Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-02-26 / 9. szám

sek, és igy csak ismétlő iskolakötelesek, kik hetenként télen 5, nyáron 2 órán is oktatandók. Már ezen ismétlő iskolások kedvéért külön önálló tanitókat beállitni s külön tantermeket épitni aligha szükséges; miután azok, az elemi tanitás rendes óráin kivül, azon néhány órán át, az elemi iskolai tantermekben, mérsékelt dij ért az elemi tanítók által is oktathatók. Azonban a miniszteri kimutatás a 12—15 éveseket is, a tanító- és tanteremhiány kitüntetésére nézve, épen ugy vette számításba, mint a mindennapi iskolaköteles 6—12 éveseket. Nagy-Körösön, február 21. 1871. F i 1 ó Lajos. BELFOLD. A vallás és közoktatásügyi budget-vita. A vallás és közoktatásügyi költségvetés feletti vita a képviselőházban f. hó 17-dikén megkezdetvén a 23-dikán, tehát a mult évi 3. heti vitához viszonyítva elég korán befejettetvén, azon helyzetben vagyunk, hogy e lapunkat első helyen meg illető tárgyban' nemcsak átalános, de részletekbe ható s kimerítő tudósítással szolgálhatunk. Először átalános vita tartatott, mit a közoktatási ügyekben annyira illetékes S c h w a r c Gy. képv. nyitott meg, mondván. „A közoktatás terén nagy feladványok várnak megoldásra" s ép ezért kárhoztatta a közoktatási ügyérséget, hogy a közoktatás ügy hazai állapotáról máig sem s a népoktatásáról három év alatt, csak most, nyújtott be kimutatást. S szólva először is az egyetem, műegyetem, jogakadémiák s középtanodák kérdéséhez, mely tárgyakban 1 már törvényjavaslatok vannak beterjesztve, aggályát fejezi ki ép e javaslatok iránya, a törv. javaslatok vizs" gálására kiküldött szakbizotság lassú m ködése m'att s utal a mielőbbi teendőkre. Majd megtámadja a tanitó-képezdékre nézve törvényileg felállított ig. tanácsot, mint szükségtelent és költségest s áttér a népiskolákra, me lyekre nézve kétségbe vonja, hogy csak 1200. iskola hiányzanék hazaszerte, mint a min. jelentés állítja, s kimondja, hogy az e téreni kellő haladás akadálya legfőbb mérvben maga a 68-diki 38. t. c. mely nem irja körül szabatosan a jogviszonyt az áUam a politikai község s a vallásfelekezetek között, s a népiskolai hatóságok szervezetét és működését oly tényezőkhez és módozatokhoz köti, melyek nem gyakorlatiasan okszerűek, mely szerint az ellenőrzés nehézkes, az anyagi támogatás, forrásai elégtelennek, s mindezekből utal a törvény revisiójának szükségességére, mely célból a részletes vitánáli későbbi felszólalásakor határozati javaslatot is nyújt be s a népiskola ügy kellő megoldhatása végett 8—15 millió kölcsön felvételének szükségességét indokolja. Utal arra, hogy kivált kezdetben jó iskolák teremtessenek az állam által, hogy azok hatása alatt magán aszociáció utján a felekezeteknél is kifejlődjék a közérdekeltség. Ezek után áttér a tanfelügyeleti intézmény szervezetének helytelenségére s egyénei csekély számára s a kinevezettek részbeni képzetlenségére s helyteleniti a min. azon szándokát, hogy 2—300 frtos min. megbízottak alkalmaztassanak pótfelügyelőkül, miután nálunk a mindent tudó mindent intéző gentry, mint Angliában, nem létezik, s mert a tanügy terén csak szakférfiak alkalmazhatók sikerrel. Nem helyeselné a felekezeti iskolák segélyezését mint palliativ módozatot s áttérve a jövőben követendő tanügyi politikára, szavait azzal végezi, vajha Eötvös buzgalma s ügyszeretetete lebegné körül az uj minisztert is. Utána H o f f m a n n P. fejezi ki óhaját, tudni az uj vall. s közokt. min. nézeteit „az állam és egyház közötti viszony megoldására, a tanügy, különösen a magasabb oktatásügyre, az itt létesítendő reformokra, a középi kivált az állami s különösen a szerzetek által kezelt tanodákra, az állam és egyház közt szőnyegen levő vagyonviszonyra vonatkozólag; s szeretné, ha az előd által beadott törvényjavaslatokat az utód magáévá tenné s mielőbb tárgyaltatná a házzal. Ivánka Imre teljes vallásszabadságot biztosító, a plus minus még mindig uralkodó egyház vagyonától az állam közcélú javait elkülönítő, a r. kat1

. egyház h iv e k autonómiáját létesítő törvények még ez évbeni hozatalát várja az uj minisztertől, hogy 1872-ben itt már csak az okt. ügyi budget tárgyaltathassék. Ifjú Pulszky a bold. okt. ügyi miniszter iránti loyalitásbói a költségvetést nem tárgyalni, hanem en bloe megszavazni ajánlja a háznak. Körmendy S. azon szempontból indulva ki, hogy a kegyelet érzetének nem szabad a kötelesség érzetét elhallgatatni, s hogy a népiskolai évi jelentés arra való, hogy a belőle is kitűnő hiányokat véleményezés s gyümölcsöző vitatkozás tárgyává tenni lehessen, csak hiányokról beszél s ily főhibának tartja,hogy bár a min. maga is elismerte a községi iskolák előnyeit, sőt szükségességüket, bár tudta, hogy Európaszerte állami közerővel s nem felekezetivel emeltetett, ott a hol, kellő színvonalra a népiskolaügy mégis a községi iskolák érdekében fél rendszabályu törvényt engedett létrejönni s e hibáját azzal akarta helyre hozni, hogy épen az esztergomi tanfelügyelőnek azt irja „jobb szereti a felekezeti iskolákat" s egy másiknak elnézi, hogy egy a községi iskolák ellen érvek hiányában fanatizmussal harcoló gunyirat apostolává szegődött, s midőn igy mintegy maga idézi fel saját műve ellen a reactiót, panaszkodik jelentésében a felekezetek jogosulatlan féltékenységök ellen, sőt vádolja, hogy sem ok sem a társadalom nem felelnek meg a tanügy iránt tőliik várható igényeknek. Körmendy indokolja, hogy még a prot. felekezeteknek is első sorban a va]

lás ós egyház levén főérdektik, a tekintély alapján álló s a klérus keze közt levő r. katholikus egyházra nézve pedig az értelmi és erkölcsi önállóságnak a hivekbeni kifejtése épen érdekellenes levén, nem is mozdíthatják elő a népiskola ügyet; a társadalmi tevékenység még nem fejlődhetett ki sajno s