Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-03-05 / 10. szám

fekteti a fő súlyt. Mi azt hiszszitk, hogy itt, t. i. az V-dik gymnasiumí os/.tál\ ban az sem vo!na bün, ha épen °ly nagy í-úlyt fektetnénk a megértésre, mint a betanulásra, mj

rt betauulhatja a tanuló n görög paradigmát szajkó módjára bármily pontosan, mégis elfelejii ő azt: egyedül a megértés biztosithatja számára a betanultat. Megérteni azonban sem az itt sem a latin nyelv tanításánál adott utasításokból sohasem fogja a tanuló. Szerző ugyan ajánlja itten (37 1.) a latin nyelvben nyeit előnyök felhasználását. Mi volna az az előny, mi el nem tudjuk képzelni, mert az a fentebb emiitett rag vagy végzetaszó törzsétől egy k' s pausa által való elválasztása inkább hátrány, mint előny vclna. Ilyenféle eljárás megjárja Kis Lajos szerint (v. ö. Kis-Schulz, Latin nyelvtan, 4 lap: r o s-a, r o s-a e, r o s-a e, r o s-a m, r o s-a, r o s-a), de már Curtius igy tanítja ezt: T? yojqa t erra rft

yúgcc t e r r a e ti)v yiága-v t e r r a-m cu yLoqa t e r r a ai ywQai terrae rág xc'jQceg terras trj ti un r e i %vt

v Tíf-irj-v r e-m. A mint látjpk tehát, Curtius a pausával nagyon is esinján bánik. Vagy talán mindezek még el nem döntött kérdések ? Lehet, hogy Lattmann követői előtt azok, de szerző ur nemcsak azok számára irta ezen utasításokat. Ilynemű munkálatnak kötelessége minden tantárgyban a tudomány által kitűzött s a paedagogikai praxis által szentesített uton járni, s ha azután találkoznak, kik ezen járni nein akarnak, az bizonyára nem a munkálat hibája lesz. Nem szerencsésebb szerzőnk a szak- és tankönyvek ajánlásában sem. Curtius k i t ü n ő nyelvtanának nyomán kezdeti meg a görög nyelv tanítását, a mint az Kis Lajos által lefordítva van. Először is Curtius nyelvtanát mai napság a „kitűnő" melléknév nem annyira iskolai mint tudományos szempontból illeti meg ; a Kis-Curtius pedig enuek valóságos torzképe, mely a tömött s épen ezért homályos tartalmú s nehéz átnézetü tankönyvet egész chaossá alakította át. — Iskolai használatra, különösen nálunk, leginkább ajánlható K o c h Ernő, Curtius jelas tanítványa által kidolgozott görög nyelvtan, m^ly, mint örömmel értesülünk, nem sokára magyarul is meg fog jelenni. — Feltűnő, hogy szerző Náielsbach „Anmerkungen zur Ilias" című müvét itt ajánlja, még pedig a 2. kiadását, holott^ már 1864-ben a „dritte vielfach vermelnie Auflage" jelent meg ; ellenben ugyancsak Nágelsbach „Lateinische stilistik" cimü müvét egy szóval sem emliti, pedig ezen mű megtoldva Heinichen „Lrlnbuch der Theorie des lat. Stils" és Grysir „Theorie des latéin. Stils" hasonló tartalmú munkájával, többet ér az összes, szerző ur á.tal ajánlott muukáknál. -- Általában a helyett, hogy „találomra" és „azt mondj4kraö

*) minden critici nélkül ajánlja szerző a könyveket, jobb lett volna, ha pl. a latin szaktanárokat egyszerűen íliibner „Grundriss zu Vorlesungen über die Römische Liteiuturge^chichte", 2-te Aufiage, Berlin, 18J0 — cimü kölyvecskíjére figyelmezteti: megtalálták volna abban a szakukhoz megkívántató legjobb segédkönyveket. Ezek azon megjegyzések és észrevételek, melyeket mi a Vandrák ur által készített munkálatra elmondani korszerűnek s egyszersmind s: ükségesnek tartottunk. K tűnik ezekből, hogy a különben becses dolgozatnak jelen alakjában még sok hiánya vau. Épen ezért azt ajánljuk az egyetemes tanügyi bizottságnak, hogy mielőtt ezen munkálatot sajátjává tenné, nevezzen ki annyi szaktanárt, a hány tantárgy van s mindegyiket saját szakának részletes kidolgozásával ujolag bizza meg. Ha ez megleend bizassék meg Yandrák ur az egyes dolgozatok összeállításával s a hozzájok szükséges paedagogikai vezérelvek rendszeres kidolgozásával. Az egész munkálatnak berendezésénél miutául szolgálhatna az általunk fentebb is idézett mü : P r a k t i s c h e P a e d a g og i k der Mittelschulen, insbesouder e der Gymnasien. Von Andreas Wilhelm. Wien. 1870. Szénássy Sándor. ISI10LAÜG1 A népszámlálás és a közoktatásügyi minisztérium „Számító Szokrates"-e. Megértük, hogy magyar kormány rendelte el a népszámlálást Magyarországon. Az összeírás szerencsésen mt g is történt; de aztán az adatok alkalmazásában nem igen sok a köszönet. Síjnos zavir tör'ént főleg az oktatásügyi bureaukban. Kap is most rajta valamennyi német lap, s árasztja barbárságunk hirét annyira, hogy még iskolai lapok is fitymálva szólnak rólunk. Különben az egész k u 1 t u s-m i n i a z t e r i tévedés csak (! ?) annyiból áll, hogy felszámították, hány 6—12 éves gyermek nem jár iskolába, meg hány 12 —15 éves gyermek nő fel ismétlő iskoláztatás nélkül; ekkor a két összeget összeadták s kihozták, hogy hát summa summarum 1 millió 133 ezer gyermek nő fel nálunk iskolázatlanul. E számítás természetesnek látszhatik; de csakis 1 á t s z h a t i k; mert meggondolhatták volna ama számoló urak, hogy az oly gyermekek, kik 12—14 éves korukban nem tanulnak, nem annyira oktatás nélkül *) Dicsérik — úgymond szerző a 32. lapon — T i r o c i n ium poeticumot is Szarvas Gábortól. Lehet, mi hasonlót se nem hallottunk se nem olvastunk (V. ö. Országos középtanodai tanáregyleti közlöny, III. évfolyam, 2. füzet, 87. stb. lapokat.) — Továbbá a 35 lapon : Commentar zu Virgils (Weidnernél: V e rgils) Aeneis I. Ií., Weidner, löviditve — t±szi hozzá szerző, bizonyára hallomás után — Szénássy Sándortól.