Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-02-26 / 9. szám

tassanak el tóljesen, mely szempontból maga és pártja (48-as párt) nevében hat. javaslatot ad be. Táncsics M. a közokt. ügy mielőbbi megoldását anyagi jobb jövőnk szempontjából is sürgeti. Az egyetemen a theolog. facultást a bölcsészetivel egygyé olvasztatni ajánlja, mert „contraria juxta se posita, magis elucescunt" s „gyökeres reformja a tanügynek, a köznevelésnek" cim alatt egy 5 1

iv munkálatot ad be, mi felolvastatván a naplóbani megjelenésre Ítéltetik. S i m o n y i E. A kormánytól azon módozatra nézve kér felvilágosítást, melylyel a val. és közoktatási tárca betöltetett. 48-ban az mondatott, független ministerium, 67-ben parliamenti kormány s most kineveznek egy extra parlamentaris egyént, tehát se független se parlamenti kormány s a háznak tudtul se adatik az indok, mi ide vezette a kormányt. Ezután megtámadja az uj ministert, a miért nincs jelen, holott programmját is kellene tudnunk, s észrevételeket akart bár tenni de mivel nincs kinek, kérdéseket akart intézni, de mivel nincs kihez, elhallgat. S z i 1 á d y Á. szerint nem a centralisatio, hanem a decentralisatio fog segíteni a közoktatás ügyében s a siker a községi törvény megalkotásától függ. Egyébiránt szemben az üres min. székkel nem levén kedve beszélni elhallgat. Horváth Sándor a közoktatásügy autonom kezelését a közt ég, a megye által kezelését jobb szereti az államinál, mert fél a centralisatiótól s 6 a 68. 38. t. c. a legtökéletesebbnek tartva, megtámadja Schwarc Gy. azon nézetét, hogy a községek már is nem volnának alkalmas közegek a tanügy autonom kezelésére, valamint azt sem hiszi, hogy akár ő, akár Körmendy megérje az időt, hogy oly vallási káté tanittathassék, mely minden felekezetre nézve közalapelvből indulna ki. S c h w a r c Gy. szavai félremagyarázása ellen tiltakozván, az átalános vitát. B o r 1 e a Zs. fejezte be, a ház folytonos derültsége közt, azt vitatva, hogy a tanfelügyelők nagyon is megfelelnek a célnak, a miért kineveztettek. Egyik cél szerinte a magyarizálás, miután a tanfelügyelők román vidéken tudnak magyarul, németül, talán franciául, sőt tótul ós csak románul nem, ellenben tót vidéken talán románul is, csak tótul nem, ugy hogy a kormány költségén csak nevetség tárgyai ; másik cél, hogy akik a kormány bene meritáltjai körül kimaradtak a zsiros hivatalokból, ne panaszolkodhassanak, adatott nekik cim, jó fizetés és semmi dolog, sőt melléjök még tollnok és segéd is, hogy a preferance partié kikerüljön, nehogy unalmokban megszökjenek, sőt pipa- gyujtóul egy hivatal szolga is. Miután azonban az egyik cél, t. i. a magyar rizálás nem érhető el velők, a másik célból főispánokul még szivesebben vállalkoznak, mert havonként egy nyugtát irni a gázséról ott is ráérnek, azt tanácsolja a kormánynak, hogy boldogítsa velők a vármegyéket. Tanárky G. államtitkár, mint min. megbízott válaszol a fönnebbi beszédekre. S előre bocsátva ,hogy, ha az uj min. itt ül s azon számtalan elvi kérdésekre, melyek itt felhozattak, nem felel, nem nagyobb inconsequentia-e, mint hogy nincs jelen ? és ha felel, nem épen a kérdést intézők rohanták volna-e meg, hogy ily nagy fontosságú kérdésekre elhamarkodva felel. Először is Hoffmann P,-nak mondja, hogy a középtanodai törv.-javaslatra vouatkozólag a min.-nek vannak eltérő nézetei; azután Schwarc Gy. azon tanácsára, hogy a tanfelügyelők nagyobb részét bocsássa el, megjegyzi, hogy 22 tanf. szakértő 19. gentry vagy táblabiró-faj s nem csupán azok jók s ezek roszak, hanem azokból is váltak roszak ezekből is kitűnők. A kormány, mint Diogenes lámpával keresi az embereket, de néha roszszul mutat a lámpa s nincs azon helyzetben, mint a gyermek, ki a jónak látszó diót férgesnek tapasztalva eldobhatja. „A tanári fizetés minimuma, a tanárok áthelyezése, tanépületek államköltségen építése tárgyában nagyrészt egyetértek, de a közokt. törv. megváltoztatásának ideje még nem jött el, hisz végrehajtása még csak most kezdetvén, az elevenre nem érhetett. A tankötelezettek iránti eljárás, a felekezetek megintése még csak most vehette kezdetét." Ivánkának megjegyzi, hogy a közokt. tárcának a vallásügyitől elválasztása ép most még a közoktatásnak lenne hátrányára-Körmendynek azzal válaszol, hogy magasan is emelkedett a kötelesség s annyival alább szállt a kegyelet színvonalán, mert mindegyik állítását túlozta s állítja, hogy nincs nap, melyen a tankötelezettség tárgyában intézkedés ne történnék, csak Szatmármegyében 900 szülő zálogaltatott meg, igaz, hogy eredmény nélkül, s kiemeli Nagyváradot, hogy mig számtalan hatóság nem is válaszol,ez 200 gyermek ruháztatásáról is gondoskodott,csakhogy a tankötelezettek iskoláztathassanak. (A várost a képv.-ház megéljenezte) Szatbmáry tanácsát a renitensekre nézve nem fogadja el, s mond „peragit tranquilla potestas, quod violentia nequit" s majd be fogják látni a felekezetek, hogy a községi iskola nem ellenkezik a vallási érdekekkel, s hogy, ha bármely szin és ürügy alatt ellenszegülnek a népnevelés fejlesztésének, csak saját romlásukra dolgoznak. Henszlman I. tudós társaság elé való beszédére adós marad ; mire H. közbeszól „majd meghozza az idő a választ !". Borlea mint mindenben, a tanfelügyelők kinevezésében is nemzetiségi kérdést lát, holott román vidékre románul tudó, tőt vidékre tótul tudó stb. egyének neveztettek s más oldalról azért támadtatott meg a mint,hogy a felvidéken 3. tót preparándia is van, Déván pedig román. Sőt a min. ur a kultura érdekébén nagyon is törekedett kivált a románokat megközelíthetni, de annyira nem sikerült, hogy p. o. Zarándmegyej még az iskolai tanácsot sem alakította meg, nemzetiségi conservativ vagy reactionarius tekintetekből e nem tudja. Kijelenti végül, hogy részleteknél kész felvilágosításokkal szolgálni, s ezzel beszédét a jobboldal élénk helyeslése közt befejezi. »