Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-02-12 / 7. szám

lételét a vizsgáló előtt is tárva tartja, hogy szemlélhessük éjjel és nappal; hogy legyen alkalmunk okot találni, miért benne megnyughassunk. Oly erő, mely hatalmas volt a nagy mindenséget alkotni, oly alacson és nevetséges szerepre, hogy mint látható személyiség, alakot öltve szálljon alá képzelt lakóhelyéből, hogy az emberekkel magát megismertesse, nem vállalkozhatott. És kérdem, volt-e, van-e rá ok? hogy magát igy ismertesse meg, hogy ő maga adjon szabályokat az ő iránta való magunkviseletre ? Nincs, mert ő mint lécünk szerzője ugy alkotott, hogy mi őtet minden szárnyas angyal, vagy Mózes égő csipkebokrának látása nélkül is, akarva nem akarva, kénytelenek vagyunk fölismerni, szeretni s tisztelni. Az isten lételét tagadó materialista, okérveivel csak addig képes ellene hatolni, mig az anyagok, melyeket számára a természettani ismeret szolgáltat, vegytanilag íöloldhatók, tovább nem. Nehezebb volna, mert hiszen képtelenség azt bebizonyitni, hogy nincsen isten. mint azt, mert hiszen saját lelkünk mondja, hogy van Ha igaz volna, mit egy barátom, velem vitába ereszkedvén állita, hogy isten maga a természet ; ugy én nem imádnám. Mert akkor azon erő, mely sok tekintetben általam gyarló ember által is vezethető, nem áll felettem oly magasan, hogy előtte meghajolnom kelljen. Mert én is része vagyok a természetnek, s a nagy mindenségben egyik munkás tényező. Sőt a mennyiben a természeti erőket előállitom, azokat szolgaimmá tehetem s mint barmot igába fogom, annak bizonyos fokig istene vagyok-De nem amaz isten, ki mindenható, kihez emelkedik B kinél a sors csapásai közt vigaszt keres lelkem. Kiről vitázó barátommal is inkább szeretnék a zajgó tenger viharai között hányatva, mint itt a meleg szobában elmélkedni, — hogy ott tagadná meg, ha merné, az istent, hol ő maga beszél a természet hatalmas szava által. A természetet hát nem, de imádom azt az erőt, mely az összes természetnek parancsol, s az elemekkel rendelke • zik. Nem is abban az alakban imádom, melyben azt a vallásalapítók felmutatják; hanem ugy a mint magát megismertette, a minden teremtményeire kisugárzó megtartó, gondviselő és ápoló szeretet által, mint Krisztus tanítása szerint, menyei atyámat. A csudákra akartam vinni figyelmemet s im hová vittek gondolataim! az istenhez. Nem csuda, hiszen keblemben hordozom, s mig ott tudom lenni, mindenütt bátorságban vagyok. Olvastam Lehel Károly nevti csodabogár válaszát cikkedre. Ez az elfogult ember a csodák mellett sikra száll s azokat védi. De ha pörömet ügyvédem ugy védné, eldöngetném. Hiddel kedves barátom ! hogy a te cikked nem döntötte meg annyira a csudák lételét, mint L. K. felhozott védvei. Mert hát érveit a csudák védelmére honnan akarja venni ? A természetből, azokat három categoriára osztván. Természetes, Természetellenes, és T ermészetf ölöttie kre; állitja, hogy a természetellenes a természet törvényét lerontja, midőn a ermészetíölötti tökéletesiti azt. Hainiska! mintha bizony ezen kifejezéseket nem emberek s nem mesterileg erőltetve alkották volna ! s mintha a csudák nem épen ezen képtelen kifejezések által nyerték volna hitelüket, járatlanok lévén az emberek még azon időben a természeti mélyebb vizsgálódásban. Természetellenes vagy természetfölötti, egyik ugy mint a másik képtelenség. Ha csodabogár L. K. ur, maga vagy apja többed magával valaha látta volna, hogy a ló kantározza fel az embereket, s a rúgott csikó nyeregbe ült : ugy elhinném, hogy a Bálám szamara megszólalt, s akkor csak azt csudálnám, hogy az a próféta, hogy nem vette le tüstént, a nálánál okosabb lény — a szamár előtt süvegét, s hogy nem kért tőle azon méltatlan ütlegekért bocsánatot. Ez nem volt szép dolog az ur prófétájától. — Mig ilyen szemmel-látható természetellenes vagy természetfölötti jeleneteket föl nem mutat: hagyjon békét a természetnek, s ne állitsa a természetellenesnek csak látszó dolgokat csudáknak, ne adjon azoknak egymástól különböző tulajdont. Ha tudománya volna hite mellé, tudhatná, hogy a természet egy és osztatlan, annak ereje csak egy utat követ működésével, melylyel ellenkezőt a természetnek L. K. on kivül, még egy halandó sem mert tulajdonitni, akár a bölcselet akár a természet tudósai közül. Lehel ur védelmével a curiózurnok száma egygyel szaporodott. -Vadnay Bertalan. Könyvismertetés. „Egyházi Reform" 1. Szám. Megjelenik havonkint2iven. Előfizetési ár egész évre 2 frt; egyes számokára 20 kr. kiadó és felelős szerkesztő Kovács Albert, Pesten, Lipót utca 46 szám. Talán nem láttatunk tulvérmes reményeket táplálni, ha ugy mutatjuk ba e füzetkét az olvasó közönségnek, mint a melyben mi azon vágyak teljesülésének,— melyek legújabban oly melegen fejeztettek ki, egy magyarországi egyházi reformegylet ügyében, e lapok hasábjain — első mozzanatát szemléljük. íme a kézzel fogható cáfolat azon legtöbbször saját magunk által fölhozott Yádra, hogy beszélni szeretünk, de tenni nem! íme a U stté vált ige legelső látható nyilatkozata! Mert, ha igaz az, hogy a tett sirja a gondolkodás: megfordítva, áll az is, hogy az első lépés a cél felé a siker bölcsője. Ily első lépésnek tartom én egyházi reform-törekvéseink terén a Kovács Albert által megindított „Egyházi reform,, havi közlönyt. Megvan most már ebben az alap, melyre a reform munkásai léphetnek : megvan a tér, melyről eszméinket elhinthetik, ha még egyelőre nem egyéb célból is mint abbj51, hogy az egylet tényleges megalakulására az előmunkálatokat megtegyék. A megjelent s 2 sűrűn nyomatott ivet tevő első füzet igen érdekes, s a célnak teljesen megfelelő tartalommal bír.