Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1871-03-05 / 10. szám
nőnek fel, mint inkább nem folytatják tanulásukat, vagyis — pour parler plus simplement — 12 éves koruk után nem járnak többé iskolába. De ez nem azt teszi, hogy az előtt sem jártak. Csak nem születtek mintegy deus ex machina mindjárt 12 éveseknek ?! Ki sem kivánja, hogy a statistikai adatokat épen a legfőbb hivatalok ne őszinte nyiltsággal közöljék> meg ha árnyat vetnek is azok ránk; de azt minden hazafi megkívánja, sőt megköveteli, hogy a közlött adatok igazak legyenek. Hogy lehet egy summába vonni össze az egyáltalában nem iskolázottak meg a csak 12 éves korukontul nem iskolázottak számát ? . . . Ez már skandalózus baklövés, sőt több, hazánk blamirozása. Tessék csak most elolvasni ama számo'(-ni nem tud-)ó uraknak pl. az „Alig. deutsche Lehrerztg t t febr. 12. 1871. számában egy ily cimü kis pikáns újságot : Soldaten und Schulen, s meglátják, mit csináltak. Egyébiránt, hogy drága idejöket ne vesztegessék aprólékos iskolai lapok kutatásával, inkább álljon itt a kárörvendő kis cikk : „A magyar országgyűlésen", írja a Tagesbote aus Böhmen, „a széiső bal ismét kedvező alkalmat talált, hogy kedvenc nádparipáján, a külön magyar hadseregen, egyet nyargaljon. Az ujoncmegajánlási törvény vitájánál ismét bőséggel pazarolták a frázisokat az „áldozatokról", melyeket Magyarország a kiegyezésnél hozott, meg azon elkerülhetlen szükségességről, hogy egy saját, legalább is 700 ezer főnyi magyar hadsereg állittassék fel stb. . . A szélbaliaknak, kik Magyarország üdvét csupán „a történelmileg önálló magyar hadseregben" látják, valamint az összes magyar delegátusonnak, kik oly nagjon is készek a közös hadsereg számára a legnagyobb számokat is megajánlui, ajánlanánk egy igen érdekes és üdvös olvasmányt. Érijük azon jelentést, melyet a magyar oktatásüg)i miniszter az országgyűlés elé a magyar népiskolaügy állapotáról terjesztett b<j .Ezen miniszteri jelentés oly elismerésre méltó kíméletlenséggel fedezi föl Magyaro svágnak ezen sebét, hogy azt hiszszük, miszerint annak legfelületesb áttekintése is „a magyar hadsereg szükségessége" helyett egé.-zen más és sokkal sürgősebb szükségességekre kellene, hogy figyelmessé tegye pártkülönbség nélkül mindazokat, kiknek a haza sorsa szivükön fekszik. 2,284,000 tanköteles gyermek kö/.ül tényleg csak 1,151,000 látogatja az iskolát, s ezek közül ismét egy fél millió csak a téli hónapokban jár iskolába, s 200 ezernél több iskolás gyermeknek nincs könyve ! Az iskolából kilépők közül tehát alig 1G7<> tud irni, olvasni, s megint sokan ezek közül csak nevöket meg néhány betűt tudnak leirni. A magyarországgyülés lé'rehozta ugyan az iskolakényszer egy nemét, de fájdalom — iskolák nincsenek! Magyarország 11,693 községe közű! 1712-ben épen nincs iskola és a szükségelt 28 ezer tanitó helyett tényleg csak 17,700 van; hogy azonban ezek mi'y képzettek, világosan kitűnik azon adatból, hogy egy éjszaki megyében 17 tanitó maga sem tud irni! Mit is kívánhatni oly emberektől, kiknek legmagasabb évi fizetése 208 frt, mig Erdélyben alig 120, a tót vidékeken pedig alig több 100 frtnál. E számokhoz nem kell kommentár. Akarnak saját hadsereget, vakon megajánlják a kö/.ös hadsereg számára a legnagyobb számokat — s az iskolaügy ily állapotokat tüntet föl í Nem rég ideje, hogy ugyanazon magyar országgyűlésen a legkeserűbb panaszok hallatszottak a fölött, hogy Magyarországnak nincsenek országutjai, niccsenek járható mellékutjai ! de e csekélységeket oly hirtelen elfeledték, mihblyt kardot csörgethettek s csillogtathattak. Az egészséges és erőteljes kifejlődés alapföltétele, a pogányul elhanyagolt népnevel s emelése, a népjóllétnek, a forgalom és ipar megteremtése és elősegélése általi gondja, e pillanatban mégis csak előbb való lenne, mint a „saját hadsereg" akár Magyarországon, akár egyebütt." Fájdalom, ugy látszik — jegyzi mpg az iskolai lap — hogy az iskolának mindkét párt ultráitól csak félnie lehet. Eddig a cikk. Ezt aztán elolvassa s elhiszi igya német néptanító, beviszi az iskolába s elhiteti a gyermekkel, hogy van tul a határon egy nép, mely a 10. század második felében is alig van tovább a műveltségben, mint ezelőtt 10—12 századdal, a párducos ősök idejében. S mind e tudománynak hiteles forrása a magyar oktatásügyi ministeriu m ! Was wollen wir noch mehr ? ! — k.— BELFOLD. A vallás és közoktatásüg'yi budget-vita. (Folytatás és vége.) A részletes vitát is S c h w a r z G y. nyitja meg, sokalva a min. központi igazgatására 259,80) frtot s utal már e szempontból is a vallá-Ugji tátca elválasztásáras a gazdasági teendőknek a földraivelé-i miniszterhez áttételére, már csak azért is, hojíy a mult évi 70, a jelen évben már 90,000 frtnyi jövedelem, mint szakértők állítják, két a.inyira növekedhessék. A többség e tételt megszavazta. Szathmáry K. a tankerületi vagv középisk. tanfelügyelet megszüntetését indítványozza, miután a tanfelügyelők alig van más teendőjük, mint csupán kath. és állami iskolákra felügyelni, s az érettségi vizsgáknál elnökölni, holott 28,900 frtba kerülnek. Tanárky G. szerint, mig a beterjesztett középtanodai törv. javaslat törvénynyé nem lesz, mig az alapítványok jogi természete meg nem vizsgáltathatok, addig ezen ideiglenes intézkedés szükséges . II o ff m a n n P. szükségteleneknek tartja, mert a ministerium nélküiök közvetlenebbül, tehát célszerűbben is ügyelhetne fel s azért óhajtaná főleg megszüntetésüket, mert többnyire r. kath. papok levén, szellmük a tanodákra csak ártalma?.
