Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-03-12 / 11. szám

zus vallása isten- és emberszere tetet, s általában oly tanokat hirdet, melyek mindennel inkább Összeegyeztethetők, mint a hatalom gyakorlatával, addig a római egyházban csaknem kizárólag oly hiedelmek meggyökereztetésére fektettetett a suly, melyek által a közönséges ember isten-adta eszét megtagadván, annál biztosabban martalékul essék a lassankint emberfeletti nimbussal körülvett papi uralomnak. Ha tudni akarjuk mily veszélyeket rejtett e csudálatos intézmény magában, tekintsük meg csak mivé lett az épen most esiközölt végkifejlődésében a csalhatatlansági dogma kihirdetése által. Felforgatása ez minden keresztyén eszmének és inaugurálása az emberistenitő római pogányságnak, hol a Caesart életében nu mennek, azaz oly istennek, kinek intésétől (nuo) függ minden, halálában pedig d i v u s-nak azaz isteninek, örökkévalónak mondták. Nem is mondható a pápa mai eljárása egyéhnek, mint emberfeletti hatalom bitorlása által a mindenható isten örök rendje elleni lázadásnak, öidögi merényletnek. Avagy képzelhető-e ördögibb valami, mint a szellemtől követelni, hogy tudatába olyasmit vegyen be igazságul, amit lényegével homlokegyenest ellenkezőnek ismert fel ? S nem ezt mivelteti-e a pápa ma, midőn oly férfit mint D ö 11 i nger, ki a lefolyt zsinat tévedéseit tudományosan kifejtette, arra akarják kényszeríteni, hogy azokat most mint vallásigazságokat fogadja be, és vallja ma igazságnak, amit tegnap hazugságnak állított és bizonyitott ? Szerencsére a szélnek sohasem lehetett megparancsolni merre fújjon, s igy még az 5-dik századtól a 16-dik századig tartó legsötétebb korszakban is, midőn a keresztyén nép mintegy kitagadva halhatatlan lelke örökségéből, a vallási dolgok menetére semmi jogos hatási eszközzel nem birt, nem hiányoztak mozgalmak, melyekben Krisztus igazi lelke élt és működött. A bitorolt hatalom által elfajult egyházból számkiüzött igazság más téreken keresett és talált menedéket; élt, de nem az egyházban, hanem egyes vallásos emberek és a különböző sekták kebelében. Mig Rómában az emberiség legszentebb jogai confiskálásán mesterkedtek, s a köztudatlanság által segittetve győzedelmeskedtek, addig a Krisztus működése folytán öntudatra ébredt, s azóta végkép soha el nem fojthatott humanitási szellem ki ki pattant, s eleintén egyes, később tömeges szózatok emeltettek a pápai mindent elnyomó hatalom és azon elvek ellen, a melyekre az bitorlását alapitotta. Bresciai Arnold, szent Bernát, Bruis Péter, Waldus Péter, Lausannei Henrik, Occam, Paduai Marsilius, Dante, Petrarca, Gerson, Savonarolla, Wessel, s az u. n. Grottesfreundé-k a 14-dik század elején (Tauler, Grroot, Kempis Tamás), később Wikleff és Huss stb. valóságos szellemi óriások gyanánt magasulnak ki a hatalma öregbedésével mind teljesb romlásnak indult pápaság csatlósai és rabszolgái közül, hatalmasan előkészitvén a kort, melyben az emberi elme a képzelet uralma alóli kibontakozásához fogván, természetszerű munkálkodását megkezdte és vallásnézeteit, azok társadalmi szervezetét eredeti tisztaságokhoz közelebb vinni törekedett. Ezzel eljutottunk a reformátióig, a melynek nagy horderejű, de befejezetlen maradt kezdeményezéseinek, valamint a jelenkor abból folyó feladatainak előadásával fejtegetéseinket egy jövő cikkben befejezzük. B a 1 1 a g i Mór. Itevideáljuk-e a lelkész-választási törvényeket. (Vége.) Ha a nép módosittatni akarja a convenciót, csak arra kell ügyelni, hogy naturálé helyett bármi más naturálét adjon, a földekre nagysúlyt lehet fektetni? azoknak nálunk nagy jövője van. Megtörténik sokszor, hogy a nép választ papot s a convenció-levelet aláirni nem akarja, mint most épeu Dráva-Fokon, hanem minden áron megakarja csorbitani azt; ily esetben nem azt kell tenni, mit, a f. baranyai esperes, hogy a választott lelkésznek nem adja ki a concessát, mert azzal a nép mit se törődik, hanem a tractus levéltárából adja ki köteles másolatban az eredeti convenció-levelet a concessával együtt, és állítsa hivatalába a lelkészt s az ott megirt convenciót pedig hajtassa be ; vagy pedig az ily makacs gyülekezetnek anyakönyveit le kell pecsételtetni s nem kell administrátort adni számára mindaddig, mig a convenciót ki nem állítja, s valamelyik szomszéd lelkészt bizni meg a hivatalos teendőkkel. Csak egy hónapig járjon a nép más faluba papért, aláir mindent, még javítja is a convenciót; megpróbálták ezt már tul a Dunán ! Az se példátlan, hogy megállapíttatik a conven^ ció az eredeti szerint, de ekkor meg a tractus háta mögött köttetnek külön szerződések megcsonkított con-