Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-04-09 / 15. szám

csak ezeknek megváltoztatásával lehetne bármely részben foganatba vehető; kérdem : Szándékozik-e a kormány a legközelebb tartott kath. egyházi congressus által megállapított egyházönkormányzaH szervezetnek részben, vagy egészben foganatba vételét megengedni előbb, mintsem az, az országgyűlés jóváhagyása alá terjesztetnék ? (Mindkét oldalról zajos éljenzés.) Elnök: Kötelességének tartja kijelenteni, hogy az interpelláló^ e felette hosszú interpellátió olvasásában azért nem ssakitotta meg, mert respektálta a tárgy rendkivüli fontosságát s a háznak azon figyelmét, melylyel az interpellátiót kisérte. Nehogy azonban ebből precedens alkottassák és más jelentéktelen tárgyakban is oly hosszú indokolással ellátott interpellációk be ne nyújtassanak, kéri a házat, hogy a jegyzőkönyvben kitétessék, hogy a ház ezen hosszú interpellátió olvasását kivételesen engedte meg. (Nagy zaj.) Tisza K., Táncsics Mihály, Szontagh Pál (csanádi) szólni akarnak. Szontagh Pál (csanádi) a házszabályok 120. §-ára hivatkozva kijelenti, hogy az elnöknek nem volt joga ama kijelentést tenni, mert a rövid indokolás a házszabályok szerint nem az interpellátiókra, hanem az indítványokra és hat. javaslatokra vonatkozik. (Helyeslés balról. Nagy zaj.) Huszár Imre ós Tisza Kálmán hason értelemben nyilatkoznak s tiltakoznak az ellen, hogy a jegyzőkönyvbe Ghycy interpellációjára más megjegyzést tétessék mint az, hogy „közöltetni fog a vallás- és közoktatási miniszterrel." Deák Ferencz: A hosszú vagy nem hosszú igen relatív fogalom. (Helyeslés.) Némely dolog nagyon rövid lehet, dacára annak, hogy terjedelemre nézve hosszan van irva. Igy p. szóló Ghycy interpellátióját nagyon rövidnek tartja, (zajos, átalános helyeslés) mert indokolásában a főtárgyakat csak ugy megütötte. Tekintsük tehát — úgymond — Ghycy interpellátióját rövidnek ós ezzel a dolognak vége van. (Zajos helyeslés.) N y á r y Pál csak annyit jegyez meg, hogy az elnöknek nincs joga határozathozatalnál iniciálni. Elnök: De kötelességem a házszabályok megtartása fölött őrködni. Különben, ha a ház ugy kivánja, az interpellátió minden megjegyzés nélkül fog a jegyzőkönyvben megemlittetni. A következő napon: Zichy Nándor gr. egy interpellátiót intéz a vallás- és közoktatási miuiszterhez, vonatkozással Ghyczy Kálmán tegnapi interpellátiójára. Szóló aggódnék akkor, ha azon interpellátió szelleme, mely tegnap e házban a kultuszminiszterhez intéztetett, a ház átalános szellemének volna tekinthető, aggódnék akkor is, ha a tények, melyek a tegnapi interpellátióban feltüntettek, csakugyan olyanok volnának a milyeneknek állíttatnak. Először is az állíttatik, hogy a katholikus autonomiát szervező kongressus oly eljárást követett, mely a törvénynyel ellenkezik. (Zaj balról.) Ennek ellenében hivatkozik arra, hogy a kath. autonomia szervezésére maga a kultuszminiszter tette az első lépést, ez terjesztette ő felsége elé azon szabályzatot, melynek alapján ezen gyűlés összejött. De helytelenítetik ezen eljárás azért is, mert nem ugyanazonos azzal, a mi a gör. keleti autonómiának szervezésében követtetett. Itt csak azt emliti föl, hogy talán ép azért, mert a katholikus autonomiát szervező gyűlés tudta ós érezte, hogy a katholikus egyház viszonyai rendezésében országos törvények több részben érintetnek, egy átalános elv, vagy a törvényes jóváhagyás által oly alaposan változtatni nem lehet, a mely változtatás épen a törvényhozás intervenciója és részletes törvényhozási intézkedés által lesz csak kivihető. Vádoltatik továbbá az autonomiát szervező gyűlés azzal, hogy az autonomia szervezetét törvénybe ütközőleg kivánja megállapittatni, és azt a törvényhozás közbenjárása nélkül kivánja életbeléptetni, holott az autonomiát szervező gyűlés munkálatát ő felségének mint ap. királynak fogja legelöszször . is jóváhagyás végett bemutattni, másodszor pedig ő fölsége törvényes szentesítésétől tevén függővé az autonómiának végleges életbeléptetését, azt hiszi, hogy ezen törvényes szentesítés alatt nem is lehet mást érteni, mint azt, a mit a magyar közjog ós törvényes gyakorlat szerint értünk : a törvényhozásnak, országgyűlésnek és ő fölségének együttes megerősítését. Nem osztja azon aggodalmat, azon sürgést, mely be nem tudja várni ezen ügynek törvényes és a maga rende szerinti eligazítását, s annyival inkább csodálkozik, hogy egyoldalii és egyéni fölfogásból merített előadás alapján kivánja Ghycy Kálmán ezen ügyben a miniszternek és az országgyűlésnek egy vagy más irányban való elhatározását provokálni. Habár határozottan tiltakozik az ellen, hogy az autonómiát szervező gyűlés az országgyűlésnek bárminemű határozatát ignorálni akarta volna akkor, midőn egész átalánosságban azt, a mit a katholikusok javainak tart, jövőre az autonomia hatáskörébe vonatni kívánta és ezen irányban dolgozta ki alapszabályzatát; habár szt hiszi, hogy a külügyi képviselet lealacsonyitásának nevezni nem lehet azt, ha egyes polgárok vagy felekezetek akár magánügyi, akár hitfelekezeti érdekeinek képviseletét ő eszközli; habár nem hiszi, hogy Ghycy képviselő jelenleg oly középkori szellemben kívánná a vallásfelekezetek és hivek érdekeit eligazittatni, miszerint lelkipásztorainak ós püspökeinek kinevezését a fejedelem kizáró és a hivek minden hozzájárulása nélkül gyakorolható jogául kivánja ezentúl tekintetni: mindezektől eltekintve, egyedül csak azon óhajtását akarja kifejezni, hogy a miniszter válasza által Magyarország katholikus honpolgárai azon megnyugvást lelhessék, a melyre méltán igényt tarthatnak. Ezen irányban benyújtja a következő — interpellátiót: — „ Szándékozik-e a vallás- s közoktatási miniszter Ghycy Kálmán interpellátiójára mielőbb válaszolni, hogy az ezen interpellátióban felhozott tények helyreigazítása által a Magyarországban élő kath. honpolgároknak azon megnyug-30*