Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-05-28 / 22. szám

nem szólok magas hangon, hivatalos fontossággal és pon­tossággal gyUlésiink összes működéséről, majd elmondja azt, szorgalmas jegyzői hivatalunk, a most már közkívá­natra szintén az egyházkerületi alakban nyolcadrétben megjelenendő jegyzökönyvünkben. Kedélyünket már a gyűlés napja előestéjén kelle­mes hangulatra derítette egy örvendetes csalódásunb melyszerint világi tanácsbiróinkat t. Halász Gyula és Sár­közy Béla urakat, amazt, ki e hivataláról a mult évben oly határozottsággal mondott le, hogy annak újra elvál­lalása iránt nagyon vékony szálát hagyta kezünkben a reménynek, most, miután az uj választásra bejött sza­vazatok egész összege, egyetlenegynek kivételével, 5 reá esett, aggodalmunk ellenére, csakugyan ismét helyén; emezt, kinek mint országgyűlési képviselőnek, nagyfon­tosságú elfoglaltatásai miatt, gyűlésünkön megjelenhe­téséhez szintén alig volt reményünk, ismét magunk kö­zött láthattuk, — mely örömünket szóval is kifejezni el nem mulaszthattuk. Ez örömünkre azonban gyűlésünk kezdetén egy kis köd ereszkedett, midőn volt főesperesünk nt. Gángol János urnák, kinek egészsége javulását három esztendő óta várjuk, e hivataláiól lemondó, a segédgondnoki hi­vatalhoz még a mult nyár utolján intézett levele olvas­tatott, melyet el nem fogadnunk lehetetlen volt, s egy­házmegyénk mind a leköszönő főesperes urat, annak ide­jében erélyes és rendszerető hivatalnokát, mind önmagát vélte megtisztelhetni, midőn hivataloskodása elismerését és méltánylását „a nehéz időkben" — jegyzőkönyvileg örökittetni kivánta. A főesperesi hivatal betöltésére, sza­vazás rendeltetett; a szavazatok t. Décsey Lajos segéd­gondnok úrhoz küldendők, ki felbontásukra aug. 25-ére Körtvélyesre az egész consistoriumot meghívta, Alesperesünk is, kitöltvén három éves körét, hiva­taláról lemondott; de helyén kell maradnia és működnie, mig utódja, azaz most már a leendő főesperes megvá­lasztva nem lesz. A felekezeti iskolatanitók egyházmegyei gyűlési kép­viseletének kérdése közös méltánylásra és pártolásra ta­lált, még pedig nem kettő vagy három, hanem annyi számban, a hány iskolakör van az egyházmegyében, te­hát nálunk hat. Csak egy hang volt, mely bár, mint mondá, az ár ellenében úszni nem akar, e képvi­selet felől határozottan kedvezőtlenül nyilatkozott, azt sem szükségesnek, sem kívánatosnak, sem célszerűnek, sem szokott vallásos szertartásaink csorbítása, bontoga­tása nélkül, kivihetőnek nem, hanem inkább veszélyesnek, s követelését a lazulás, bomlás jelenségének látta; de viszhangra, legalább hallhatóra, egyre sem talált, cáfo­latra pedig elégre. A próba- papolásfc eltiltó egyházkerületi határozat nem talált oly helyeslésre s pártolásra, sőt határozott tiltakozás történt ellene, s nyilatkozat megy fel az egy­házkerületi gyűlésre. Indokainkat, ha szükség és enge­delem lesz rá, képviselőink majd elmondják, Az úgynevezett iskola-krajcár hátralékokra nézve,-— melyeknek behajtásától s beadásától van felfüggesztve az egyházkerületi iskolai pénztárból a gyönki iskola, vagy inkább a két, t. i. tolnai és külső-somogyi egyház­megyék pénztára részére járandó, most már jogosnak elismert 395 o. é. frtnyi követelés teljesítése,— közgyű­lésünk azzal gondolt és kivánt egyházmegyénken segít­hetni, hogy az egyházkerület által rajtunk követelt iskolakrajcár-mennyiség leszállitása szükséges voltának kimutatására, -- minthogy e kivetés a Schematismusban kitett összes lélekszám szerint történt, — uj lélekszám­összeírást rendelt, melyben minden egyházban megkü­lönböztetve ki legyen téve az adózó és nem ado*.ó, péld. jövevény, cseléd stb. lelkek száma, minthogy olyanoktól az iskolák raj cár (állítólag) be nem hajtható*), tehát csak amazok után ismerhetjük el a kivetést kötelezőnek, a követelést teljesíthetőnek. A balaton-melléki iskola-kör két kérelemmel lepte meg közgyűlésünket, melyek egyike az illető tanitó urak törvénytiszteletének, másika a jó rend érdekében nélkü­lözhetetlen függés és kötelesség érzetének tanúbizony­sága. Egyik kérelmök az volt, hogy iskoláik egyéb tan­tárgyaiban könnyebben s több eredmény nyel haladhatás tekintetéből, tétessék hatályon kivül régi, még 1842-ben megállapított tanrendszerünknek különben az egyetemes népiskolai szervezet által is helyeselt azon pontja, mely a zsoltárok s dicséretekből 3 — 4 vers könyvnélkülözteté­sét rendeli ; másik az, hogy miután a magas közoktatás­ügyiministeriiim a jövő nyárra ismét képezdei póttan­folyamra hívja fel a tanítókat: utasítsa s kötelezze a közgyűlés az egyházakat, hogy tanítóikat, ha abban részt venni akarnak, e szándékukban ne akadályoztassák. Ha jól emlékszem, mind két kérelmük megadatott. Meglepő­nek, legalább előttem, csak azért teszett, mert az első­nek tárgyát, a mennyire én tudom, egyéb iskolaköreink tanitói, legalább sokan közülök, minden kérelem nélkül, önakaratilag, részint régen hatályon kivül helyezték, részint figyelmükre sem méltatták ; másik szerint pedig a kérelmezők nagyobb elismerést és méltánylást tanúsí­tottak illető egyházaik hatósága s igényei iránt, mint a milyennek elébb a gyűlési tanitóképviselet kérdése tár­gyalásánál közgyűlésünk jelét adta. Utóbbi kérelem tárgyalása, illetőleg megada­tása után egy épen a legközelebbi évben történt, eddigi gyakorlatunkkal ellenkező eljárás által indokolva odavetettt megjegyzés élénk eszmecserére szolgált alkal­mul a felett, hogy a helybeli tanitó helyett temetést végző szomszéd tanitó felveheti-e a temetési dijt, vagy nem ? — Eddigi gyakorlatunk szerint azt nem tehette ; az ily szolgálat akár betegség akár távollét esetén köl­csönös kötelesség volt, papi és tanitói ilyes dij a hely­belit illette. Igaz, hogy eddig ilyen póttanfolyami, s hon­védgyakorlati két hónapos távollét esete nem is fordult *) Vagyis egy cseléd vagy napszámos, kinek nálunk egy napi bére 1 — 2 forint, nem fizethet évenként egy krajcárt főisko­lai adó fejében!!! IC. A.

Next

/
Thumbnails
Contents