Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1871-04-02 / 14. szám
zés megint nem csupán oda irányul, hogy kellő ismeretekkel biró, értelmes, gondolkodó ifjak kerüljenek ki az iskola falai közül, de egyszersmind ugy a falusi mint a városi iskolákban kiváló gond forditatik a testi nevelésre is. G-ymnastika és torna elmaradhatlan m3jd minden iskolától, és igy már csak azokból is, kik csupán a népiskolát végezték be, félig kiképzett, értelmes, ügyes, edzett újoncokat toborz a német hadsereg. Emellett a számos gymnasium, reáltanoda, gazdasági intézet, tanitóképezde, egyetem folyvást szem előtt tartja a lelkiképzés mellett a testit is, a minő haladás történik a szellemi téren, mondhatni épen olyan a testgyakorlásban, úszás-, korcsolyázás-, vivásban, céllövészetben. Sőt még a felsőbb tanintézetekkel sem szakad vége valamint a lelki, ugy a testi képzésnek sem. A sok közül, hogy csak egyet emiitsek, talán emlékszik még a t. olvasó — nem ugyan ezen lapból — az ez előtt néhány évvel Lipcsében tartott nagy német nemzeti lövészünnepélyre, mikor csak a lövészegyletek képviselőiként megjelent lövészek száma megütötte a 30,000-et. Ily képzés és gyakorlottság után nem csudálhatjuk, ha a német harcosok akár az egyes férfi erőt, akár a háború fáradalmaival és az idők viszontagságaival való dacolást illetőleg Európa bármely harcosaival kiállják a versenyt. S ha már a testi erő s ügyesség kifejtésére is ily gond forditatik, mondanom sem kell, hogy mily élénk figyelem tárgya a nép szellemi kiképeztetése. Jól szervezett iskolák,szigorú iskolai törvények,népszerű könyvek, folyóiratok, felolvasások, önművelési egyletek áldásosán hatnak, s azt hiszem, hogy Svájc, Német alföld kivételével egyik országa sem dicsekedhetik Európának azzal, hogy hadseregében aránylag annyi irni olvasni tudó, többé kevésbé képzett egyén volna, mint a német birodalmi s kivált a porosz s szász hadseregben. Pedig az kétségtelen dolog, hogy mai időben kivált egy értelmes, gondolkodó, a történelemben, földrajzban többé kevésbé jártas, magát minden körülmények között feltaláló harcosra sokkal inkább lehet támaszkodni, mint egy teljesen képzetlen műveletlen egyénre, ki csupán fensőbbsége parancsára gépiesen működik. De van a német iskolázási rendszernek más szempontból is egy az élet minden körére kiható felettébb fontos eredménye. Molnár Aladár ur „Svájcban és Bajorországban szerzett tanügyi tanulmányok* cimü, közelebb megjelent művében többször emliti, hogy útjában mindenütt igen szives fogadtatásra talált, ugy az egyes tanárok, mint az intézetek igazgatói előzékeny készséggel mutattak s magyaráztak meg mindent, de azért érette lecke- óráikból csak őt percet sem mulasztottak el. Ha esetleg épen az óra elején kopogtatott be valamelyik akár falusi, akár városi tanítóhoz, vagy igazgatóhoz, ez meghívta őt az előadásra, vagy a kis gyermekekaek adott leckeórára, vagy engedte sétálni, s az óra elteltével kész szolgálatára állott, de a hivatalos teendők pontos teljesítése mindenik előtt szent és sérthetlen kötelesség. Molnár ur ezt csak Svájcról és Bajorországról emliti, de még inkább áll ez Poroszországról s egy némelyik más német államról. S a tanítók ezen lelkiismeretes pontossága rendszeretete meggyökerezteti már a gyermeknél a rend, a munkásság, a kötelesség hű teljesítésének szellemét, és „Quem semel imbuta recens servabit odoréin testa din." Valóban megtartja az első izt az egész életen át. A császártól kezdve, le az utolsó hivatal-szolgáig, iparos, földműves mind bizonyságot tesznek az utazónak afelől, hogy itt az emberek minden osztálya kora gyermekségétől kezdve rendhez pontossághoz van szoktatva. Itt még ólclapban sem lehetne olyasfélét mondani, mint nálunk ez előtt talán pár hónappal egyik képviselő az országházban mondott, pártszenvedélyből szólva ugyan, de mégis komolyan, hogy t. i. egyik ministeriumunknál hivatalos órák idején csak a portást találta, a főbb hivatalnokok közül pedig senkit sem. Arról már, hogy a rend és pontosság mit tesz háború idején, felesleges szólanom, az 1866-diki s a most befejezett háború krónikái szólottak erről eleget, s pedig mindenkit capacitálólag. Mit ér mind ez ? mondja nem egy a t. olvasók közül mit ér a rend, pontosság, ha nincs igazi lelkesültség ? Harci tüz, lelkesültség: ez teszi a katonát. Távol legyen tőlem, hogy a lelkesültség értékét alább akarnám szállítani. Nemzetünket ugyan nem vádolhatja senki a pontosság és rend szeretetével, mégis csaknem csodákat művelt 1848 /9 -hen,a csaták téréin egyedül a lelkesültsége által inditatva. YalamintlegközelebbPáris.s a franczia nemzet is, fényes bizonyságát adtaannak, hogy a valódi lelkesültség mily erőt önt a nemzet ereibe. Óh a lelkesültség csodákat tesz. Sőt bátran mondhatjuk,hogy lelkesültség nélkül sem a csatatéren, sem a polgári élet, vagy a tudomány, művészet körében, vagy bárhol is, nagyszerű eredményt kivívni lehetetlen. S épen erre egyikre akartam a t. olvasót 27*
