Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-05-21 / 21. szám

bályozott eljárás végett az anyakönyv-vezetők is megfelelőn utasitassanak. Budán, 1871 évi január hó 12-én. Eaj n er Pál s. k. Gyászhír ek. Csorba Miklós a bereti ref. egyháznak lelkipásztora nincs többé' Egész életén fénysugárként vonul keresztül ama catói jellemszilárdság, mely számára mindazoknak, kik őt ismerték s környezetében éltek, tiszteletét nyerte meg s mindenki elismerés és méltánylat érzelmeivel közeledett ő hozzá. Alapos, a korral haladott tudományos miveltsége, ifjúi kedélyben gazdag lelke a legelőkelőbb családok barátságára érdemesité, s mondhatnám a társas öszszejöveteleknél még öregsége napjaiban is csaknem nélkülözhetlen taggá lőn. Hivatalos teendőiben ritka pontosságot, híveinek lelki gondozásában apostoli buzgalmat, családja körében gyöngéd, feláldozó szeretetet, lelkésztársai és barátai iránt pedig a szívnek teljességéből eredő őszinteséget és bizalmat tanúsított. Született Abaujmegye Berencs községében 1803 sept. 4-kén, nt. Csorba Miklós és ns. Yajda Mária szülőktől. Elemi iskoláit végezte a rásonyi és berencsi iskolákban. Majd 1814-ben a szikszói gymnasiumba vitték szülői, honnan három év múlva 1817-ben S.-Patakra; miután itt a gymnasialis tanfolyamot kitűnő sikerrel bevégezvén, 1822-ban a főiskolai törvények szerint ugyanott a felsőbb tudományokat 8 és éven keresztül ugyan csak kitűnő eredménynyel hallgatta, 1831-ben Szántóra sietett fitanitónak, itt azonban csak egy évet töltött s már 1832-ban Kassán találjuk őt, mint lelkészt, nt. Terhes Sámuel ur oldala mellett, honnan 1832-ben ugyancsak ily minőségben Böcsre nt. Futó Sámuel esperes úrhoz rendeltetett; mind két helyen maradandó ked\es emléket hagyván maga után. 1835. év tavaszán a bereti egyház ajándékozta meg bizalmával, rendes lelkészül választván el s még azon év őszén sept 28-án Aszalón tartott egyházkerületi gyűlésen pappá is fel lőn szentelve. 1838-ban, s igy rendes lelkészi hivataloskodásának harmadik évében az egyházmegye jegyzői tolla adatott kezébe, s azt 10 éven keresztül a legnagyobb szakavatottsággal s pontossággal vezette, mig végre 1848-ban ezen hivataláról leköszönvén, csendes magányába vonult vissza, sem kitüntetésre sem hivatalra nem vágyváü. A bereti egyházban híveinek elismerő tiszteletét s szeretét bírva, végezte be földi pályáját 36 évi lelkészkedése után, s épen azon napon melyen egyházába vitetett, márc. 30-án kialudt a nemes élet fáklyája mellhártya gyuladásban. Áldás az igazaknak emlékezetén. Szárazvölgyi. Reszkető tollal gazdagítjuk a gyászbirek rovatát egy ujabb, bennünket is igen érzékenyen érintő szomorú adattal. Lapunk főmunkatársának Kovács Albert tiszttársunknak köz-szeretetben állt fiatal, alig 20 éves nejét, Szabó Erzsébet asszonyt f. hó 19-én kisértük ki oda, hol már oly sok tisztelt szeretett emberünk aluszsza a hosszú álmot. Hus^ éves nő és koporsó már magában véve is fájdalmas érzetet költ keblünkben; hát ha még ismertük a koporsóba Jezároltnak nemes lelki tulajdonát, ha ismertük azon végtelenül erős, és mégis felettébb gyengéd kötelékét a szeretetnek, mely őt férjével, s férjét ő vele együvé kapcsolá; ha ismertük azt az édes ooldogságot, melyet ő életében kis körére árasztott, s ismerjük azt a keserű fájdalmat, mely az ő halálával immár magánosan maradt férjére örökségül szállott: méltán a legkeserűbb könyekre fakadunk. Nyugodjék békével a megboldogult, kinek rövid életfolyama alatt is oly keserű cseppek hullottak poharába, két kis gyermekét s édes anyját kellvén eltemetni, s ki az utóbbi pár hónap alatt oly sokat szenvedett. A mélyen sebzett szívű férjnek és barátunknak pedig, kinek erős lelkét oly erős megpróbáltatások alá vetette az ég, a jon a jó isten erőt a reá egymásután jött csapásoknak ós különösen ez utolsó legérzékenyebb csapásnak elhordozására. Multis ille bonis flebilis occidit Nulli flebilior, quam mihi! Nt. szerkesztő úr! Pár nap múlva egy hónapja lesz, mióta ítdő Soós Lajos ur, keleméri ref. lelkész s egyházmegyei népiskolai választmányi elnök elhunyt, s mind eddig vártam, hogy egyházmegyénk ezen uj, fájdalmas veszteségét, valamelyik paptársam tudatni fogja Önnel, s megküldendi az elhunytnak rövid életrajzát. Hiába vártam, pedig az elhunytat mint a legnemesebb, legtisztább szívű férfiút, egyházmegyénkben mindenki becsülte és szerette ; valamint szerették, becsülték mindazok, kik vele az életben érintkezésbe jöttek. Nekem jutott a szomorú kötelesség ; az ő elhunytát tudatni e becses lapok olvasóival, s megirni rövid életrajzát; nekem a szélhtidött, a folytonosan szenvedő állapotban lévő, úgyszólván, élőhalott barátnak; mert, hogy a jeles férfiúnak legalább, e becses lapban emléke föl ne maradjon, azt nem tűrheti el keservvel teljes baráti szivem. Született az elhunyt jeles pap Rima-Szombatban 1818 november 30-diká", a tisztesebb (honoratior) osztályhoz tartozó müveit szüléktől. Tanulói pályáját kezdette szülővárosában ; folytatta és végezte Sáros-Patakon, kitűnő sikerrel és előmenetellel. A főiskolából szülővárosa Rima -Szombat hozta ki, virágzó gymnásiumába tanárnak, s ott néhány évig dicséretes eredménynyel működve, segéd-lelkészszé lőn, s mint ilyen Rima-Szomba'ban és Hanván szolgált néhány évig, s ez utóbbi helyen, mind a nép, mind a Hanván lakó több reform, uri családok bizalmát, becsülését, ragaszkodását annyira megnyerte, hogy 1851. évben, a hanvai, Gömörben első rangú egyház, közakarattal megválasztá rendes lelkészül; mitől azonban a „Capellanus non succedit" törvény szigoru alkalmazás