Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-01-08 / 2. szám

jainkon! Boldogok vagyunk, hogy láthatjuk tiszteletre méltó vonásaidat! Légy meggyőződve, hogy Amerikában minden sziv dobog örömében és hálából neved hallatára! Már láttad és üdvözölted, vagy nem sokára látni fogod azon keveseket, kik derék hazafiakul bölcs tanácaadókul, és vitéz katonákul számunkra még megmaradtak és kikkel szövetkezve szabadságunk alakját vetéd meg; de a többi kedves alakokat hasztalan keresed ; elhunytak mielőtt a boldogság eme nagy napja örömsugarakat szórhatott volna keblükbe. Lincoln Green, Knox és Hamilton eltávoztak körünkből. A Saratoga-i és Jork-Town-i győzők legyőzettek az ellenállhatatlan ellenség által. És külö nősen a legnagyobb hős és férfiú, fiatal éveid barátja, ki hazájának mindene volt, ott nyugszik a földben, melyet felszabaditott. Potomac partjain dicsőségben és béké' ben piheni a harc fáradalmait. Viszont fogod látni Mont-Vernon vendégszerető árnyékát, de a kit oly igen tisztelsz és szeretsz: nem fogod ott találni többé a küszöbön. Ama vigasztaló hang, melyet az olmützi toronyban kerestél, nem törheti meg a csendet, hogy beléptedkor üdvözöljön. De hálája kifejezése gyanánt Amerika gyermekei fogadnak nevében. Légy üdvözölve, háromszorosan légy üdvözölve partjainkon, és bár merre jársz közöttünk, áldani fog, ki hallja beszédedet, a szeretet bizonyítékát teszi elődbe kinél megjelensz, és minden ajk szívből jövő örömmel fogja kiáltani : légy üdvözölve La Fayette, légy üdvözölve !" Elég legyen ennyi Everette tehetségének megértésére. Mindenkit meghat kétségkivül eme meleg ékesszólás, eme lelkesedett szép szavak. De ki kell emelnem és pedig az egyesült államok dicsőségére, hogy Everette csak első azon sokak között, kik ily hazafias szónoki beszédeket tartanak. Egyetlen egy állam sincs a világon Amerikán kivül, melyben oly gyakran beszélnének a néphez, és annyi gonddal tartanák folytonos izgatottságban a szellemi tehetségek minden legkisebb ágát, eme lángoló szent tüz szikráit, melyek a nemzetek életét egyedül képesek örök fénynyel bevilágitni. A feladat náluk mindig'ugyanaz: erény, haza, nevelés, és szabadság. És a nép nem elégszik meg a puszta hallással, mindennap jobban ésjobban fogja fel és érti meg a hallottakat és jogos büszkeséggel örvend drága kincseinek, melyeket bányászai oly ügyesen akuáznak. Nevezetes dolog, hogy midőn Balbó az olasz patriotismust akará felkölteni, a szabadság felélesztését előkészíteni : épen ugy szólt Olaszországhoz, mint Everette Amerikához: Legyetek erélyesek és felvilágosodottak, mondá és nem sokára szabadok leszünk. Igaza volt; a szabagságot ezen okok szülik és tartják fel; Balbó a politikai függetlenség titkát kitalálta, de hogy élvezetessé tegye Olaszországra nézve, hiányzott o t a szabad sajtó, mely az eszméket szétterjessze, és a felvilágosult nép, mely a nevelés által elő lett volna készitve a termékeny magvak elfogadására. Boldogok, kik oly korban és oly államban élnek, melyben az eszmének szabad röppenése van, melyben a nép maga keresi és megtalálja a világosságot, és melyben végre, egyértékünek tartják a szabadság-szeretetet a haza-szeretettel. Feleki József ref. theol. A tanszabadság ellen elkövetett merénylet. Az oly nagy feltűnést okozott bonni ügy érdekes világítást nyért közelebbről egy Bonnban megjelent röpirat által, melynek cime: „A kölni érsek eljárása a bonni tanárokkal szemben, megbírálva egy katholikus jogász által." E röpirat igen szépen fejtegeti azon jogtalan fellépést és törvénytelen eljárást, melyet a kölni ér sek követett azon három theologiae professor ellen kik a csalhatatlanság dogmáját tudományos előadásaik- és támogatásukkal elismerni vonakodtak. A kölni érsek fellépése határozottan sérelmet ejt a tanszabadságon. A röpirat írására az adott okot, hogy a „Köln. Volksztg." és a „Köln. Ztg."-ban akadt a kölni érsek eljárásának egy fegyverhordozója, ki bebizonyitá, hogy a kölni érseknek teljes joga volt tetszése szerint eljárni és ez állítása vé delmére hivatkozik Schulte ismert canonista értekezésére mellyel azonban csak egy elévült jogra hivatkozik. De a röpirat irója még tovább megy. Kimutatja, hogy maga a kölni érsek is önkényes eljárását egy becsúsztatott jogcímre alapitá. Ugyanis a bonni katholikus facultas statutumai szerint, a theologiai professorokat a cultusminister a kölni érsekkel egyetértésben nevezi ki és következőleg botrány esetében, vagy is azon esetben, ha az illető tanár élete vagy tanai által általános megbotránkoztatást idéz elő, a cultusministerium a kölni érsekkel egyetértőleg elmozdíthatja hivatalából. E befolyást a kölni érsekek egy fictio juris által majdnem kizárólagos sajátjokká tették. Ugyanis a tanároknak a kölni érsek, miután ezek az illetékes világi és szellemi hatóság által hivatalukba meghivattak szokott küldeni még egy úgynevezett „missio ecclesiastica" seu „c a n onica"-t. E felhatalmazás gyanánt figuráló okmány behozásának nyilváu az volt célja, hogy adandó alkalommal azt visszavonhassa, azon köznapi okoskodásból kiindulva, hogy a ki adhat az m e g is tagadhat. De azt az érsek ő eminentiája feledte, hogy quod fűit initio in justum, id tractu temporis convalescere nequit. A tanárválasztásra és elmozdításra jogosított hatóság tudta és beleegyezése nélkül a kölni érsek önállóan semmit nem tehet. Mert, ha ezt tehetné, akkor a tanszabadság fictio lenne. A röpirat éles itészettel jegyzi meg, hogy az érseki szék e jogsértés által a porosz állam jogát akarja kijátszani és a tanárokat szolgai eszközeivé silányitani. De, ha ez ügyet tovább vizsgáljuk, még szembetűnőbbé válik a fellépés sérelmes volta. A tanszabadság feltétlen következménye, hogy a tanár előadásaiban észokokkal, a tudomány fegyvereivel védelmezi azt, mit hite és meggyőződésével megegyeztetni bir. A tanárnak eskii-4*