Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-03-19 / 12. szám

A vallásos élet imiltja és jelene Skociábaii. (Folytatás.) Mint láttuk, az 1592-iki év, békét hozott az egyházra, vagy jobban mondva, visszaadta előbbi hatalmát és kiváltságát, minek következtében néhány évig mindenek ékesen és jó rendben folyának. Az egyház felüdült nehéz &:béből, s már virágozni is kezdett, midőn egyszerre, váratlanul nehéz felhők tornyosultak feje fölé s lecsapott a villám az uralkodó VI. Jakab képében, kinek jelszava volt : püspök nélkül nincs király, — no bishop no king — YI. Jakab, ki néhány év előtt kegyes szavakkal intette a apságot, nemességet és népet szilárdul ragaszkodni az igaz hithez, ő maga fogadást tett, megvédeni azt, minden földi hatalom ellen.1

) A buzgó király nem sokáig maradott hü fogadásához, teljesen megváltoztatta nézetét, az igaz vallást illetőleg. Ezen változást többek között megfejti azon körülmény, hogy a nevezett fejedelem 1590-ben, midőn a fennebbi szónoklatot tartotta az egyh. közgyűlés előtt csak a skótok királya volt, ellenben később 1603-ban az angol nemzet is részesült e szerencsében. A király célja volt, teljesen megfosztani az egyházat függetlenségétől s önmagát tenni az egyház fejévé in sacris ép ugy mint cirea sacra, vagy más szóval: Skóciában is azon viszonyt állitani fel állam és egyház között, melyet oly igen kedvezőnek talált hiúsága és zsarnoki szelleme Angliában, hol törvénynél fogva a király feje az egyháznak is. Igy történt, hogy 1610-ben parlamenti t. cikk által a püspöki rendszert visszaállítja Skóciában s minden eszközt felhasznált a t. cikk foganatosítására. Hazugság, csalás, vesztegetés, magas hivatal-osztogatás, íő szerepet játszottak. A mely lelkész meghajolt, zsírban úszott, a hívekre pedig börtön és száműzetés várt. Öröm ós büszkeség rá gondolni, hogy az utóbbiak száma nagyobb volt, s csak a halál kevesbbitette számukat. A zsarnokság napról napra nyomasztóbb lett, anynyival inkább, mert Jakab elég eszélyes volt minden tervét egy szolgalelkü parliament s megvesztegetett közönséges assembly-k által vinni keresztül, hogy némi törvényes szint adjon eljárásának ; különös figyelemre méltatván ama záradéKot, mely jogot ád a koronának időt és helyet tűzni ki a közönséges zsinat számára, s ezenkívül felügyelni a zsinat folyamára mint elnök s felosztatni azt, ha szép csendesen nem engedelmeskedik a király-pápának. 1) Az ! 590-dik éri egyh. k. gyűlésen fedetlen fővel, felemelt kegyes szemekkel, szóról szóra ezt monda: „aow I cbarge you, my good people, ministers, doctors, elders, nobles, gentlemen and barons, that ye all stand to your purity, and exbort tne people to do tbe same, and so long as I bave life and crown, I sball maintain the saine against all deadly. Lee's „Lectures". ily módon oly Ügyesen tudta önkényü rendeleteit a törvény palástja alá rejteni és érvényesíteni a király, hogy halálakor — 1625 — parliament és köz-zsinat nagyon hajlékony viaszszá változott és tán egy hasonló űgves kéz idomítása alatt tökélyes alakot is nyerhetett volna, megjelenvén a világ előtt, mint skót püspöki egyház. De isten meghallgatta a skót igaz Sión könyörgését és I. Károly dölyfös vérszomjas fellépése által siettette a viszály és veszély eltűnését, legalább egy időre. Jakab súlyos korbácsa mérges skorpióvá változott az uj király kezében. Ez csak egy hatalmat ismert, saját, féktelen kényét. Egyház és állam rabszolga lett és Károly, ur mindenek felett. Most már egyházi gyűlésekre nem is volt szükség, a király rendelt, az egyház engedelmeskedni tartozott, vagy bujdosni kényszerült. Mivel Jakab óvatosan nyúlt a darázs-fészekbe és lassan, de biztosan haladott kitűzött célja felé, a skót püspökség még nem volt teljesen átalakítva az angol mintára ; Károly tehát magára vállalta e dicső müvet, elrendelvén az angol „könyörgéses könyv" és cifra liturgia bevételét. Ez volt az utolsó csapás, csak is ez hiányzott, hogy a korsónak füle szakadjon. Nehéz csak megkísérteni is a nép érzelmének festését e rendelet kihirdetése utáu, annyi igaz, hogy egy szikra kellett csak lángba borítani az egész országot. A vulkán teljes forrongásban állott és csak is a Károly óhoz hasonló őrült vakság rejthette el a fenyegető veszély közeledését. De ő nem látta, vagy tán nem akarta látni a jövő zivatart, s igy történt, hogy a főpap, ki az edinburghi főegyházban az anglikán isteni tiszteletet megkezdette, nagyon kellemetlen érintkezésbe jött egy demukratzeámmolylyal, melyet Jenny Geddes csapott fejéhez, ezen nem igen innepélyes szavak kíséretében: „gazember! hát te még misét mondasz fülembe?1

.) A kocka el volt vetve, most már nem maradt hátra egyéb, mint a halálos tusa. „Károly ezen lépésének, melyet csupa zsarnoki féktelenség, bűnös tudatlanság s a közszellem még bűnösebb megvetése szült, köszöni országunk szabadságát, irja Makaulay,2

.) „Egy zavar az edinburghi fő egyházban, általánosharccá és ^küzdelemmé vált ezen tártományokban, mely ötven évi vergődés után Habeas Corpus-t, szabad hongyülóst és sok egyebet adott" mondja Carlyle.3

.) És igázok van, mert amaz esztelen és durva tett volt valódi kezdete a „dicső forradalomnak" Cromwel alatt és utáu, végződvén a Stuartok teljes elűzésével az angol trónról. A felbőszült skót nemzet 1638-ban ismét megújította „a nemzeti szövetséget" e hatalmas menedéket nehéz küzdelmeiben. Volt valami bűvös vonzerő ezen szövetségben, mely rövid idő alatt egyértelmű és érzelmű tömeggé olvasztotta a nemzet minden osztályát és rend-*) „Villáin doest thou say mass at my lug? a) History of England. 3) „Herves and Hero-Worship.