Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-04-09 / 15. szám

tatást szerezze, melyre ők méltán számot tarthatnak, és nevezetesen szándékozik-e őket aziránt megnyugtatni, hogy az 1848-ki 20-ik t. cz. 2. §-ában a vallásfelekezeteknek biztosított jogegyenlőség és viszonyosság alapján tőlök sera fog azon önkormányzati joggyakorlat megtagadtatni, mely a görögkeleti egyház híveinek az 1868. 9. t. cz. által tényleg már megadatott?" A közoktatási- ós vallásügyi miniszterrel fog közöltetni. Ghycy Kálmán: T. képviselő ur interpellatiója szorosan véve inteipellatió volt hozzám, de én tisztelvén a házszabályokat, csak azokra szorítkozom, miket tegnapi előadásomból a t. képviselő ur tévesen hozott fel, — a többire akkor fogok válaszolni, midőn a miniszter ur kérdésemre, melyet tegnap hozzá intézni bátor voltam, a választ megadni méltóztatik. Most csak egy állitásom téves felfogását vagyok bá tor helyreigazítani. (Halljuk !) Ha jól fogtam fel az előttem szóló képviselő ur egy mondatát, az abban összpontosul, mintha én elismertem volna, hogy a katholikus congressus határozatai bizonyos részben időközben is ő felsége szentesítésével foganatba vehetők előbb, mintsem az országgyűlés elé terjesztetnének. Én ezt egyáltalában nem mondtam, sőt épen az ellenkezőt mondottam. Előttem van szószerinti szövege azoknak, a miket tegnap mondottam, kifejeztem t. i. azon meggyőződésemet „hogy a kath. congressus által legközelebb megállapított országos önkormányzati szervezet, a törvényhozás jóváhagyásának hozzájárulása nélkül, az ország polgáraira nézve semmi tekintetben kötelező erővel nem bir, sem részben, sem egészben végre nem hajtható és foganatbavételének a kormány általi megkísértése vagy megengedése az alkotmánynak egyenes megsértése lenne." És magát a kérdést oly értelemben intéztem a miniszter úrhoz, hogy szándékozik-e a kérdéses önkormányzati szervezetnek részben vagy egészben foganatbavételét megengedni? Ezen nyilatkozattal tartoztam, hogy azok, a miket tegnap mondottam, teljes tisztaságukban helyreállíttassanak. (Helyes.) Zichy Nándor gr.: Én csak ezen szövegre céloztam : „Távol van tőlem, hogy megtagadni kívánjam a magyarországi hath. hitfelekezet híveinek azcn jogát, hogy egyházi, iskolai s ezekre vonatkozó saját alapítványi ügyeiket, az ország törvényeinek korlátai között, ő felségénél teendő előleges bejelentés mellett, időszakonkint egybehívandó egyházi gyülekezeteikben rendezzék, intézzék és saját közegeik által kezeltessék, s e jogot tőlök bizonyosan a törvényhozás sem fogja megtagadni; de azt megengedhetőnek nem vélem, hogy a kath. hitfelekezet képviselőjeként föllépő bármely testület e téren túlmenjen." A békés-bánáti ref. egyházmegye rendkívüli közgyűlése. A békés-bánáti ref. egyházmegye márc. 22—24. napjain tartotta némely halaszthatatlan elintézendői miatt a szokottnál korábban s épen ezért rendkívüli közgyűlését. A megelőző estve előértekezlet tartatván, — a gyűlés 22-én reggel, isteni tisztelet után, melyben az egyházmegye küldöttei részt vettek, 9 órakor nt. H a jn a 1 Ábel esperes urnák lelkes, a korviszonyokra mély pillantást vető, s azokról a jelenre és jövire tanúságot buzditólag merítő beszédével nyittatott meg. A prot. önkormányzati elvek szerint a gyűlések kettős, egyházi és világi elnök által vezettetnek : segédgondnok ur távollétében a világi elnökség, mint hivatalkor szerint legidősebb tanácsbiróval, Kovács Ferenc úrral töltetett be. Még a múltkori közgyűlés egy egyházi tanácsbirói, a világi fő- és aljegyzői tisztek betöltésére elrendelte az egyházak szavazatát, most a szavazatszedó küldöttség jelentése szerint az egyházi tanácsbirói tisztre T a t á r János szeghalmi lelkész és egyházi aljegyző, a világi íőjegyzőségre Balogh János világi tanácsbiró urak szavazattöbbséggel megválasztattak: kik is esküjöket a népes gyűlés tagjainak őszinte üdvözlete között leteszik, A világi aljegyzői tiszt a szavazatok nagy megoszlása miatt ezúttal be nem töltethetett; hanem Bán Károly békési ref. tanító, Juhász István makói polgármester, és Papy Dániel csongrádmegyei ülnök urak, mint kik legtöbb szavazatot nyertek, a törvények szerint uj választás alá tűzetnek ki. E gyűlésre azonban e tiszt is, mint ki ezt már más alkalommal is teljesítette, Bán Károly úrral betöltetett. Lónyai M. ő nagymélt., az egyházmegye segédgondnoka, a dunamelléki ref. egyházkerület főgondnokává választatván, előbbi tisztéről lemondott, ugy előbb a tiszántúli ref. egyházkerület gyűlése előtt, mint most az egyházmegyénél. Az egyházkerület végzése a fő- és segédgondnoki tiszt együttes viselését nem tartja özszeférhetlennek, s a betöltést csak az esetben rendeli el, ha a lemondást az egyházmegye is elfogadná. Most fölvétetett segédgondnok ur lemondó levele, melyben meleg szavakban adja elő, hogy miután sokágú elfoglaltatásai miatt, bármennyire óhajtja is, egyházmegyénkért nem, tehet annyit, mennyit szeretne, tisztétől visszalép, és ezt annál inkább sajnálja, mert az egyházmegye épen a legnehezebb napokban tisztelte meg bizalmával. Ezután esperes ur előadja, hogy ez ügyben nyilatkozatra hívta fel az egyházakat és tanácsbirákat és 15 egyháztól egyenlő ragaszkodással irt nyilatkozatot is vett, most azokat, kik határozataikat azon okon nem küldötték be, mert akaratukat képviselőik által a gyűlésen élő szóval is kifejezhetik, nyilatkozatra hivta fel. Az egész egyházmegyei gyűlés osztatlan ragaszkodását nyilvánítván segédgondnok ur iránt, ez távirat utján azonnal értésére is adatott. Egyszersmind az egyházmegye ragaszkodásának még fényesebb kifejezést is óhajtván adni,' esperes ur vezetése alatt önkénytes ajánlkozókból önköltségükön egy küldöttség menend, nyilvánítani az általános bizalmat. A küldöttség tagjaiul azonnal számosan ajánlkoztak; es-