Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-04-09 / 15. szám

Mi legyen e részben jövőre nézve törvényhozás utján megengedhető, vagy elrendelendő ? erről szólani nem ez alkalomra tartozik, most elég megjegyezni azt, hogy az újonnan életbe léptetendő 'egyházi közegek részére igénylett ezen jog, oly uj jog, mely eddig soha gyakorlatban nem volt a magyarországi kath. egyház kebelében, melyben az egyház által országos vagy egyházmegyei adók kötelező alakban soha nem vettettek ki. Ellenkezik ez az 1868. 38. t. c. 11-ík §-ával is, mely a hitfelekezetek által még köznevelési célokra is hiveiknek anyagi hozzájárulását, saját képviseletük határozata mellett is csak akkép engedi igénybe vétetni, amint ez eddig szokásban volt; és valóban az ország lakosai felének egy az államkormánytól függetlenül működni kivánó testület által csupán a saját belátása szerint mérlegelendő szükséglet határozatlan mérve által korlátolt megadóztathatása, együtt véve az adó kivetése kulcsának az egész országra kiterjedő megállapításával, oly nagy fontosságú jog, mely mind azért, mert illetéktelen hatalmat összpontosít egy az állam körén kiviil működő közeg kezében, mind azért, mert visszahatást gyakorolhat magára az állam pénzügyére is : ily módon és mérvben nem gyakorolható, legalább a törv.-hozás előleges jóváhagyása nélkül, melyet a közadózások minden nemére nézve a főfelügyelet megillet, mely az ország polgárát, bármely oldalról jöhető illetéktelen túlterheltetések esélyei ellen megvédeni tartozik, és saját törvényeink tanúsítása, szerint is az ország ugy katholikus, mint nem katholikus polgárait a kath. egyházi rend által egyszer is másszor is illetéktelenül gyakorlatba hozott illetékek, taksák, s más terheltetések ellen megvédette. Ott, a hol teljes és tökéletes vallásszabadság uralkodik, az állam e célbóli közbenjárására szükség ninca ; mert ott kiki, a midőn akar, kiléphetvén bármely hitfelekezet kebeléből, a reá kivetett egyházi adót csak addig fizeti, mig önként fizetni akarja ; de mind addig, mig ugy mint nálunk, minden polgár köteles valamely bevett hitfelekezet és egyházközséghez csatlakozni, az állam köteles polgárait oly tulterheltetések ellen megóvni, melyeknek lehetőségét az általa gyakorlott vallási kényszer által maga idézi elő. A mondottakból kitetszik, hogy a kath. egyház önkormányzati szervezete, ha ugy, a mint a kath. congressus által megállapittatott, életbe lép, mintegy országgyűlés, igazgatótanács és felelős végrehajtó minisztérium által nevezett államot fog képezni az államban, s támaszkodva a vallásérzület hatalmára, s az országon kivül székelő teljhatalmú fejének nagy tekintélyére, méhében hordhatja egy veszélyes rivalitásnak csiráját az állam és egyház között, mely utóvégre még az egyháznak az állam fölé emelkedését is eredményezheti; s azért ezen önkormányzati szervezet, mielőtt életbeléptetése megengedtetnék, ugy a fejedelemnek, mint a kormánynak és országgyűlésnek kiváló figyelmét nagy mérvben igényli. A kath. önkormányzati szervezet alapitói annak jogosultságát az 1848. eszt. XX. t. c. 2-ik §-ára fektetik, mely a hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetre nézve tökéletes egyenlőséget, és viszonyosságot állapit meg; s innét következtetik, hogy miután az országba bevett többi vallásfelekezetek önkormányzatukat már szervezték, illetőleg szervezik, ugyanazt hasonló mérvben, hasonló jog- és hatáskörrel a kath. hitfelekezetnek is követelni joga van ; de nem veszik figyelembe, hogy a magyarországi kath. hitfelekezet, s a többi hitfelekezetek között nincsen meg az egyenlőségnek azon természetszerű feltétele, mely a viszonyok egyenlőségében áll. A többi hitfelekezetek nincsene k, vagy ha vannak, igen csekély mérvben vannak az állam által dotálva, minden intézményeik az ország területén léteznek, minden kormányzati közegeik alattvalói a magyar államnak, nincsen az országon kivül székelő főnökük; a kath. hitfelekezet főpapjai, székes- és szerzetes egyházai ellenben az államtól nagy értékű javakkal vannak ellátva, a hitfelekezet maga az országon kivül székelő, a magyar állami hatalomtól független, a vallás és erkölcstani tárgyakban magát a csalhatatlanság atributumával környező fejétől szoros hitelvi kapcsolattal függ. A hitfelekezetek között az államtól nyert javadalmazás tekintetében létező különbséget belátták az 1848. eszt. XX. t.-c;

kknek alkotói is, és épen ennélfogva rendelték az idézett t. c. 2-dik §-át közvetlenül követő 3-ik §-ában azt, hogy minden vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedeztessenek, s valóban, ha ez nem történnék, a mint hogy megtörténnie sok oknál fogva lehetetlen is, mindaddig, míg a kath. hitf elekezet főpapjai, székes- s szerzetes egyházai más hitfelekezetek kizárásával birtokában lesznek az államtól nyert nagy anyagi előnyöknek ; mindaddig, mig a magyarországi kath. egyház legfőbb kormánya az országon kivül székelő, a magyar államtól független, s mert csalhatatlannak tartatik, korlátlan hatalmú fejének kezében lesz, a magyar állam nem mondhat le azon jogokról, melyekkel a kath. hitfelekezet világi vonatkozású ügyekre nézve épen az általa ezen hitfelekezetnek nyújtott anyagi előnyöknél fogva bir: mert nem mondhat le az állami souverenitás azon biztosítékairól, melyeknek megóvását önfentartásának érdeke követeli, szükségét pedig, és épen a kath. egyház irányában, a történelem, s maga hazánk történelme is sok példával bizonyítja; legkevésbbé kötelezhető pedig arra, hogy kibocsássa kezéből akár felügyeletét, akár kezelését azon javaknak és alapoknak, melyekről valamely, habár hitfelekezeti célra ezen felügyelet vagy kezelés fántartásával rendelkezett. De az egyházi congressus, mely a sokszor emiitett egyház önkormányzati szervezetét megállapította, nem is alakult azon módon, melyet e végre törvényeink s a törvényes gyakorlat megszabtak. A hazában létező más keresztény hitfelekezetek önkormányzatukat a törvényhozásnak előlegesen megnyert engedelmével szervezték. A helvét s ágostai hitvallású hitfelekezetek, mind a mellett, hogy vallási szabadságuk régi békekötések és 30