Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-04-23 / 17. szám

irányának elejtett fonalát, fejtse ki annak kuszáltságait. Hanem hoc opus hic labor est. Az én értelmezésem szerint oktatni és tanitni nem egy. Tanitandók szerintem azok, kik már oktatást nyertek, kik valamely tanhoz felfogási képzettséggel bírnak. Oktatandók pedig, kiknek értelmök még kifejletlen. Leányoknál a felfogás hamarabb fejlődik. Mindazáltal ezeknek sem tanitnám a vallást mint tudományt, 12 éves korokon alól. A reform eszméket a szószékbe vinni célszerűnek nem tartom. Mert a templomi közönség nem annyira a tanitás által vett mint a szüléktől öröklött vallásos ismeretnek hódol. Nem töri fejét r

.zon, hogy miért ő protestáns, s mi a feladata egy reformátusnak ? rá nézv3 az, hogy apja is az volt, teljesen megnyugtató. Ezen nyugalmat megzavarná a hitágazatoknak a felvilágosult értelem szerinti tanítása. Soha sem kell elfelejteni Krisztus szavait: még sok dolgok vannak, melyeket mondanék, de még most el nem hordozhatnátok. Negyedfél század mulasztását egyszerre nem lehet helyre hozni. S tudva, hogy ezt nem is tehetjük, minek zavarnók fel milliók nyugalmát ? Ne rohanjunk, hanem nyomonkint haladjunk. Ne a meglettekre, hanem a fogékony ifjakra hassunk a szelid Jézus tiszta tanának minden titokszerü dogmától ment, lélekreható előadásával. Tanitván azokat egyszerű előadással istenről, Krisztusról való ismeretre.*) Igy érjük el, ha mi nem, unokáink, hogy a jövő nemzedék, a nélkül hogy szüleik nyugalma háboríttatnék, tiszta vallásos ismerettel birand, s nem fog rettegni ördögtől, pokoltól, az örök tűztől, melyben ógve, epedve kiált Lázárnak a dúsgazdag, hogy cseppentsen vizet a nyelvére. Hanem szeretni fogja a jót mert jó; gyűlölni a gonoszt mert gonosz. Az egyh. ref.-egyl. születésének szivemből örülök. Fiad utján magam is avatottja kívántam lenni. De tán mivel irmodorom darabos, kissé fulánkos, lehetett akadály, hogy cikkem föl nem vétetett.**) Haec con*) Hogy az isten csupa szeretet, minden emberek atyja, minden teremtésének gondviselője. Krisztusban isten lelke lakozott, valamint mi bennünk is az a lélek, isten és Krisztus lelke munkál, mikor jót cselekszünk. Ő vezetett minket istenhez, mint mennyei atyánkhoz, ő adta tudtunkra, mint lehetünk isten fiaivá. Valóban, én abban a meggyőződésben vagyok, hogy ha a nemes keblű ifjú ugy látja Krisztust maga előtt, mint embert, könnyebben bir hozzá emelkedni a tökéletesség egébe, mintha azt mondhatja, mint nekem egy tanitványom: könnyű volt neki mert isten volt. Édes Albert. **) Én azon cikket soha sem kaptam, pedig épen rég óhajtumelia me non fregit. Másszor is esett már ilyen rajtam. 1844-ben a miskolci polgári casinó tagja akartam lenni, nem vettek fel, mivel a nevemet y-nal írtam. Az öcsémet Károlyt, ki mindig simplex i-vel irta nevét, tán bevették volna. Pedig ez csak izlés dolga. Előre kedves öreg barátom! alkossatok társadalmi köröket, tartsatok felolvasásokat. Egy kiszolgált jó hadvezér mit tehet ? megmutatta Bem apó. Ölel hiven szerető barátod. Yadnay Bertalan. A protestánsok üldöztetése Oroszország kelettengeri tartományaiban(V é g e.) Hogy e propaganda milyen eszközöket s milyen módokat is képes türelmet nem ismerő szándékának érvényesítésére megragadni, erre nézve szolgáljanak tanuságul a következők. E tartományok pórnépe —• a mint már az előre bocsátottak némely vonásából kivehető volt — a miveltségnek igen alacsony fokán áll, számos dologban oly vak tudatlanság uralkodik fölötte, hogy e viszonyok, miveltebb népekkel egybehasonlitva, csakugyan a legszomoritóbb képet mutatják fel. Azon hatalom, mely a lélektől egyetlen világosságát, vallásosságát is < el akarta vonni, nem tartá eléggé lealázónak a tudatlanságot s miveletleoséget használni fel, hogy általa célját elérhesse. Jól tudta, hogy az ilyen együgyü emberek az ígéretekkel szemben nem igen szokták azt meggondolni: beteljesülhet-e az a mit neki Ígérnek ; hanem csak azt mennyirs használhat, mennyiben* lehet kedves neki azon ígéret, s akkor a reménynek egész készséggel átengedi magát, mely tarka, kecsegtető, fényes képeket csillant föl előtte. Az eltérítők nem valának fukarok e csábító ígéretekben. Elmondák, hogy a ki a görög egyház kebelébe tér a protestáns vallásról, annak fiai menttek lesznek a katonakötelezettség alól, ők magok adót nem fognak fizetni, földeket kapnak a kormánytól ajándékban, a tanultabbak pedig gazdagon jövedelmező hivatalokat nyernek. Ki csudálná, ha a nyomorban sinlődő, szegény tudatlan nép, tekintélyes s szavabizható férfiaktól hallván ezen ígéreteket s ajánlatokat : elég gyenge volt a csábitásnak engedni, s a tőrbe esett. Mondani is felesleges, hogy ezen Ígéretek persze soha sem teljesíttettek, s nem is azon szándékkal, tétettek, hogy valaha beváltassanak ; midőn az áttérés megtörtént, midőn tagjaivá leitek egyszer azon egyháznak, mely hiveit semmi szin alatt sem bocsátja el többé, akkor az igérettevőknek kisebb gondjok is nagyobb volt tok azon forrásból kapni, s szívesen veszem az „Egyházi Beform" 5-ik számába. Kovács Albert.