Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-02-19 / 8. szám

tismus. A jövő isten kezében van s annak eshetőségei ellen nincs törvény, nincs békekötés és nincs semmiféle szabályzat, mely mgóvjon minket. Az 1868-diki törvény a népiskola egészséges irányú fejlődésére nézve pyujt anyi biztositékot, a mennyit törvény nyújthat s a melynél többet az egyház ölén sem találhatni. Mi reméljük, hogy lassan-lassan, ha hosszabb idő alatt is, de létre fognak jőni azon államintézkedések, melyek egyforma igazságot szolgáltatván raiuden felekezeteknek, ezek kebeléből a féltékenységet ki fogják irtani. A katholicismus ez idő szerinti befolyását nem becsüljük kevésre, de épen azért nagy az, mert a tudatlan tömegre támaszkodik, s az a legjobb ut e befolyás kevesbitésére, mely a tudatlanságot leginkább oszlatja. Az osztrák absolutismus káros befolyása ellen pedig, a mennyiben az újra feltámadhatna, községeink és mindenek előtt tanítóink szelleme lesz a leghatalmasabb biztosíték, melyet megvesztegetni és érvényteleníteni ép oly nehéz lenne, mint egyházunk szabadságait eltörleni. Egyébiránt a vaskaru hatalom előtt minden korlát megdől külsőképen, azok a jogok vannak leginkább biztosítva, melyek logtöbb és legerősebb védőket számlálnak. De remélhetik-e a felekezeti iskola szenvedélyes harcosai ezen erélyt magoknak, holott az a szellem, mely egykor őket lelkesité s mely számokra a más hitűek rokonszenvét is megnyeré, táborukból elköltözött, s mint fészkéből kirepült sas, önálló és szabad ösvényt tört a végtelenben. Szeremlei Samu. Szatmár-Németi 1871. febr. 4-én Nagytiszteletü szerkesztő ur ! Az 1868. XXXVIII t. c. alig látott napvilágot, a nevelésügy enberei azonnal külön táborokba kezdettek sorakozni, mint a törvénycikk barátai, vagy ellenségei. Azok üdvözölték a törvényhozást, hogy valahára hatalmas pártfogásába vette a népnevelést, mely egyes dicséretre méltó törekvesek mellett is, átalában véve elég szomorú állapotban volt hazánkban; ezek pedig meghúzták a vészharangot, állítván hogy a törvényhozás őt m^g nem illető térre lépett, s vall isukat, vagy nemzetiségűket végveszélylyel fenyegeti. Én mint a modern miveltség embere, ki az uj kor eszméitől vallási, nevelési és állami szempontból át meg áthatva vagyok, bátran, nyíltan s öntudatosan azok sorába léptem, kik ama törvényt örömmel üdvözölték, kik attól a népnevelésre és általában a haza szebb jövőjére nézve sok jót és üdvöset vártak és várnak; azok közé tartozom, kik mulasztással vádolták volna a törvényhozást, ha az elhanyagolt népuevelés ügyében a kezdeményezést meg nem teszi. Mint szabadelvű ember, s mint olyan, ki tisztelettel hajlok meg a történeti emlékek, a múltban gyökerező gondolkozás- és nézet-módok iránt, ölömmel üdvözöltem ama törvényt, már szabadelvüségeért is, amely a népnevelést nem tette állami monopoliummá, nem fosztott meg egy felekezetet sem iskola-tarthatási, vagy álíithatási jogától sőt az iskola-állithatási jogot a legszélesebben kiterjesztette, egyesekuek is megengedvén, hogy elemi és felső népiskolákat, polgári iskolákat és tanitó-képezdét állítsanak a törvény korlátain belől (IV. fejezet 16. §.) Mit véthetett hát még is ama törvény, hogy a nemzetiségi és confessionalis pártok táborában oly pokoli zajt idézett elő? Óh, nagy bűne van annak, kimondhatatlanul nagyot vétkezett az ! Azt kívánja, hogy hazánkban ne csak óhajtáskép, hanem valósággal is jöjjön el a nevelés országa, hogy legyenek ezentúl jobb iskolád, képzettebb tanitók s ne nöjjön fel senki iskolázás nélkül; sőt az is bűne szegénynek, hogy az iskoláknak tanszerekkel ellátását sürgeti. Uraim! kik a törvény eme bűneit oly fennhangon hirdetitek a nagy világba, temperate animos, s valljátok meg, hogy ugy tettetek, mint^aki nyomott álmából felserkenve, álomlátásait valóknak tartva, jajveszékel, segítségért kiált. A mit a törvény követel, azt nektek magatoknak régen meg kellett vala tenni, de képesség vagy akarat, vagy talán mindkettő hiányzott. De azt mondjátok, a törvénynek nagyon magas igényei vannak. Igaz, hopy a törvény nem kiván keveset, de vájjon egyáltalában lehetlent kiván-e; ezt kérem bebizonyítani, én bebizonyítom az ellenkezőt. Különben, legyen bár valaki a népnevelési törvénynek barátja vagy ellensége, ha az igazságot pártszenvedély nem fedi el szemei elől, be fogja ismerni, hogy annak már eddig is sok és fontosságban messze-kiható következményei vannak. Mindenekelőtt örvendetes az általa keltett élénk irodalmi mozgalom, mely által az eszmék tisztulnak, a túlzások visszautasittitnak, vagy helyes mértékre szállíttatnak, s átalán véve a nevelésügy iránt meleg érdekeltség tanusittatik. Hogy oly tanítókat nyerjünk, kik méltók e névre, kikre a nevelés szent ügyét a siker reményével bizni lehessen, az ország különböző vidékein a kor színvonalán álló tanitóképezdék állíttattak. Mennyire szüksége-, ez, csak az tudja komolyan megítélni, aki ismeri a magyarhoni tanítókat. Tisztelet a kivételeknek, de a tanitókar aránytalan többsége, fontos hivatásához mérve, kellő képzettséggel nem bír. Miután a tanitó-képezdék száma növekedett, s a felekezetek is versenyre kívánván kelni, a magok tanitóképezdéit tökéletesítették, remélni lehet, hogy néhány év alatt a szakképzett tanitók hiánya eltűnik. A tanítás sikere a jó tanitók mellett nem kevésbé függ az iskolának a szükséges taneszközökkel való felszerelésétől. — Az emiitett törvény kcdte előtt és után mily különbség van e tekintetben is ! Ez előtt a leggazdagabb egyházközségek áldozatkészségük mellett is alig voltak képesek iskoláikat kellően felszerelni a taneszközök hiánya, vagy roppant drágasága miatt. Most a kormány gondoskodása folytán oly olcsón beszerezhetők a taneszközök, hogy csak akarat és egy kis áldozatkészség kell, s a szegény községek is elláthatják iskoláikat.