Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-02-26 / 9. szám

társadalmi s politikai viszonyainknál fogva nálunk, oly tényezőktől várni tehát valamit, mi nem létezik nagyobb csudahivést feltételez, mint a szeplőtlen szűz fogamzása, mert ott egy tényező mégis csak volt. Hibáztatja továbbá a 68-ki törv. hozást, hogy felekezetiekké tette még a köz­ségi iskolákat is, azzal,hogy a felekezeteket kötelezte bennök a vallás-tanitásra, miután a felekezetek csak is merev confeseionalis vallást taníthatnak s ott óhajtaná, hogy mint a hollandi állami iskolákban maguk a tanitók által tanít­tassanak a minden felekezettel közös vallási alapelvek, mit hét-féle vallás felekezet 12-féle nemzetiségből álló hazánk társadalmi politikai viszonyaira jótékonynak hisz. Hibáztatja a végrehajtást is, amennyiben a tankötelezett­séget nem hajtja szigorúan végre s a jelentés azon ment­segében, hogy nem is lehetne legtöbb helyütt végrehaj­tani a tankötelezettséget, nem levén elég iskola csak ujabb vádat lát a népokt. ügyét már 3 év óta kezelő min. ellen ss például idézi Buda-Pestet, hol maga a min. is székel, hova bizonyosan legkitűnőbb tanfelügyelőjét állította s hol csak 45 iskola van s kevesebb az iskolát látoga­tók száma mint p. o. Somogyban, Baranyában s több más megyékben. Megtámadja a ministeriumot, hogy a törv. szerint felállítandó 20 képezde, még sincs felállítva, s óvo­dák, ismétlő iskolák, felsőbb elemi s polgári iskolák fel­állítását hangsúlyozza, sőt P tárgyakban határozati javas­latokat ad be. De hibáztatja magát a felügyeletet és helytelenítvén szerkezetét, törv. javaslatot nyújt be, mely szerint minden 30 —40 tanoda körében egy minta-is­kola lenne felállítandó állami segélylyel s ennek tanítója, segédtanító mellett, lenne 800 frt. minimummal altanfel­ügyelőül alkalmazandó. Ajánlja hogy a tanítóknak kiosztandó jutalom-összeg inkább nyugdijaikra fordíttatnék, ajánlja hogy az ideiglenes képezdei tanfolyam a tanitók szá­mára megyénként s ingyen lakás és élelmezés mellett rendeztessék s a tanfelügyelők számára is, kik némelyi­kének nagyobb szüksége van rá, mint némelyik tanítónak. Megérinti, hogy a tankönyvekre sincs kellő ügyelet, miután még egy Gönci által irt s a min. által jutalmazott tan­könyv is, nemcsak botrányos sajtó, de nyelvtani hibákba is szenved. A taneszközök, ugy mond, részben Bécs s Prá­gában készíttetvén s Pesten is csak egy kegyelt könyvárus monopoliumává tetetvén, nem kaphatók, drágák; s hat. javaslatot ad be, hogy honi ipar utján állíttassanak ki s minden megyében áruitassanak. A min. alkotmánytant ad ki népiskolák számára, kérdés nem jobb oldali lesz-e az a káté? Tanitók gyűlése volt tavai s a min. jelentés meg sem emlékezék róla. De leginkább hiányzik egy közokt. min. Hisz van ! Hol ? kérdé, s megróvja az uj min. azon elhatározásáért, hogy a budget tárgyaláson nincs jelen s azzal végzi, hogy csak is közokt. ministerre van szük­ség, s hogy ez meglehessen, oldja meg egy tollvonással a Hoffman és Ivánka említette gordiusi csomókat, hozzon a celibátus kérdésének megoldása által egészségésebb vér­forgást létre a klérus ereiben s onnan, hol sok kövérséget lát tegyen a sovány közoktatás oltárára is egy kis, az ur­nák tetsző jó illatú áldozatot, mely célból azonban figyel­mezteti a képv. házat is, hogy mindezekkez az eddigitől eltérő reform-politika szükséges s legalább is annyi élet­bölcseség mennyivel a rák héját eldobja, hogy tovább fej­lődését biztosítsa. P. SzathmáryK. A nők tanítóságra alkalma­zásuk mellett szólalt fel, miáltal sok középsorsu nőnek tisztes s a tanügyre is hasznos kereset nyittatnék; óhajt­ja, hogy a hanyag tanfelügyelők tömegestül bocsáttassanak el, s a min. jelentésben is érintett 38. t. c. ellen izga­tókra a ház élénk helyeslése közt azt mondja, hogy el kell azokat útból hárítani, legyenek azok Debrecenben, Esztergomban, vagy Balázsfalván, s megrója a nemzeti­ségeket, hogy községeikben a törvény értelmében felállí­tandó iskolák ellen is nemzetiségi féltékenységből iz­gatnak. T i s z a K. a tanügy fontosságáról s a legalsó, közép és legfelsőbb tanügynek egymássali szoros kapcsolatáról s ebből folyólag az összes tanügynek egyenlő elvek alapján és pedig a tanulási és tanszabadság alap­ján megoldásáról szól, elismerve azonban az államjogát sőt kötelességét is, befolyni a tanügyre, valamint a fel­ügyeleti jogot is s ebből folyólag a felvételi és állam­vizsgák szükségességét nem kérdve ki hol tanult, ha­nem mit tud. De mielőtt ezek megállapittatnának, tisz­tába kell lennünk az alapok iránt, melyekkeljaz állam rendel­kezhetik, s illustratioul felhozta, hogy egyetlen egyetemünk van s ezen egy hitfélekezeti theologiai facultás, mi, hogy a vallásegyenlőséggel megegyeznék, azt hiszi, hogy ki sem vitatja, mi azonban, ha csak a bevett vallások the­oriáját nem akarjuk megörökíteni, nem akép volna meg­oldandó, hogy állítsunk a többi felekezeteknek is, — mert ki tudná meghatározni is, hogy mennyi kell már holnap, hanem, hogy eltöröljük ez egyet is : úgyde ki tudja, hogy az egyetemi alapból mennyi a felekezeti? S igy van számtalan gymnasium alapjával a dolog. A kultusministerium kezel több mint 34 millió alapítványt s több millióról semmi számadás, állíttatván, hogy nem állami alapok. Ezt megvizsgálni kell. Van is kiküld ve két bizottság, de lassan működik s határozati javaslatot ad be, hogy azon bizottságok munkálkodásukat haladék­talanul megkezdvén, mielőbb kimerítő jelentést terjeszsze­nek be, mely hat. javaslat N y á r y P. által is íámo­gattatván, elfogadtatott. H e n z 1 m a n I. nem fogadja el a „de mortnis nil nisi bene" elvet, mert akkor vége van a történet-irás­nak s igy kötelességét teljesítendő, hibáztatja a bold. min. által alkotott 38 t. cikket, melyben a vallás- és közoktatás közti kellő viszony nincs megtartva, mi abból származik, hogy a vall. és közokt. tárca incompatibilis szembe nem állitható, háttal összenőtt siámi iker, g mivel a legújabb concilium rátört az állam körére, a törvényhozásnak sürgős kötelessége elválásztan' a kettőt egymástól és pedig nemcsak a toro et mensa, hanem mi­vel természetüknél s jellemüknél fogva ugy is el vannak válva egymástól, sőt ellentétesek, szolgálván eygik a tu­dományt másik a „credo quia absurdum" elvét, válasz-18* *

Next

/
Thumbnails
Contents