Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-04-23 / 17. szám

bajnoka Franciaországban, 40 éves hivataloskodása után hivatalától elmozdittatott: „Eretnekséggel vádolnak. Hála istennek, eretnek vagyok. Igen eretnek Kálvin szerint, eretnek Luther szerint, eretnek IX. Pius szerint, eretnek ugy a tridenti, mint a la Rochelleféle zsinat szerint. De eretnek az evangelium szerint, eretnek Jézus Krisztus szerint! nem, nem. nem, az nem vagyok. Ti pedig eretnekek vagytok, ti Kálvin, Luther hivei, hivei valami pápának ; mert az evangelium m?ga nem a ti törvényetek, de igen is az én törvényem; Jézus Krisztus maga nem a ti mesteretek, de igen is az én mesterem." (Sermon du 4 février 1868, a l'eglise de Pentemont, Paris.) Szepes-Bélán, március 28. 1871. Weber Samu, ev. lelkész. i\yilt levél Ballagi Mórhoz, Tisztelt barátom! A napokban tartott alsóborsodi egyházm. gyűlésen, esperes Prágai Lajos uraak a lelkészek, tanitók s általánosan az értelmesekhez intézett korszerű felhívását, melyet az egyházi reform irányának megfelelő lélek és élet lehelete töltött be, azóta talán vetted a prot. egyh. lapba leendő közlés végett. *) A beszéd tartalmát én csak közvetve, elbeszélésből ismerem. Megvallom azonban, hogy ilyen fölszólalásnak eljött 2z ideje, s azt Prágai Lajos úrtól vártam is, A vallásos eszméknek tisztulni, a ködnek és homálynak oszolni kell az egyház egéről. Mert ha világosságban járunk, társaságunk van istennel, s haazt mondjuk, hogynekünk társaságunk van istennel, ésa setéts égben járunk, hazudunk. I. Ján. 1: 6, 7. Krisztus monda: én vagyok a világnak világossága, a ki követ engem, nem jár sötétségben: Ján. VIII. 12. Az első mozzanatot méltán várja az egyház azoktól, kiknek kezében van még eddig az általános bizodalomnál fogva letéve a vallás tanávali sáfárkodás. Ide mutat Borsodmegye kiérdemült derék főszolgabirájának, Vadnay Bertalannak hozzám intézett következő levele, mit tolcsvai Nagy G-edeontól a^ „Egyházi Reformbana

megjelent jeles szózat olvasása után hozzám írt. Kedves Albertem ! Tolcsvai Nagy Gedeon ur buzdító szózatának olvasásánál egészen át szellemültem. Valóban ! mi még nem vagyunk tökéletes ke*) Még nem, de szívesen vennők, Szerk. resztyénei Krisztusnak. Hogy az emberek Krisztus keresztyénéi, vallásosak és jó polgárok legyenek, — mert csak vallásos ember lehet jó polgár, — mire van szükség? Legalább az istenség feiőli tiszti fogalomra. A krisztusi tannak Hirdetői, majdnem negyedfél század éven keresztül tettek-e erre többet, mint mit a dogma eléjek irt ? Tettetek e ti ? kik a reformátio bajnokai volnátok ? Nemde az 1567-ben tartott debreceni zsinaton, melyen a helv. hitvallás ugy a tiszán inneni mint tuli papok által bevétetett, melyen az unitária vallás is legelső életjelét adta, s még mindig azon civódtatok, hogy melyik különb reformátor, a kemény Luther-e? vagy a nyakas Kálvin? a szelid Melanchton és tudós Zwingli világosodott érteimet tanúsító tana szóba sem jöhetvén, avagy nem ezt határoztátok-e ? „Et quieunque confessionem nostram in synodis confirmatam, et confessionem Tiguri editam aut articulos hos ex verbodeitemere rejecerit, solverit et contrarium docuerit: iurisdictione ecclesiastica puniendum statuimus." Nemde gyönyörű utánzása ez, csakhogy más szavakkal, ama római menydörgésnek: anathema esto. És ezt a nagykoloszt, melynek neve dogma, azóta is nem bálványoztátok-e körül falakkal határozataitokban ugy, ho*y nem maradt egy archimedesi pont, melyen megállapodhatva az egy akol és egy pásztor ság alapját letehettétek volna, hogy arra, a vallásbeli Bábel helyébe Sionnak ternya épülne fel, a szereíet igéjének ereje által. Ne itélj el kedves barátom, hogy rólatok protestáns papokról is, szavaimnak iiy kesernyés ize van. Ha a római megcsökönösült non possumus átkos éjszakát hozott a világra, bizony a ti megfeneklett confessionális dogmáitok szekere sem hozta fel a kívánt napot a reformatió egére. *) No de a mi haladt még nem maradt el. A magyar parlament bebizonyította e téren is, hogy férfi korát éli. Kimondá, hogy legyen szabad egyház a szabad államban. A.z oktatás ügyét az állam jogai közé sorozta, a vallásegyenlőséget törvénybe iktatta, az uralkodó vallás cimét s lényegét eltörülte. Megtisztította a tért az akadályodtól, hogy a szellemi erő hatásához illő szabadsággal terjeszkedhessék. Itt az idő, hogy a hajdani véres küzdelmekbe került reformatió, a békeség olajágával kezében, fölvegye *) Felejti az ón epés barátom, hogy a tudomány keze lába az irótollés nyomda, egy boa constrictor gyürűzetében csak nemagyon nyomorítva sinlett századokon keresztül. Édes Albert. 33*