után. Az eskütételt a gyülekezet felállva hallgatá meg. Ezután a felszentelő püspök kezét a felszentelendőnek fejére tevén,őt az atya, fiu és sz lélek nevében megáldá és superintendensi hivatására felszentelé ; mire 8 esperes az uj superintendenst körül állván s kezöket fejére tevén, „Áldjad meg isten e munkát" felszentelési éneket eléneklék s végül a felszentelő superintendens uj püspök-társát a superintendensi méltósággal járó jogokkal felruházván és az ahoz tartozó kötelességekre innepélyesen lekötelezvén, őt testvéri csókkal püspök társául fogadá. E szertartás elvégeztével az énekkar Beethoven „Die Ebre Gottes" cimü dallamát, magyar szöveggel, eléneklé. S azután az uj superintendens lépett az oltár elé s emelt buzgó fohászt az egek urához, egyrészt hálát adván, hogy életének eme leginnepélyesebb percét megélni engedé, másrészt pedig működésére a mindenható támogatásáért esedezvén. Végül pedig az egész kerületre s a jelen volt gyülekezetre főpásztori áldását adá. S ezzel a felszentelési szertartás véget érvén, ismét folytattatott a kerületi gyűlés. Zsedényi Ede kerületi felügyelő, világi elnök, üdvözlé elnök-társát, az uj püspököt,s jobbját nyújtván nekie, elnökké felavatta. Erre az uj egyházi elnök tartá beköszönő beszédét, melyben jeles szónoki tehetséggel adja elő, mikép fogja fel püspöki hivatását, s hogy kiván működni és magát a kerület szivélyes támogatásába ajánlja Ugy e beköszönő beszéd, mint a dunántuli superintendens beiktató beszéde, jellességöknél fogva kinyomatni s a nyugdíjintézet javára elárusittatni határoztattak. A gyűlés ezután a tanácskozás rendes medrébe áttérvén. Zsedényi Ede kerületi felügyelő megemlité, hogy az országgyűlés az egyházunk számára felajánlott segélynek 8000 frttal leendő szaporítását megtagadta, minek folytán ő azon 2000 frtot, mely e segélyből a kerületre esnék, saját erszényéből pótolja s azonkívül rendes szokás szerint > szegény néptanítók segélyezésére 500 frtot ajánl fel, s egyszersmind felhívja azon egyházunkbeli képviselőket, kik az országgyűlésen indítványa ellen szavaztak, hogy a hiányt szintén saját erszényökből pótolják. Leirhatlan volt a lelkesedés, mely ő méltóságának e nyilatkozata után kitört, s a kerület felügyelőjének páratlan nemes lelküségéért harsány éljenzéssel mondott köszönetet. A gyűlés többi tárgya közül különösen magára vonta a kerület figyelmét a nyugdíjintézet állásáról szóló jelentés. Ezen intézet, mely Cékus István buzgalma folytán jött létre, 5 évi fennállás után oly szép virágzásnak indult, hogy alaptőkéje most már az 57,000 frtot is meghaladja, s a folyó évben már 13 özvegy nyerend belőle nyugdijat. Elnöke Máday helyébe Cékus superintendens lett, ki nemcsak az intézet teremtője, de eddigelé fáradhatlan pénztárnoka is volt, minek folytán ez utóbbi hely megürülvén, pénztárnokul Scheífer Gusztáv rozsnyói főgymnasiumi tanár választatott. A gyűlésen előfordult egyéb speciális érdekű administrativ tárgyakat mellőzvén, e helyen még két dolgot tartok szükségesnek kiemelni: az egyik az, hogy a nyíregyházi kerületi tanítóképezde fennállása ismét egy évre biztosíttatott, a másik pedig,