Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-05-28 / 22. szám

Az ünnepélyre kitűzött nap, előzői borús fellegei­ből kibontakozva, kiválólag legszebb májusi pompájában jelent meg; kimutatta örömünk feletti örömét, s ezreket bivott Bánoczra. A szertartás fél tízkor a templomon kivül, általános énekléssel vette kezdetét, mely alatt a tem­plom ajtai felnyittatván, a tömeg egyharmada a templom­ban, pár ezeret tevő kétharmada pedig a templom ke­rítésében felállított szószék körül foglalt helyet. A templomi isteni tiszteletet nt. Laky András, fel­sőzempléni esperes ur végezte, szónokolván II. Kron. 7. r. 5, és következő versei szerint, a templomon kivül pedig alul irt tartott egyházi beszédet Tim. 4. r. 5. v. alapján. Istentisztelet végeztével az urvacsorája lőn kiszol­gáltatva, mellyel n. t. Bálint József, egyházkerületi fő­jegyző ur vala megbízva; végül egy esketés és két ke­resztelés hajtatott végre tiszt Császár Pál, gálszécsi lel­kész ur által. Ezen egyszerű ünnepély emelőleg hatott mindnyá­junkra, hatásában fokozva a sárospataki éneklőkar közre­működése által. Lelki megelégedéssel távoztunk az ünne­pély színhelyéről Berettőre, hol is a lelkészi kart s több jelen voltakat t. Kazincy János ur fogadott szíves ven­dégszeretettel. Óhajunk, hogy a protestáns egyháznak legyenek több ily t. Kazincy János úrhoz hasonló fiai! ! Málca, május 19-kén. 1871. Böszörményi Károly, egyházmegyei aljegyző. A XIII városi esperesség közgyűlése. A nevezett esperesség ez idén már május 16-kán tartá rendes közgyűlését, mivel a kerületi gyűlésnek már junius hó elején és pedig nem Nyiregyházán, mint tavaly kerületileg határoztatott, hanem Rozsnyón helye lesz, hol a megválasztatott tiszai kerület superintendense, Czékus István ur, uj hivatalába ünnepélyesen beiktatni fog. Esperességünk minden évben felváltva más helyen gyűlésezvén, most Menhárdon összegyűlt és az elnökség megnyitó beszéde, valamint a helybeli, 53 év óta hiva­talában ernyedetlenül működő agg lelkész fohászkodása után, következő általánosabb érdekű tárgyak felett meg­kezdetett a tanácskozmány. A kerületi egyházi adó, — melyhez esperességünk évenkínt 553 frttal járul, és mely főképen az eperjesi kerületi theologiai intézet szükségeinek fedezésére for­dittatik, — ez évben is, mint rendesen, utolsó fillérig be­gyült, mely körülmény például szolgálhat kerületünkben azon esperességeknek, hová már többször kerületi kül­döttségek kénytelenek valának közbenjárni, mig tartozá­sukat befizették. Az első ev. gyámintézet pénztárába a községek ez évben többet gyűjtöttek, mint máskor szokás volt, mely többlet nem másnak, mint azoknak az aláírási iveknek köszönhető, melyek most először a gyámintézet javára köröztettek. Az egyesült XIII városi és tátraaljai esperesség papi özvegy-árva gyámintézet tőkéje körülbelül 6300 frtra rug, mely összeget a XIII városi esperesség lelkészei évenként 4, a tátraaljai lelkészek pedig 8 frtta szaporitnak ; az utóbbiak azért fizetnek többet, mivel egyestilésök alkalmával már kész tőkét találtak. Ezen alapból most 3 papi özvegy összesen körülbelől 300 frttal évenkint segélyeztetik. Az esperesség községeinek épületei kivétel nélkül a „pesti biztosító társaságnál" tömegesen biztosítva van­nak, azon előnynyel, hogy a tömeges biztosítás feltétele alatt kevesebb kamatok befizetendők. Eien tömeges biz­tosítás különben az egész tiszai kerületben elfogadtatott. Béla, Felka, Szepes-Szombat, Leibitz és Szepes-Olaszi községeiben az ev. iskolák, természetesen az egy­házi vagyon megóvása mellett, febkezetnélküliekké át­alakultak ; azon iskolák vezetésére azonban, melyek továbbá is a felekezetiek sorában maradtak, egy espe­rességi iskolai tanács választott meg, mely 3 világi tag­ból, 3 tanitóból és 3 lelkészből, összesen 9 egyénből fog állani. Végre még szőnyegre kerültek azok az előmunká­latok, melyek az ev. egyház zsinatának megtartása cél­jából készítettek, és melyek az egyes esperességeknek is véleményezés végett beküldettek, Általában és elvben esperességünk a zsinati előmunkálatokról ugy nyilatko­zott, hogy azokat a haladás és protestáns szabadság szelleme nem lengi át, de annál inkább a dogmák és pericopák kényszerétől áthatva vannak, mely méltatlan alapra, protestáns egyházunk jövőjét veszély nélkül épí­teni nem lehet. Az előmunkálatok azon javaslata, misze­rint a superintendens életének egész tartamára megvá­lasztandó, élénk vita után elvettetett és a többség oda nyilatkozott, hogy mint a többi protestáns hivataloknál történik, a superintendensi hivatal is időről időre újra betöltessék. Ezek volnának az általánosabb érdekű tárgyak, melyek esperességi gyűlésünk alkalmával előfordultak és ezekrőli tudósításomat azon óhajommal fejezem be, vajha a mai időben, midőn a keresztyén absolutismus hívei Róma körött csoportosulnak, a protestánsok is védbás­tyájukhoz, a szabadsághoz minden tekintetben tántorít* hatlanok maradnának, figyelve Pál apostol intésére: „a szabadságban azért, mellyel minket a Krisztus megsza­badított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg maga­tokat szolgálatnak igájával, Gal. 5. 1. Szepes-Bélán, május hó 20-kán, 1871. W e b e r Samu, ev. lelkész. Külső-somogyi közgyűlés. Nt. szerkesztő ur! Minthogy szerkesztő urnák csak magának irok —(ám lássa aztán akármit tesz vele)— 44

Next

/
Thumbnails
Contents